A színésznő csak most árulta el egy interjú során Tracee Ellis Rossnak, hogy súlyos pánikrohamai voltak, mielőtt forgatni kezdte a nálunk 2015-ben bemutatott Vadon című filmet. Nemcsak a képernyőn megjelenő meztelenségtől, a szex-és drogjelenektől retteget, hanem attól is, hogy hosszú időn keresztül csak őt veszi a kamera.
Fájdalmak, kimerültség, magány
Az amerikai életrajzi dráma Cheryl Strayed azonos néven megjelenő, a Vadon – Ezermérföldes utam önmagamhoz című könyve alapján készült. A történet a szerző tapasztalatairól szól, arról,
hogyan omlik össze az élete a fiatal, drogfüggő nőnek, és hogyan jut el arra a döntésre, hogy belevág egy több mint 15 000 kilométeres túrába az USA nyugati partvonalán.
Cherylnek nem csak a fizikai fájdalmakkal, súlyos kimerültséggel, forrósággal, csontig hatoló hideggel kell megküzdenie, hanem a rá nehezedő magánnyal is. A séta során múltjának szereplői kísértik, és mi lélegzetvisszafojtva végig azért drukkolunk, hogy sikerüljön megmentenie magát, és újra rátalálnia saját identitására válása és anyja halála után.
A Vadon két színésznője: Laura Dern és Reese Witherspoon a történet valódi szereplőjével, Cheryl Strayeddel 2014-ben (Fotó: Axelle/Bauer-Griffin/FilmMagic/Getty Images)
25 napig csak őt vette a kamera
Cheryl úgy vágott bele a kíméletlen útba, hogy korábban semmilyen túrázási tapasztalattal nem rendelkezett – ahogyan Reese sem, és ez nagyon nyugtalanította.
„Még egy hipnózisra is elmentem, annyira féltem” – vallotta be a színésznő.
Miért vállalta el a szerepet, ha ennyire félt? Witherspoon abban az időben éppen azon dolgozott, hogy komolyabb, összetettebb, drámai szerepeket kapjon, ez a film pedig tökéletesnek bizonyult erre. Hirtelen ott volt, megkapta, amire vágyott, mégis rettegett attól, hogy nem tud bizonyítani. „Az, hogy egyedül leszek a vásznon, más szereplők nélkül, nagyon megrémített, ahogyan a meztelen jelenetek gondolatától is pánikoltam. Korábban soha sem voltam teljesen egyedül egyetlen jelenetben sem, nem hogy 25 napon keresztül!”
16 évesen szorongott először
A karakterrel való azonosulás érdekében Reese nem viselt sminket, és saját hátizsákját cipelte. Kemény mentális és fizikai munkája beérett, hiszen 2015-ben Oscar-díjra jelölték alakítását, (korábban már elnyerte a díjat a Nyughatatlan című film főszerepéért).
„Nem tudom, hogy valaha fogok-e ilyen keményen dolgozni, de ez a szerep a sejtjeimig megváltoztatott” – mondta Witherspoon, aki korábban elárulta, hogy 16 évesen súlyos szorongása miatt kellett segítséget kérnie.
„Az agyam olyan, mint egy hörcsög a kerékben, újra és újra képes előhozni a félelmeimet. Egész életemben figyelnem kell erre.”
A 44 éves színésznő azt sem titkolta az interjú során, hogy gyermekei – Ava Phillippe (21), Deacon Phillippe (17) és Tennessee Toth (8) – születése után is sokat küzdött mentális egészségéért. „Minden gyerek után mást éreztem – magyarázta. – „Az egyiknél csak enyhe szorongásos tüneteim voltak, míg a másiknál erős gyógyszerekre volt szükségem, a harmadiknál pedig semmi bajom nem volt. Teljesen kiszámíthatatlan.”
Az, hogy Reese Witherspoon nyíltan beszélt mentális problémáiról, igen fontos része a tabudöntésnek, hiszen nemcsak itthon, de szerte a világban problémát okoz az a berögzült szemléletmód, miszerint a „lelki problémákkal” szakemberhez fordulni gyengeség, a pszichiátriai betegségek pedig egyenesen szégyellnivalók. A pszichés betegségekkel együtt élők megbélyegzése gyakori jelenség: nemzetközi adatok alapján minden második mentális zavarral élő tart attól, hogy betegsége miatt igazságtalan bánásmódban lesz része. Ebből kifolyólag sok érintett nem mer beszélni, és nem mer segítséget kérni, a kezeletlen pszichés problémák pedig számos szövődménnyel járhatnak. Tavaly nyáron egyébként az egykori amerikai first lady, Michelle Obama is nyíltan beszélt enyhe depressziójáról.
Pedig, ahogy Witherspoon példája is bizonyítja, a mentális problémák nem válogatnak, mindannyian találkozhatunk velük életünk során.
Az igazán nagy színészek, bár látszólag magabiztosan bújnak a legkülönbözőbb karakterekbe, valójában nagyon is sokat kockáztatnak, hiszen azt az érzékenységet, sebezhetőséget használják, amit az átlagember igyekszik lehetőleg a legmélyebbre elnyomni magában. Ráadásul közben, mivel ők is emberek, saját lelkük sem marad érintetlen, és kifejezetten gyakori, hogy mentális gondokkal küzdenek.
Kiemelt kép: Getty Images
