„Az érzelmi hőfok nagyon, nagyon alacsony, még a legalapvetőbb tényezők esetében is közel jár a nullához” – mondta a sajtónak David Lewis pszichiáter 1987 őszén, miután végignézett egy Diana hercegnéről és Charles hercegről készült rövid videófelvételt.

A királyi szakértők (azok az újságírók, akik a királyi család minden köhintését és tüsszentését megírják) lázasan jegyzeteltek.

Akkoriban a világ makacsul hitte, hogy a hercegné pályáját gondos kezek simán eléje teregették, neki csak végig kell járnia. Vigyáznak rá.

Jómódban nevelkedett, az istenek két kézzel szórtak rá minden kegyet, jó származást, testi szépséget, világhírt.

A valóság néhány vonásban másként festett.

A szeretetéhes huszonéves nő kálváriája – az újságok oldalain – egy olcsó szappanoperához kezdett hasonlítani.

Egy frigy, amelybe igyekezett mindkét fél beletörődni, majd ijedt, gyerekes kalandok, egy gyámoltalan nő képe, aki nem bízott a férfiakban. (Vagy nem bízott magában, ami egyre megy.) Orvosi jelentések mentális problémákról, amelyek elég ismertek ahhoz, hogy ne kelljen részletezni.

Amikor 1992-ben Diana Magyarországon járt, a Nők Lapja tudósítójaként egy mosolygós, elegáns hercegnét kísérhettem hivatalos programján. Őt figyelve – fél Budapest az utcákra tódult – arra gondoltam, hogy ritkán olyan magányos az ember, mint egy nagyvárosban, a nevét skandáló tömeg közepén. 

A korabeli sajtó szerint a szép, szőke fiatal nő szerette volna ellazázni ezt a végzetet, nyüzsögni, klubokba járni, flörtölni.

Nekem inkább az volt a benyomásom, hogy beleegyezett a sorsába. Gőg nélkül, tüntető elkülönültség nélkül, udvariasan és türelmesen volt magányos.

Öt évvel később, Londonból, a hercegné temetéséről tudósítottam a Nők Lapját. Akkoriban már a királyi szakértőknek is derengeni kezdett, hogy annak az embernek a hatása, akiről ők csak annyit tudtak, hogy rendszertelenül étkezett és a férjétől elhidegült, olyan erős, hogy címlapsztori lesz évtizedek múltán is.

„Hagyjanak magamra” – kérte Diana élete utolsó perceiben is.

A kívánságát azóta sem tudja a világ teljesíteni.

Vass Virág, főszerkesztő