„Rosszul gondolod!“ „Túl érzékeny vagy!“ „Nem jól emlékszel!“ „Paranoiás vagy!“ Ismerősek ezek a mondatok? Nincs jó hírünk, ha igen. Ha egy kapcsolatban túl gyakran hangzanak el ezek a kifejezések, akkor nagy valószínűséggel az érzelmi bántalmazás egyik legalattomosabb formájával, a gázlángolással állunk szemben.

A gázlángolás tömény manipuláció, amelynek során a gázlángoló személy szisztematikusan úgy viselkedik a gázlángolttal, hogy az kételkedni kezdjen a valóságészlelésében és érzéseiben. A gázlángoló torzítja a valóságot és érvényteleníti a másik nézőpontját. Meghazudtol, elbizonytalanít, mindemellett a saját igazságát erőlteti a másik félre. Ezt a módszert a narcisztikus személyiségzavarban szenvedők alkalmazzák előszeretettel.

Ez mikor lehet egészséges önszeretet, és mikor narcisztikus személyiségzavar? „Az önszeretet önmagában nem baj, sőt. Mindannyiunknak szüksége van valamenynyi egészséges narcizmusra ahhoz, hogy magunkat elég jónak és szerethetőnek éljük meg. Vannak azonban, akik ennek érdekében szélsőséges dolgokat hajlandók megtenni: mivel nincsenek egy valódi, egészséges önszeretet birtokában, legbelső bizonytalanságukat próbálják valahogy kompenzálni. Az ilyen emberek eredendően »hibásnak « érzik magukat, alapélményük, hogy nem elég jók. Az önértékelésük fenntartásához vagy növeléséhez mások önértékelését nyomják le, zúzzák porrá. Ez a narcisztikus személyiségzavar, a mentális zavarok egyik típusa, amelynek egyik lehetséges viselkedésbeli megnyilvánulása a gázlángolás” – magyarázza Knapek Éva klinikai szakpszichológus.

Knapek Éva, klinikai szakpszichológus

„A gázlángoltat azért könnyű manipulálni, mert gyakran eleve bizonytalan az önértékelése, és ő maga sem hisz stabilan abban, hogy jól látja a dolgokat.”

Út a teljes elbizonytalanodás felé

A hónapokig, évekig, vagy akár örökké tartó gázlángolásnak három állapotát különböztethetjük meg. Az első szakaszt apróságnak tűnő félreértések jellemzik, amelyek miatt furán érzi magát a gázlángolt fél, de nem csinál belőle ügyet, mert úgy tűnik, rendben van a kapcsolat. Ahogy azonban telik az idő, szaporodnak a furcsa helyzetek, és egyre kevésbé érthető a másik viselkedése. A második etapban a gázlángolt még kételkedik abban, hogy a másik jól látja-e a dolgokat, de egyre gyakrabban teszi fel magának a kérdést: mi a baj velem, hogy ennyiszer konfliktusba kerülünk?

Ilyenkor már nagyon erősen szüksége van a gázlángoltnak arra, hogy a másik megnyugtassa, és kibéküljenek. A harmadik fázisban a gázlángolt már kizárólag a saját hibájának érzi az összes konfliktust, és fel sem merül benne, hogy esetleg a másik fél is hibás lehet. „A gázlángolónak érdeke, hogy megélhesse, nem ő a felelős, a gázlángolt személynek pedig hajlama van arra, hogy magára vegye a felelősséget – magyarázza a szakember. – A gázlángoltat azért könnyű manipulálni, mert gyakran eleve bizonytalan az önértékelése és ő maga sem hisz stabilan abban, hogy jól látja a dolgokat. Egy olyan embert, akinek rendben van az önbecsülése és megbízik magában, egy gázlángoló nem tud elbizonytalanítani.”

Honnan ered a gázlángolás kifejezés?

