Emlékszem a pillanatra, amikor végleg és teljesen elfogadtam a tetoválást. Bizonyára sokan hallottak már a Bocuse d’Or versenyekről, és azon belül is alapítójáról, a legendás Paul Bocuse-ról. Ez a séfóriás volt a francia gasztroforradalom Petőfi Sándorja, azzal a különbséggel, hogy ő nem halt meg fiatalon. Részt vett a francia konyha megújításában, világhírű intézményt és versenyt alapított, számos étterme és bisztrója kapott több Michelin-csillagot is, és élete végéig szolgálta a francia gasztronómiát. Már a kilencvenhez közeledett, amikor egyszer kivillantotta mindig hófehér és tökéletesen rendezett séfkabátja alól a vállán elhelyezkedő tetoválást, egy gall kakast. Akkor azt gondoltam, hogy ha Paul Bocuse, a világ egyik legnagyszerűbb séfje viselhet egy gall kakast a vállán, akkor nincs határ. Akkor mindenkinek joga van ahhoz, hogy saját meggyőződésből tetováltasson valamit magára, és ezt a társadalom többi tagjának egyáltalán nem szabadna bírálnia. De ahhoz, hogy ezt az emberek nagyobb része így gondolja, a tetoválásnak jó hosszú utat kellett bejárnia.

Chef Paul Bocuse and his Coq tattoo pic.twitter.com/EnHNPpGEMb

— Elizabeth Auerbach (@ElizabethOnFood) June 24, 2014

Kis tetkótörténelem

A tetoválásnak többezer éves történelme van, akármennyire hihetetlenül is hangzik. A legrégebbi régészeti lelet, amely egyértelműen bizonyítja, hogy már a civilizáció előtti időkben is létezett, időszámításunk előtt nagyjából 3370 és 3100 között keletkezhetett.
Ötzi, a Jégember neve biztosak sokaknak ismerősen cseng. Európa legrégebbi emberi múmiáját 1991-ben találták meg az Alpokban, egy gleccserbe zárva. Ötzinek minden porcikája felbecsülhetetlen értékű történelmi lelet, mi azonban szorítkozzunk most arra a tényre, hogy a mumifikálódott, így

meglehetősen épen maradt testen 61 tetoválás található.

A minták a teste különböző pontjain helyezkednek el, legtöbb azonban a lábára került. Szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a tetoválások koromból vagy hamuból készülhettek. Ötzi az első ember, akiről biztosan tudjuk, hogy nem vetette meg a tetoválásokat, de nyilvánvalóan nem ő volt az első és egyetlen. Mintegy 50 olyan különböző pontja van a világnak, ahonnan kerültek elő tetovált múmiák vagy legalábbis testrészek, például Alaszkából, Mongóliából, Grönlandról, Egyiptomból, Kínából, Szudánból, Oroszországból és a Fülöp-szigetekről is. Ezek mindegyike segít közelebb jutni különböző letűnt korokhoz és világokhoz.

A mianmari (Burma) Chin törzs tagjai etnikai kisebbségnek számítanak. A lányok a házasságkötést megelőzően kaptak arctetoválásokat, amelyet a szépség jelének tekintettek. Az 1960-as években a burmai katonai junta bírságot rótt ki az arctetoválásért, így a hagyomány kihalt, mára mindössze néhány idős nő maradt, aki ennek jeleit viseli magán. (Fotó: Getty Images)

Ha meg szeretnénk ismerni ezeknek a tetoválásoknak az eredetét, nagyon fontos tényező, hogy a világ melyik pontján járunk. A Kína nyugati részén található Xinjiang tartományban például jónéhány tetovált múmiát találtak. Ezek némelyike akár az időszámításunk előtti 2100-as évekből is származhat, míg vannak sokkal fiatalabbak is, időszámításunk előtt 550 körülről. Történészek szerint ezek a tetoválások barbár jellegűek voltak, és társadalmi stigmát vontak maguk után. Az ókori kínai költészetben találunk utalásokat arra, hogy a népi hősöknek és a banditáknak volt tetoválásuk. A kutatók az írásos emlékekből arra is következtettek, hogy az elítélt bűnözők tetoválást kaptak az arcukra, ezzel szó szerint megbélyegezték őket, hogy mindenki lássa ránézésre is, kivel van dolga.

