2010-ben egy amerikai fémhulladék-kereskedő, miközben járta az Egyesült Államokat némi jutányos árú törtaranyban reménykedve, egy bolhapiacon meglátott egy három lábon álló aranytojást (kiemelt képünkön). Gyémántok és zafírok borították fémes felületét, és amikor a kereskedő felnyitotta, a díszes tárgy belsejében egy órát talált. Abból a szándékból, hogy később túlad majd rajta olyannak, aki beolvasztja és újra felhasználja az aranyat, azon nyomban meg is vásárolta a míves tárgyat potom 13 302 dollárért (kb. négymillió forint mai árfolyamon), de később sehogy sem akarták megvenni tőle – a potenciális vevők sokallták az árát.

A kereskedő valóban tévedett, bár nem úgy, mint eredetileg azt gondolta. Az anonimitását a mai napig őrző férfi a vásárlás után négy évvel kétségbeesésében bújni kezdte az internetet, és akkor fedezte fel, hogy a 8 centiméter magas aranytárgy, amit az ócskásnál szerzett, nem más, mint egyike a mintegy 50 Fabergé tojásnak, ami az orosz uralkodói család, a Romanovok részére készült, az értékét pedig nagyjából 33 millió dollárra (csaknem 10 milliárd forint) becsülik.

Az elveszett, majd egy fémhulladék-kereskedőnél talált aranytojás. (Fotó: Peter Macdiarmid/Getty Images)

A Fabergé tojások ma már világhírűek, és egyet jelentenek a Romanov család nagyvilági és pazarló életvitelével, de a keletkezésük idején a palota lakóin kívül nem sokan tudhattak létezésükről. Az első darab akkor született, amikor 1885-ben, III. Sándor cár uralkodásának ötödik évében az ortodoxok legfontosabb ünnepe előtt húsvéti meglepetést keresett felesége, Marija Fjodorovna számára, aki Dánia hercegnője volt, mielőtt feleségül ment hozzá. A cár megkereste az ötvösmester Peter Carl Fabergét, aki az apjától, Gustavtól vette át annak ékszerkerüzletét néhány évvel korábban. Ez nem volt teljesen a véletlen műve, hiszen az ékszerészmester korábban már többször dolgozott az udvarnak. A francia-orosz Peter Carl 1846-ban született Szentpéterváron, majd iskolái befejeztével bejárta egész Európát, hogy fejlessze üzleti- és ötvös képességeit. 1864-ben tért vissza szülővárosába, ahol aranyműves apja ékszerüzletében kezdett el dolgozni, majd 1869-ben már a cári udvarba is készítettek néhány igen értékes megrendelést, munkájáért pedig számos elismerésben és díjban részesült.

A Tyúktojás

Az egyszerű, fehér zománccal borított színarany tojás felnyitva egy aranyvesszőn ülő rubinszemű aranytyúkot rejtett, abban pedig a cári korona miniatűr díszített másolatát, amiben egy még apróbb rubinfüggő rejtőzött.

Az első Fabergé tojás (Fotó: Wikipedia)

Bár Fabergé a legnemesebb anyagokat használta és a kidolgozás is tökéletes volt, mégis a meglepetés ereje volt az a mágia, ami elvarázsolta a cárt, és végül megbízta az ékszerészt, hogy ezentúl minden évben készítsen egy tojást a feleségének. Mindezt úgy, hogy szabad kezet adott a mesternek, egy kikötés volt csupán: senki, még maga a cár sem tudhatta, hogy milyen lesz a mű annak hivatalos átadásáig. „Gyakorlatilag szabad kezet kapott arra, hogy a kreativitását és szakértelmét használva megalkossa az elképzelhető legjobb húsvéti ajándékot” – mondja Dr. Habsburg Géza Fabergé-szakértő.

Nincs két hasonló

Toby Faber, A Fabergé tojások szerzője úgy fogalmazott a könyvében, hogy ezek a színarany ékszerdobozok „elképesztően személyesek, ugyanakkor ragyogóan pompázatosak” voltak. Mintegy ötven (más források szerint 57, de akár 70) darab készült a cári család részére, de ezek közül semelyik sem hasonlított a másikra, viszont mindegyik tartogatott egy, az ajándékozott számára jelentőségteljes meglepetést. Fabergé felügyelte az egész munkafolyamatot, de tervezők, ötvösök, ékszerészek és egyéb szakemberek hada alkotta meg minden évben az aktuális tojást. Az értékük is ebben rejlik, nem pedig a felhasznált (méregdrága) anyagokban: az elkészítésükbe fektetett mérhetetlen szaktudás, fantázia és a ráfordított idő felbecsülhetetlenné tesz minden egyes darabot.

