Tavaly év végén Lisa és Peter Marshall egy esküvői jelenetet néztek a tévében, mire a férfi ránézett a feleségére, és azt mondta: „Csináljuk!” „Mégis mit?” – kérdezett vissza a nő. A férfi a televízióra mutatott, és széles mosollyal az arcán megkérdezte: „Összeházasodunk?” „Hát jó, rendben, akkor összeházasodunk” – válaszolta a nő.
Másnap Lisa azon gondolkozott, vajon a férje emlékszik-e az előző esti lánykérésre. Nem emlékezett, ahogy az első esküvőjükre sem, az elmúlt hat hónapban a feleségéről is azt hitte, hogy a kedvenc ápolónője. Az 56 éves Peter Marshallnak családi halmozódású korai Alzheimer-kórja van, amely az alzheimeres esetek nagyjából tíz százalékát teszi ki, és a 30–60 éves korosztályt érinti. „Elkeserítő látni, de próbálok optimista maradni, és mindig csak az előttünk álló napra koncentrálni” – mondja az 54 éves Lisa Marshall.
Januárban Lisa férjének elméje egyre gyorsabb ütemben kezdett leépülni. Mivel húsz éve voltak együtt, és Peter nemrég ismét megkérte a kezét, minden jel arra mutatott, hogy itt az ideje megújítani az esküvői fogadalmukat. Lisa lányának esküvőszervező irodája van, így az sem volt kérdés, ki intézi az előkészületeket. „Nagyon közel állok a mostohaapámhoz, mellettem volt az életem legnehezebb időszakaiban – meséli a 32 éves Sarah Brehant. – Olyan sokat jelent nekem, büszke vagyok, hogy ebben a történetben ilyen jelentős szerep hárult rám.”
Sarah egy tucat szolgáltatóval felvette a kapcsolatot, hogy megtalálja azokat, akik segítenek hat héten belül tető alá hozni az esküvőt. Elmondása szerint mindenki nagyon együttműködő volt, és ingyen a rendelkezésükre állt a virágos és a szaxofonos is, aki az Unforgettable (magyarul: felejthetetlen) című dalt játszotta, amikor Lisa az oltárhoz sétált.
Április 26-án a család és néhány barát előtt Sarah az oltár elé kísérte édesanyját. A ceremóniát Adrianne DeVivo demenciaspecialista vezette, aki korábban nemcsak Peter ápolási tervét segített összeállítani, de okleveles ceremóniamester is. Amikor Lisa a férje mellé ért, Peter odahajolt, és megcsókolta.
„Egyszerűen varázslatos volt, mintha egy tündérmesében lettünk volna – mondja Lisa. – Szem nem maradt szárazon, velem pedig madarat lehetett volna fogadni. Rég nem láttam már Petert ilyen boldognak.”
Lisa és Peter egymással szemben laktak a pennsylvaniai Harrisburgben, így ismerték meg egymást 2001-ben, nem sokkal azután, hogy mindketten elváltak. Kapcsolatuk elején azonban a férfinek másik államba kellett költöznie, mert egy pénzügyi cégnél lett belső ellenőrzési menedzser. A nő a reklámiparban dolgozott, és ketten együtt öt gyereket neveltek. „Nyolc éven át távkapcsolatban éltünk, mert egyikünk sem akart távol lenni a családjától – magyarázza Lisa. – De miután a legkisebb gyerekem is főiskolára ment, elhatároztuk, hogy összeházasodunk.”
2009. augusztus 13-án Lisa és Peter a felnőtt gyerekeik előtt kimondták egymásnak a boldogító igent a Turks- és Caicos-szigetek egyik gyönyörű strandján. A nő ekkor még nem sejtette, hogy a fogadalom „jóban-rosszban” része hét évvel később komoly próbatétel elé állítja őt.
Peter problémái 2017-ben kezdődtek, nehezére esett befejezni mondatokat. „Ahelyett, hogy a repülő szót használta volna, azt mondta, »a dolog, ami felmegy az égbe« – emlékszik vissza Lisa. – És rettentő feledékeny lett, de a legfélelmetesebb az egyre szűkülő szókészlete volt.” 2018-ban Lisa elvitte a férjét egy neurológushoz, a vizsgálatok pedig kimutatták, hogy Peternek családi halmozódású korai Alzheimer-kórja van. „A diagnózisa előtt úgy hittem, az Alzheimer az idősek betegsége – mondja Lisa. – Ma már tudom, hogy ez nem így van.” 2019 januárjában Peter memóriája annyira leromlott, hogy ki kellett lépnie a munkahelyéről. A következő évben Lisa is kénytelen volt felmondani, hogy teljes munkaidőben ápolhassa férjét.
Hogy megbirkózzon a fájdalommal, amelyet férje memóriájának elvesztése okoz, Oh Hello Alzheimer’s néven blogot indított a Facebookon. Azt reméli, történeteivel segíthet azoknak, akik hasonló cipőben járnak. „Minden egyes nap kapok köszönőleveleket, amelyekben azt írják, hogy a blogomnak hála már nem érzik annyira egyedül magukat a problémájukkal.”
Az esküvő óta Peter kognitív képességei rohamosan romlani kezdtek. Egy órájába telik, hogy beágyazzon, és állandó felügyeletet igényel. Lisának csak akkor van szabadideje, amikor Peter egy felnőtt napköziben van. A nő tisztában van vele, hogy eljöhet az az idő, amikor be kell adnia a férfit egy gondozóotthonba, de egyelőre gondolni sem akar erre. „Egyszerre csak egy dologra fókuszálok – mesélte. – Fogalmam sincs, mit hisz most a férjem, kije vagyok neki, de érzem, hogy szeret, és biztonságban tudja magát mellettem. Amikor a kisbusz hazahozza a napköziből, leülünk a tornácon, és egy órán át csak fogjuk egymás kezét.”
A legnehezebb napokon Lisa arra gondol, amit a férje akkor súgott a fülébe, amikor kedvenc dalukra, a Brown-Eyed Girlre táncoltak a második esküvőjükön: „Köszönöm, hogy velem maradsz.”
Kiemelt kép: Getty Images