Az ókori Egyiptomból is számos tetovált múmia maradt ránk. Egyes feltételezések szerint ezek elsősorban esztétikai okokból kerültek viselőjükre,

egy Daniel Fouquet nevű kutató azonban azzal a teóriával állt elő, hogy az ókori Egyiptomban orvosi kezeléseket is szolgáltak a tetoválások. A Hathor-papnő testén talált vágások alapján arra következtetett, hogy a jelölések a papnő kismedencei gyulladásának gyógyításában játszhattak szerepet. Érdekes módon az ebből a korból származó emlékek arra engednek következtetni, hogy az ókori Egyiptomban ebben a korai időszakban csak nők viseltek tetoválást, erre azonban közvetlen bizonyítéka nincs a történészeknek. Az azonban tény, hogy időszámításunk előtt 300 és 400 között a núbiai férfiakon is megjelentek a tetoválások.

Tradicionális kézi tetováló eszközök Szamoáról. (Fotó: Sandra Mu/Getty Images)

Ha a tetoválás szó eredetét keressük, akkor a legjobb, ha Szamoáig meg sem állunk. A Csendes-óceán dél-nyugati részén található szigetcsoport történelmében is évezredek óta helye van a tetoválásoknak, és az itteni szokások nagyon jól példázzák, mennyire a kultúra részévé válhat a testfestés. Egyes feltételezések szerint a szamoai ’tatau’ szóból jött létre maga a kifejezés is.

A szamoai kultúrában hatalmas szerepet játszik az a tradíció, hogy az emberek egymásnak készítenek tetoválásokat.

A technikák és az eszközök szinte semmit sem változtak az évszázadok alatt, és a tudás most is apáról fiúra száll ebben a világtól kissé elzárt közösségben. Bár az eljárás meglehetősen távol áll a tetováló szalonokból ismert technikáktól, a hagyomány – még ha veszélyes is – önmagáért beszél. A különös formákat és mintákat egy teknőspáncélból és vaddisznóagyarból kézzel készített eszközzel csinálják, és maga az alkotási folyamat hetekig is eltarthat. A tetoválási ceremóniák általában arra szolgálnak, hogy egy fiatalabb embert vezetői feladatokkal ruházzanak fel. Ha egy tetoválás elkészül, az azt is mutatja, hogy viselője elkötelezett a közösség iránt és nagyon jó a tűrőképessége. Ezek az eljárások ugyanis hihetetlenül fájdalmasak, ráadásul igencsak fertőzésveszélyesek. Így azok, akik nem bírják ki ezt a fájdalmat, életük végéig a bőrükön viselik a meghiúsult ígéretet, és ez az ő közösségükben nagy szégyent jelent.

De mit jelent számunkra bárminek is a kultúrtörténete, ha abban nincsenek benne az ókori görögök? Természetesen szerepelnek benne, hiszen az ókori Görögországból már az időszámításunk előtti ötödik századból is vannak bizonyítékok.

Igaz, hogy a görögöknél és a Római Birodalomban a társadalmon kívülieket bélyegezték meg velük. Bűnözők, hadifoglyok és rabszolgák viselték a bőrükön a kirekesztettséget. Ennek a mai napig vannak hagyományai, a börtönök világában a tetoválásoknak bonyolult szimbólumrendszere van. Talán ez is az oka, hogy a tetoválás csak a 20. század közepe felé kezdett társadalmilag elfogadottá válni.

A 20. század színes tintákról álmodik

A múlt század elején a tetoválás elsősorban a matrózokra és a cirkuszi előadókra volt jellemző. A matrózok rendszerint magukra tetováltattak egy horgonyt, amikor beléptek a flottába, de karrierjük különböző állomásait is előszeretettel varratták magukra. 

A húszas években megjelentek a kozmetikai tetoválások, amelyek pillanatok alatt nagy népszerűségre tettek szert a nők körében.

Mivel a sminkkellékek nagyon sokba kerültek, sokan éltek a sminktetoválás lehetőségével, de szigorúan titokban. Ki gondolta volna, hogy a tetovált szemöldök és a kontúrozott száj már 100 éve vonzza (vagy épp) taszítja a nőket és a férfiakat. Ekkoriban egyébként a funkció nélküli, „dísz” tetoválások még mindig teljesen ördögtől valónak számítottak.

