Folyamatosan keressük a miértekre a válaszokat. Alapvető késztetés él bennünk, hogy értelmet nyerjenek életünk nehezen megélt eseményei, traumái. Metafizikai értelemben kauzalitás, vagyis ok-okozati viszony, a pszichológia és filozófia szempontjából determinizmus, vagyis eleve elrendelt sors. „A sors akarta, hogy defektet kapjak, mert ha a tervezett időben haladtam volna az útvonalon, egészen biztos, hogy halálos balesetet szenvedtem volna”– mondják a fatalisták.
Akiket egymásnak rendelt az élet
Lívia huszonnyolc évesen találkozott Bencével. Bence korosabb volt néhány évvel, túl több kapcsolaton. A férfi meg volt győződve róla, hogy nekik együtt feladatuk van az életben. Ellenben a lány visszafogottabban viselkedett, sokáig kérette magát. Valami azt súgta, ne menjen bele a kapcsolatba. Nem sok férfival volt együtt, mindig nehezen köteleződött el. Lívia a „lesz, ami lesz” elvet vallotta, ellenben Bence az „úgyis az történik, aminek történnie kell” híve volt. Kitartóan, sokáig ostromolta a nőt. Olyanokat mondott neki, hogy „Te is érzed a különleges köteléket, ami köztünk van? Nekünk muszáj együtt lennünk, hiszen egymásnak rendelt az ég.” Líviát megijesztette, hogy éreztették vele, nincs döntéshelyzetben. Egyre szorongatóbbnak élte meg a közös vacsorákat, de félt megszakítani a kapcsolatot, nehogy az élet elégtételt vegyen rajta. Bence így fogalmazott: „Neked nincsenek intuitív képességeid, ha nem tudod, milyen ritka az ilyen szerelem. Ha elhagysz, talán sosem leszel mással boldog.”