A Gaslight (Gázláng) című 1944-es, George Cukor rendezte pszichológiai thrillerben Ingrid Bergman alakítja azt a fiatal feleséget, akit férje a meggazdagodás reményében próbál az őrületbe kergetni. Az újdonsült házaspár a feleség meggyilkolt nagynénjének házába költözik, ahol a nő egyre több furcsa és megmagyarázhatatlan dologgal szembesül. Tárgyak tűnnek el, majd bukkannak fel teljesen váratlanul, lépések hallatszanak a padlás felől, a gázlámpa pedig minden ok nélkül hunyorog. Mindebből a férj és a szolgálólány semmit sem tapasztal. A férj szerint felesége mindent elfelejt és rosszul emlékszik a dolgokra. Az asszony már-már elhiszi, hogy tényleg megbomlott az elméje, pedig a történések mögött a férfi áll: ő dugja el a tárgyakat, az ő léptei dobognak a padláson, és ő szabályozza úgy a gázt, hogy a lámpa pont akkor pislákoljon, amikor felesége a szobában van. A férj célja, hogy a nő intézetbe kerüljön, ő pedig nyugodtan megkereshesse a házban elrejtett örökséget, amire „őrült” felesége gyámjaként immár ő lenne jogosult.

Szóljunk vagy ne szóljunk? 

Ha arra gyanakszunk, hogy a barátunk, családtagunk gázlángkapcsolatban él, a legideálisabb, ha megvárjuk, ő kérje ki a véleményünket. Ekkor mondjuk el őszintén, hogy szerintünk valami nem stimmel. Egy-két alkalomnál többször azonban nem érdemes szólni, a nyaggatás általában nem vezet eredményre. Fontos, hogy megőrizzük a bizalmi kapcsolatot a gázlángolt személlyel, és ne mérgesedjen el a viszonyunk. Bármilyen nehéz, ki kell várnunk, hogy a másik magától eljusson a belátásig.

Párkapcsolaton túl

Szülővel, testvérrel, rokonnal, baráttal, főnökkel is lehetünk gázlángkapcsolatban. Például, ha nagyon tapintatosan és konstruktívan visszajelezzük a barátunknak egy mulasztását, akkor ő kikel magából, és elkezdi meghamisítani a valóságot: „Nem ezt beszéltük meg, rosszul emlékszel.” „Én semmit nem csináltam roszszul.” „Te voltál a hülye, ezért minden okom megvolt rá, hogy így viselkedjek.” Bármilyen finoman is fogalmazzuk meg a visszajelzést, a gázlángoló önbecsülését annyira megtépázná, ha elfogadná az álláspontunkat, hogy inkább a valóság torzításához folyamodik.

„A terápián helyet adunk az érzéseknek, elfogadjuk, hogy rendben van, ha haragszik a másikra. Pszichoedukáció keretében tudatosítjuk: a belső, érzelmi jelzőrendszerre igenis lehet támaszkodni.”

Felismerés és terápia

„Nem azon kell gondolkodni, mi a címkéje a másik viselkedésének: narcisztikus, bántalmazó, gázlángoló…? A legfontosabb kérdés, hogy jól érzed-e vele magad, vagy nem. Ha nem, akkor kezdeni kell valamit a helyzettel – hangsúlyozza Knapek Éva. – Vannak olyan kevésbé súlyos esetek, ahol a felismeréshez és a megoldáshoz is elég lehet, ha az ember cikkeket, könyveket vagy szakirodalmat olvas a témáról. A valóban komoly, bemerevedett, szélsőséges esetekben viszont érdemes pszichológus segítségét kérni. Az emberek általában nem ismerik a gázlángolás jelenségét, magát a szót sem nagyon hallották még. A gázlángolt személyek gyakran azért fordulnak pszichológushoz, mert már elhitték, hogy ők »rosszak«, illetve hogy mindig mindenért ők a hibásak, és meg szeretnék »javítani« magukat a terápián. Sokszor az ülésen ismerik fel, hogy valójában nem úgy történtek a dolgok, ahogy ők elhitték a gázlángolónak, hanem már ki van tekerve a valóság.