Norman Keith Collins, vagyis Sailor Jerry (Fotó: Wikipedia)

A negyvenes években aztán áttörést hozott az ikonikus ’Sailor Jerry’, vagyis Norman Keith Collins, aki saját fejlesztésű színes pigmentjeivel megreformálta a tetoválás művészetét. (Collins olyan tűt is kifejlesztett, amellyel kisebb trauma érte a bőrt, és az elsők között volt, aki gőzzel sterilizált, illetve egyszer használatos tűkkel tetovált – a szerk.) Stílusa hamarosan nagy divattá vált, persze elsősorban a tengerészet és a hadsereg körében, de megjelentek a patrióta tetoválások is. És mivel a háború okozta rengeteg veszteség következtében egyre több nő vállalt munkát, úgy egyre több nő vállalt tetoválást is. A színes tetoválások áttörést hoztak a társadalmi megítélésben is, és egyre nagyobb népszerűségnek kezdtek örvendeni a ’Sailor Jerry’ stílusú dizájn tetoválások.

Ezek egyébként olyan klasszikusokká váltak, hogy ma is nagyon sokan kérik őket a szalonokban.

Közben azért a tetoválások továbbra is maszkulin dolognak számítottak, és a társadalmi stigmák is jellemzőek maradtak. A hatvanas években megjelentek az első, tűvel terjedő súlyos betegségek, amelyek visszavetették a műfaj térnyerését. Feltűntek a színen viszont a tetovált hírességek, például Janis Joplin. A tetoválások, legfőképpen Amerikában, a hetvenes években váltak populáris és mainstream dologgá.

A legendás kanadai tetoválóművész, Ken Cotterell (művésznevén Beachcomber Bill) feleségét, Brendát tetoválja 1975-ben. (Fotó: Ron Bull/Toronto Star/Getty Images)

Már nemcsak a társadalmon kívül állók gondolkoztak életre szóló mintákban, hanem az átlagemberek is egyre nyitottabbak voltak. A hippi mozgalmakkal megnőtt a béke-szimbólumok gyakorisága, és a nagyobb felületű, teljes testrészeket beborító minták is egyre keresettebbé váltak. A nyolcvanas években a rock and roll kezdte komolyabban táplálni az ipart, a rajongók előszeretettel másolták ikonjaik tetoválásait. A kilencvenes években pedig már nemcsak a rocksztárok, hanem a többi híresség is nagy inspirációt jelentett a szalonokban. Emlékezzünk csak George Clooney nonfiguratív tetoválására az Alkonyattól pirkadatig című filmből, amely rajta még elképesztő egyedi és vonzó volt, az őt utánzó tízmilliókon viszont már vitatható volt a létjogosultsága. De a Pamela Anderson karján található szögesdrót is nagy inspirációt jelentett széles körben, akárcsak a kínai írások, a törzsi motívumok, és még sorolhatnánk. A kétezres években aztán megjelentek a fenék feletti tetoválások, amelyeket a köznyelv egyszerűen csak ‘ribancrendszámnak’ nevezett. Széleskörben elterjedtek a női tetoválások, a sok-sok pillangó, a delfinek, és különböző égitestek.

Napjainkban a tetoválás sokszor egyszerűbb és elérhetőbb, mint egy hajvágás.

A 2010-es években divatba jött apróbb, a test kisebb felületein vagy rejtettebb zugaiban elhelyezkedő minták már azok körében is simán elképzelhetőek, akik korábban ódzkodtak a tetoválásoktól.

A kortárs művész Mokokoma Mokhonoana szerint minden tetoválás ideiglenes, még azok is, amelyek örökre szólnak. Ezt értelmezhetjük átvitten is, de szó szerint is. Elég, ha csak felidézzük, hogyan változott Johnny Depp karján a Winona szó Wino-vá, és hogyan tűnt el Angelina Jolie-ról Billy Bob Thornton kereszneve is. Ötzi, a jégember ezen biztosan csak nevetne. Az ő tetoválásai ugyanis már több mint ötezer éve tartanak.

A történeti áttekintés az authoritytattoo.com cikke alapján készült.