A moszkvai Kremlben található Uszpenszkij-székesegyházról mintázott tojást 1906-ben készíttette Alekszandra a férjének, II. Miklós cárnak. (Photo by Mikhail JaparidzeTASS via Getty Images)

A Fabergé-ház rendkívül sikeressé vált, olyannyira, hogy az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet szereztek, majd 1903-ban Londonban, 1905-ben pedig Kijevben nyitottak fióküzletet. A csúcson mintegy 500 embert foglalkoztatott Peter Carl, de akkor is minden egyes ékszert személyesen ellenőrzött, amik aztán csak a jóváhagyávásal kaphatták meg a cég pecsétjét.

Kifinomult részletek

III. András után II. Miklós is folytatta az apja által megteremtett hagyományt, és ő is Fabergétől rendelte meg felesége, Alekszandra húsvéti ajándékát, amelyek minden évben túltettek az előzőn. 1897-ben készült el talán a legismertebb darab, amely Miklós 1896-os beiktatásának állított emléket. A koronázási palást színével megegyező sárga zománcot kapott tojást arany és fekete, kétfejű sasok díszítették, benne pedig a koronázási hintó tökéletes, miniatűr változata rejtőzött, amit George Stein ékszerész 15 hónapos munkával készített el. A mestermű elkészítéséhez az arany mellett gyémántot, hegyikristályt, rubint és vörös zománcot használtak, majd a Koronázási Tojás – a Gyöngyvirágos tojás mellett – 1979-ben vált Forbes-gyűjtemény tagjává 2,16 millió dollárért (kb. 643 millió Forint).

A koronázási tojás 1897-ből. (Fotó: ThomasRosenthal.de/Getty Images)

Egy tradíció vége

A hagyományt 1904-ben és 1905-ben felfüggesztette II. Miklós, mivel azokban években az ország háborúban állt Japánnal, de 1906 húsvétjára ismét újrarendelte, és ezt minden évben megismelte egészen 1917-ig. Azonban a huszadik század második évtizedében már gyülekeztek a Romanov-dinasztia feletti viharfelhők: a belföldi konfliktusok, a nemzetközi erőviszonyok átrendeződése, a népességnövekedés és a sorozatos, a hatalom megdöntése iránti kisérletek miatt a méregdrága ékszertojások az elnyomás és nagyzolás szimbólumaivá váltak. A legutolsó tojás 1916-ban készült el. Az Acél katonai tojás nevében, külsejében és anyagában is jól jellemezte azt az ellenséges hangulatot, ami körülvette az uralkodói hézat. A tiszta acélból készült, csupán belül aranyozott tojás zordságával II. Miklós fronton töltött látogatásainak állított emléket, és az eseményről készült akvarellt rejti. A rákövetkező évben Fabergé két tojáson is dolgozott, viszont átadni már nem volt lehetősége őket: a Romanov család összes tagját elfogták a bolsevikok és hidegvérrel kivégezték, nem kegyelmezve a gyerekeknek sem.

A Romanov család 1914-ben. A középső sorban Marija, Alekszandra cárné, II. Miklós cár, Anasztázia, előttük Alekszej. A hátsó sorban Olga és Tatjána. (Fotó: Photo12/Universal Images Group/Getty Images)

Hol vannak a kincsek?

A szerencsés amerikai fémkereskedő története mindenkit gondolkozásra késztet: vajon mi történhetett a többi kinccsel, előkerült mind, vagy ezentúl kezdjünk el bolhapiacokra járni? A bolsevikok hatalomra jutása után az új vezető, Vlagyimir Lenin parancsára begyűjtötték az összes tojást és egyéb értéket, amit az uralkodói palotákban találtak, és Kremlbe szállították. Azonban a 20-as és 30-as években az orosz gazdaság úgy megromlott, hogy az már több millió lakos életét fenyegette, ezért a vezetőség tűzoltás gyanánt elkezdte eladogatni azokat tehetős külföldieknek, némi könnyű rubelszerzési formaként.

Egyes becslések szerint akár 70 tojás is készülhetett, de ma 46 (egyéb források szerint 42) cári és 11 egyéb tojás túlélése tűnik biztosnak.

Hivatalosan ezek közül tizet a Kreml Fegyvertárának a cári koronaékszereket is őrző múzeumában, kilencet a Szentpétervári Fabergé Múzeumban, ötöt a Virginiai Szépművészeti Múzeumban, hármat-hármat pedig a londoni Királyi Gyűjteményben és a new york-i Metropolitan Múzeumban őriznek. Kettő található a svájci Lausanne-ban, a washingtoni Hillwood-gyűjteményben, és a baltimore-i Walters Art Museumban, egy-egy darab pedig a clevelandi Museum of Art-ban, Monte Carlo-ban, a németországi Baden-Badenben található Fabergé Múzeumban, és végül Katar volt emírje, Hamad bin Khalifa Al Thani birtokában is van egy darab. A többi hollétét homály – és talán egy halom ócskaság – fedi.

Kiemelt kép: A kiskakas, vagy kakukkos óra tojás, a gyöngyvirág és kék kígyó óra tojás, Getty Images, forrás: Town and Country, History.com, Wikipedia