Innen azonban még hosszú út vezethet a gyógyulásig. Nem ritka, hogy két terápiás ülés között visszarendeződnek a dolgok, és a gázlángolt újra inkább a gázlángolónak hisz, mintsem magának és a terapeutának. A terápián rengeteg hitelesítést kap a gázlángolt személy azzal kapcsolatban, hogy amit érez, az helyénvaló. Helyet adunk az érzéseknek, elfogadjuk, hogy rendben van, ha haragszik a másikra. Pszichoedukáció keretében tudatosítjuk: a belső, érzelmi jelzőrendszerre igenis lehet támaszkodni. Ez sokaknak egyértelműnek tűnhet, azonban ha valaki nagyon régóta kapja azt a visszajelzést, hogy »rosszul érzed, rosszul érzed, rosszul érzed«, az olyan mértékű hiteltelenítése az érzéseinek, amit kizárólag célzott terápiával lehet helyreállítani. A közös munka során a kliensek eljutnak arra a pontra, amikor elkezdenek megbízni magukban. Természetesen még előfordulnak visszaesések, de már az óriási eredmény, ha az élethelyzetek többségében a saját érzéseikre, valóságmegélésükre támaszkodnak. A kilépési pont pedig az, amikor a gázlángolt személy stabilan megbízik az érzéseiben. A gázlánghelyzetből történő kilépés nem jelenti automatikusan a kapcsolatból való kilépést is. Lehet, hogy a kapcsolat van annyira értékes (például szülő-gyerek viszony esetén), hogy akár meg is lehet menteni, persze ha mindkét félben van belátás, és hajlandók dolgozni magukon. Sokszor azonban csak a kapcsolattartás ritkítása vagy a kapcsolat teljes megszüntetése hoz valódi megoldást.”

Miről ismerheted fel, hogy gázlángolt kapcsolatban vagy?

• Te sem tudod megmondani, mi a gond, de érzed, valami nem stimmel.
• Rendszeresen másképp emlékszel a dolgokra, mint a másik.
• Ha nem vele vagy, újra és újra végigpörgeted a beszélgetéseket, ki mit mondott, mert szeretnéd a józan eszedet visszakapni.
• Azt érzed, nem tudsz megfelelni a másiknak. Korábban magabiztos voltál, ebben a kapcsolatban viszont ez egyre csökken.
• Nem magadról gondolkozol, te mit érzel, téged ez miért érint kényelmetlenül, hanem azon, ő mit gondol, neki miért lehet igaza.
• Ha vele vagy, kerülsz bizonyos témákat, nehogy a tyúkszemére lépj.
• Gyakran érzed azt, hogy a másik ítélkezik feletted, kritizál, azt sorolja, mit csinálsz rosszul, és ezzel elveszi az önbizalmad.
• Folyton kifogásokat keresel a másik viselkedésére, hogy valahogy felmentsd őt.
• Csak akkor találkozol a barátaiddal, ha épp jól megy a párkapcsolatod, mert egyébként nem szeretnél róla beszélni.
• Szelektíven meséled el, mik történtek veletek: az ellentmondásos, furcsa történeteket inkább kihagyod, nehogy szembesülnöd kelljen azzal, hogy a barátaid, családtagjaid furcsán néznek rád.
• Állandóan készenlétben érzed magad, feszült és ingerlékeny vagy, rossz álmaid vannak, nem tudsz jól aludni. Tartósan rossz a hangulatod, árnyéka vagy önmagadnak.
• Extra erőfeszítéseket teszel, és sokat magyarázod, bizonygatod másoknak, miért jó ez a kapcsolat.
• Fontos, hogy önmagában egyik tényező sem jelent egyértelműen gázlángolást vagy nárcisztikus zavart, de minél több fennáll ezekből, annál valószínűbb, hogy ilyen típusú problémáról van szó.

Fotó: Getty Images, Unsplash.com – Kelly Sikkema

A cikk eredetileg a Nők Lapja Pszichológia 2021/1. lapszámában jelent meg. 
A magazint keressétek az újságárusoknál!