Gyerekkorunkban rengeteg szabályt véstek a fejünkbe a szüleink, nagyszüleink, tanáraink, melyeket szigorúan be kellett tartanunk – már, ha tudtuk, vagy akartuk. Külön szabályok voltak érvényben otthon, vendégségben, az utcán, az iskolában.
Természetesen a családok eltérően értelmezték a szabályokat, családszerkezetük, rutinjuk és hagyományaik alapján rangsorolták azokat. A társadalmi normák természetesen mindenkire ugyanúgy vonatkoztak, családtól függetlenül: léteztek kőbe vésett illemszabályok, melyeket mindenkinek be kellett tartani. Az idő változásával a társadalom, és ebből fakadóan a társadalmi elvárások is sokat változtak. Manapság egy kevésbé formális társadalomban élünk, és ha összehasonlítjuk például a hatvanas, hetvenes évekkel, teljesen más képet kapunk az etikett tekintetében is. Nézzük végig a mindennapi etikett legfontosabb szabályait (hiszen ezek a szabályok jönnek, mennek és változnak), és gondoljuk át, mennyire látjuk ezeket viszont most, 2021-ben, és mennyire siratjuk őket.
Ne könyökölj az asztalon!
Ez ugyanolyan elvárás volt régen, mint, hogy mind a két kéznek szigorúan az asztalon kell lennie evés közben. Az egyenes hát is az elvárások között szerepelt, sőt azt is figyelembe kellett venni, hogy soha ne üljünk túl közel senkihez, ami a koronavírus óta újra fontos szabállyá vált. Szakértők szerint az asztalnál való könyöklést egyre ritkábban tanítják meg a szülők a gyerekeknek, mivel az asztali etikett is sokat lazult az elmúlt két évtizedben.
Egyenes háttal ülni
És, akkor térjünk ki egy kicsit bővebben az egyenes testtartásra, amire ugyanúgy kellett figyelni az étkezőasztalnál, az íróasztalnál, de még az iskolapadban is. Ez a szabály szinte kihalófélben van, amit a gyerekek testtartása is jól tükröz. A görnyedt testtartás egyre nagyobb számban fordul elő gyerekeknél, ami akár ortopédiai problémához is vezethet a későbbiekben. Felnőttként aztán igyekszünk korrigálni ezt tornával, jógával, nyújtással, tudatos odafigyeléssel. Még ötven évvel ezelőtt bevett szokás volt, hogy a gyerekeknek könyveket tettek a fejükre, hogy megtanítsák őket egyenesen ülni, majd ugyanolyan egyenes háttal felállni a székről.
Így ettünk régen
Régebben tilos volt lenyalogatni az ujjakat ebéd után, vagy miközben a gyerekek a nagyival sütötték a tortát. Azok a kicsik, akik azóta már nagyszülők, állítják: ők bizony megengedik az unokának a csokis süti után, hogy élvezettel leszopogassák az ujjbegyeiket. Legalábbis jelentős részük, mert van, aki még mindig fontosnak tartja ezt a szabályt. Nekik ugyanolyan fontos, hogy továbbadják a következő generációnak azt is, hogy enni csak csendesen lehet, rágni csak lassan, csukott szájjal szabad, ahogyan az is kőbe van vésve náluk, hogy csak akkor szabad elkezdeni az étkezést, ha mindenki leült az asztalhoz.
Fotó: Getty Images
Kinyitni az ajtót
A nők szerint egyre kevesebb férfi nyitja ki az ajtót előttük, azonban azt nem árt tudni, hogy számos munkahelyen azért törölték el ezt a szabályt, hogy egyenlő bánásmódban részesüljön mind a két nem. Ettől függetlenül a legtöbb hölgy még mindig nagyra becsüli ezt a gesztust.
Ne beszélj!
A hatvanas, de még a hetvenes években is arra tanították a gyerekeket, hogy kizárólag felnőtt engedéllyel szólalhatnak meg. Főleg akkor, ha idősebb rokonok, ismerősök is jelen voltak a társaságban. Az is nagyon sokszor elhangzott: „Foglald el magad csendesen!” A nyolcvanas években ez az illemszabály sokat lazult, aminek hála a gyerekek szívesen nyilvánulnak meg, és osztják meg a gondolataikat a szeretteikkel, távolabbi családtagokkal is.
Udvariasan válaszolni
A régi időkben minden meghívásra illett válaszolni, ahogyan fontosabb eseményekre táviratot küldeni. Ma már ez a szabály abszolút kihalt, sőt inkább az ellenkezője jellemző a csetelésnek köszönhetően, ahol a kommunikációt bármikor egy csapásra be lehet fagyasztani, még akkor is, ha a másik válaszra vár.
Soha ne késs el!
A pontosság annak idején teljesen normális elvárás volt, hiszen nem lehetett egy gyors üzenetet küldeni a másiknak, hogy késni fogunk. Ezért inkább mindenki jóval előbb érkezett a fodrászhoz, orvoshoz, színházi előadásra. Ilyenkor rendszerint előkerültek a mesekönyvek, játékok, és mindenki elfoglalta magát, amíg sorra nem került.
Tabu a pénz
Annak idején rossz modornak számított a pénzről beszélgetni, különösen arra rákérdezni, hogy mennyit keres a másik. Bár ez valószínűleg még mindig nem tekinthető udvarias érdeklődésnek, ma már nem tartják annyira sértőnek, sőt vannak helyek (tőlünk nyugatabbra és északabbra), ahol a munkakörnyezetben teljes transzparencia van a munkatársak bérezését illetően, így alapvetőnek számít, hogy mindenki tudja, mennyit keres a másik, így pedig elkerülhető egy sor háttérben való mozgolódás. Ami fontos: ha egyértelműen látjuk, hogy a másik fél nem szívesen osztja meg velünk anyagi helyzetét, ne erőltessük, és váltsunk témát.
Most dicsekedsz?
A legtöbb gyerek sokszor megkapta, soha nem szabad dicsekedni mások előtt, mert azt csak a beképzelt emberek teszik. Így nem lehetett örömmel elmesélni egy jó jegyet, egy versenyeredményt, de még egy új játékot sem. Ma már ez a szabály szerencsére kiveszett, így a gyerekek nyugodtan lehetnek büszkék teljesítményeikre, anélkül, hogy rosszul éreznék magukat tőle.
Kiemelt kép: Getty Images
