Oroszországba boldog békeidőkben sem egyszerű eljutni, az orosz turistavízumon túl úgynevezett meghívólevélre is szükség van, ezek beszerzése pedig finoman szólva is körülményes – hát még most, a koronavírus-járvány idején! Pedig az Észak Velencéjeként számon tartott Szentpétervárnak ott a helye az utazási bakancslistánkon.

Ha mostanság érkeznénk az Oroszország legszebb városaként emlegetett, káprázatos metropoliszba, akkor szemtanúi lehetnénk a fehér éjszakáknak: a május végétől július végéig tartó természeti csoda miatt szinte le sem megy a nap, az aranyszínű palotákban és szobrokban gazdag Szentpétervárott pedig meg is ünneplik ezt az időszakot. Szívesen andalognánk most a Nyári Kertben, vetnénk egy pillantást Puskin lakhelyére, a Téli Palotát pedig nemcsak kívülről csodálnánk meg, hanem az épületben található Ermitázsban is hosszan elidőznénk – bár a múzeum több mint hárommillió darabos gyűjteményének megtekintésére talán egy hét sem lenne elég. Nappal hajókáznánk a Néván, éjjel pedig a folyó hídjainak felnyitásán ámulnánk el. És a Vérző Megváltó temploma előtt is biztosan lőnénk néhány fotót.

Fotó: Getty Images

Szűcs Péter: Dharma – Egy család regényes története a Tiszától a Gangeszig (Libri)

A Peter’s Planet utazóblog alapítójának első könyve több kontinensen és több idősíkban játszódik. A történet Biharnagybajomtól Marokkón át Indiáig, az ötvenes évektől napjainkig repít, hogy kiderüljön, léteznek-e véletlenek. A Dharma lapjain a téli Szentpétervár elevenedik meg: „A Dosztojevszkij-negyedként ismert városrészben búcsúztak el. Némán szorították egymás kezét a hídon, alattuk sötéten, lassan hömpölygött a víz. Sokáig nem szólaltak meg, s egy darabig a másik szemébe nézni sem mertek, a kergetőző hópihék játékában merültek el inkább. A hosszan tartó csend után Velence került szóba. Egyikük sem járt még Olaszországban, de abban megegyeztek, hogy Velence olyan lehet, mint amilyen a délelőtti búcsú helyszínéül választott Dosztojevszkij-negyed: nagyvonalú és titkokkal teli.”

Vadim Repin és a Budafoki Dohnányi Zenekar koncertje (Müpa, július 3.)

Szentpétervár évszázadok óta az orosz kultúra fővárosa, hiszen irodalomban, zenében és színházban is élenjáró. A legismertebb orosz művészek közül Puskin, Dosztojevszkij és Gogol, valamint Muszorgszkij, Csajkovszkij és Sosztakovicsis is élt és dolgozott itt. E hét szombatján a Budafoki Dohnányi Zenekar is egy orosz világsztár vendéggel, Vadim Repin hegedűművésszel ad orosz tematikájú koncertet.

Elsőként Kabalevszkij Romain Rolland elbeszélése nyomán írt operájának nyitányát hallgathatja meg a közönség, majd Sosztakovics I. hegedűversenyét adja elő az együttes világhírű szólistájával – ebben a darabjában a szerző szakított a műfaj hagyományosan háromtételes formájával, és a szimfóniára jellemző négy tételben fogalmazta meg a versenyművet. Az éjszakai hangulatokat, gondolatokat idéző Nocturne után egy démoni Scherzo szól, majd a barokk kornak hódoló Passacaglia, végül pedig egy forgószélszerű Burlesque zárja a hegedűversenyt. A koncert befejező műveként Csajkovszkij igazi karmesteri bravúrdarabja, a közkedvelt IV. szimfónia hangzik el.

Nike Fontanka Edge sportcipő (nike.com)

Nem kell Szentpétervár utcáinak kövét koptatnunk ahhoz, hogy a lábunk alatt érezzük a várost. A Nike Fontana Edge sportcipőjét a szentpétervári rave-kultúra ihlette, amely a Fontanka folyó partjáról indult a Szovjetunió felbomlása után.

A vagány lábbelit a varrás nélküli bőrrátétek, hálók és TPU díszítőelemek gazdag kombinációja dobja fel, így kelt egyszerre sportos és divatos megjelenést. A Fontanka azokból az aktivistákból merít ihletet, akik túlléptek a rendszer korlátain, és egy szebb, befogadóbb világ felé fordultak.

(Kiemelt kép: Getty Images)