Főszerkesztői levél a Nők Lapja 2021/25. számából.

A tejivó a Móricz Zsigmond körtéren állt, éppen szemben az általános iskolámmal, gyakran betértünk oda lekváros buktáért, kakaós csigáért. Valahányszor rágondolok, beúszik a műanyag bögrékbe mért tejszag, az édes ártatlanság illata.

Aztán egy nap, amikor anyám, nagyanyám és én beléptünk a tejivóba, a pulton a szokásos bukták helyett fényes, cukorbevonatú fánkok hevertek. Ez volt az üzlet nagy dobása. Az amerikai fánk.

A nagyi feltette a szemüvegét, úgy pislogott az üvegpult felé, ahogyan csak az érett emberek tudnak figyelni az élet komoly pillanataiban. Maga is gazdag fantáziával, vad szenvedéllyel gyártotta a süteményeket, kelt kalácsot, rezgő somlói galuskát, abban a meggyőződésben, hogy nem elég a család éhét csillapítani, az élethez valami édesség is kell. Az ötvenes években a heti menüből gyakran maradt el a hús. A „tészta” sosem.

Anyám gondterhelten nézegette a vitrinben a színes fánkokat.

Neki elvei voltak. Két étkezés között nincs édesség. Ezeket az elveket sosem tudta átültetni a gyakorlatba.

Én makacsul hittem a csokoládés müzliszeletek és reggelizőpelyhek mindenhatóságában. Transzzsírsavakról még csak nem is hallottunk.

Ez az édes ártatlanság örökre elveszett, a tejivó eltűnt, egy rendelet hatására a sütik, nápolyik, csipszek ma már gyakorlatilag transzzsírsavmentesek, azonban a TFA csökkenése a finomságok nagy részénél a telített zsírsavak növekedésével járt. Fogyasztásuk továbbra is mértékkel ajánlott.

Az édes bűnökről, a helyes mértékről, az élet józan törvényeiről szól e heti lapszámunk.

Az új szemlélet rugója a tudatosság, üzemanyaga a lelkiismeret.

Csak hát… abban a szóban: „édesség”, valójában nemcsak a fánk, cukrászsütemény és reggelizőpehely fért el, hanem egy világkép is. Én ezt a világképet szerettem. Már tudom, hogy ennek a korszaknak örökre vége, úgyhogy ebben a történelmi lelkiállapotban, ha megengedik, még egyszer… úgy igazán… tíz deka csokiparánnyal búcsúzom egy életformától, amely valóban egészségtelen volt, de amelynek ártatlan kedvességét, jó ízét lehetetlen tagadni.

Vass Virág, főszerkesztő