Be kell vallanom valamit: az egyik bűnös élvezetem nem más, mint kommenteket olvasgatni különböző Facebook-bejegyzések alatt. Szeretek így megismerni más véleményeket, élethelyzeteket és belemerülni a magyar rögvalóságba, ami nagyon sokszor elgondolkoztat, meghökkent vagy éppen elszomorít. Viszont egy dolog mellett már nem tudok tovább szó nélkül elmenni: hányan használnak rengeteg kifejezést rosszul!

Tudom, tudom: a nyelv folyamatosan fejlődik, változik, a köznyelv vagy éppen az internetes pedig nem egyezik meg a szépirodalmival, és nem is kell megegyeznie. Szociológusként azt is pontosan tudom, hogy különböző társadalmi rétegek másként beszélnek, ami véleményem szerint még gazdagíthatja is a magyar nyelvet és a szókincsünket, tehát nem ezekre az esetekre gondolok, és arra sem, amikor véletlenül elírunk egy-egy betűt. Viszont

rengetegszer látom azt, hogy bizonyos, főleg idegen eredetű szavakat teljesen rosszul használnak,

teljesen más jelentést tulajdonítva nekik, mint amit jelentenek, ezeket pedig nem lehet azzal mentegetni, hogy tájszavak.

Én, miután egy csomó kommentet felolvastam (fotó: Getty Images)

Elismerem, ilyenkor el szokott gurulni a gyógyszerem, és előbújik belőlem a nyelvtannáci, de a legritkább esetben szoktam belebonyolódni kommentháborúba, hogy ezt kifejezésre juttassam. Most viszont úgy érzem, elég volt, ki kell írnom magamból azokat az évek alatt összegyűlt kifejezéseket – amiket egyre több helyen látok helytelenül használva – azzal a nem titkolt szándékkal, hogy botcsinálta nyelvművelőként hátha sikerül ezzel valamennyire visszaszorítani ezt az elburjánzó jelenséget, de főleg azért, hogy erőt adjak a hozzám hasonlóknak: nem vagy egyedül! Ahogy mondani szokás, természetesen akinek nem inge, ne vegye magára, akinek pedig igen, az ne bántásnak vegye, hanem segítő szándéknak.

mien, ien és társai (helyesen: milyen, ilyen)

Mintha egy ideje kezdene kikopni a j és főleg a ly betű használata ezeknél a szavaknál. Vagy lehet, hogy arról van szó, hogy az írójuk bizonytalan abban, hogy sima vagy elipszilonos jét kellene használnia, ezért inkább kihagyja? Ez már az általános iskolai j/ly-totónál sem jött be, szóval légyszí’, tedd bele azt a hiányzó betűt! 

szemhély, papagály (helyesen: szemhéj, papagáj)

A másik változata a fenti pontnak, amikor valaki inkább mindenhova ly-t ír be, biztos, ami biztos alapon. Régebben inkább ez fordítva volt (mint a klasszikus „hüje” esetében), de úgy látszik, ezen a téren is változnak az idők.

értelmiségi

Egyre többször tűnik fel ez a szó szitokszóként, és nem feltétlenül abban az értelemben, hogy a másik szellemi foglalkozását kicsinylik le ezzel. Sokkal inkább abban az értelemben használják, hogy „okos”, „értelmes”, de negatív előjellel. Például: „Jaj, de szeretsz okoskodni, te nagyon értelmiségi!”, azaz nagyon értelmes vagy, ha ennyire okoskodsz. Pedig a két szó – bár kétségtelenül hasonlít egymásra – nem ugyanazt jelenti. Az értelmes utal az agyi kapacitásra, az értelmiségi pedig a végzettségre, foglalkozásra, világlátásra. 

Legszívesebben így reagálnék néha, de nyilván nem teszem. Helyette cikket írok inkább (Fotó: Getty Images)

oroszos nevelés, por nép, stb. (helyesen: poroszos nevelés, pór nép)

Az egyik „kedvencem”, amikor az illető nem ismeri az adott kifejezést, ezért inkább behelyettesíti azt valami hasonló hangzású, de más jelentésű szóval. Hiszen annak mi értelme lenne, hogy pór nép vagy poroszos nevelés, nemde? Ezzel azonban biztos, hogy nem sikerül azt kifejeznie, amit szeretett volna, hiszen egyszerűen így már nincs értelme a mondandójának.

ártatlanság védelme (helyesen: ártatlanság vélelme)

Igen, gyakorlatilag a fenti ponthoz tartozik ez is még, viszont annyi helyen látom leírva, hogy muszáj volt külön is kiemelnem: ezt nem így használjuk. A keresett kifejezés az ártatlanság vélelme, ami nem azt jelenti, hogy védjük az ártatlanságot, hanem véljük: azaz mielőtt valakiről bebizonyodja a bűnössége, addig ártatlannak tartjuk, gondoljuk. 

an blokk, am block, unblock és társai

A magyarban sok szó és kifejezés származik angol nyelvterületről, de ez a kifejezés éppenséggel francia eredetű, ezért az írása is kicsit bonyolultabb. Helyesen írva en bloc, és azt jelenti, hogy mindenestül, teljes egészében, szőröstül-bőröstül. 

anno

Ezt bevallom, gyakran én is rosszul használom, hiszen ez nem azt jelenti, hogy „annak idején”, hanem eredetileg azt, hogy „abban (az évszámmal jelölt) évben”. Tehát helytelen, amikor azt mondjuk, „anno, iskolás koromban”, helyesen mindig egy évszámnak kell követnie, pl.  anno 1955-ben, bár előbbi is egyre elterjedtebb nosztalgikus értelemben, ezért a legtöbben nem lepődnek meg rajta, ha így találkoznak vele. 

Miért, miért??? – szoktam kérdezni, de olyan, mintha a falhoz beszélnék (Fotó: Getty Images)

ledregradál, beinvesztál, átkonvertál stb.

A degradál szó alapból lealacsonyítást, leminősítést jelent, ezért teljesen felesleges elétenni még egy „le” igekötőt is, ugyanez a helyzet az invesztál (befektet) és a konvertál (átvált) szavakra is, egyáltalán nem kell(ene) eléjük ugyanaz az igekötő, ami alapból szerepel a szóban, de persze ehhez ismerni kell az eredeti jelentésüket is.

egyenlőre

Nagy klasszikus az egyenlőre egyelőre értelemben, mert sokaknak odakívánkozik az az „n” betűcske, de ezzel megváltozik a szó jelentése is. Egyelőre nem jön a busz, de a pizzát egyenlő szeletekre osztottam fel.

365 fokos fordulat

Szintén gyakori, már-már klasszikus eset, amikor valaki úgy akar valami nagyot mondani, hogy az eredmény inkább csak megmosolyogtató lesz. Amikor valaki teljesen megváltozik, más irányt vesz, az a 180 fokos fordulat, egy teljes kör pedig a 360 fok – 365-ből pedig egy esztendő áll (szökőnap nélkül), így ez maximum azt jelentené, hogy valaki tesz egy teljes fordulatot, majd még egy kicsit.

Kiemelt kép: Getty Images