Meghökkentő és zavarba hozó „életrajzi” filmet mutattak be a héten a Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramján kívül Celine Dionról. Az idézőjelre azért van szükség, mert a mű főszereplője és rendezője, a francia Valérie Lemercier (akit a francia Kristen Wiigként emlegetnek) nem tudta megszerezni a Dion nevéhez fűződő jogokat, az Aline című film mégis jelentős mértékben a francia-kanadai énekesnő élete ihlette. Ennek eredményeképpen az alkotásban nem a valódi nevén, hanem „Aline Dieu” (Aline Isten) néven szerepel.

A giccsbe hajlóan csillogó musicalt a bemutató után öt perces álló ováció fogadta – ami időnként előfordul a francia fesztiválon, Enyedi Ildikó új filmje, A feleségem története is vastapsot kapott –, de később kiderült, hogy mind a nézők, mind a kritikusok döbbenten hagyták el a mozitermet.

Balról jobbra: Roc Lafortune, Danielle Fichaud, Valerie Lemercier, Sylvain Marcel, Pascale Desrochers és Thierry Frémaux az Aline bemutatóján a 74. Cannes-i Filmfesztiválon, 2021. július 13-án (Fotó: Dominique Charriau/WireImage)

„Az Aline pokolian furcsa élmény volt” – tweetelte Rachel Handler, a Vulture munkatársa, aki szintén „igazán furcsán élvezetesnek” titulálta a filmet, miközben bevallotta, hogy bizonyos pillanatokban szinte rettegett. „Még soha nem láttam ehhez foghatót” – írta Kyle Buchanan a The New York Timesban.

„A gyerek Aline úgy néz ki, mint aki készen áll arra, hogy terrorizálja Vera Farmigát a következő Conjuring-filmben”.

Az egyik legbizarabb döntés a filmmel kapcsolatban kétségtelenül az volt, hogy az 57 éves főszereplő alakítja az énekesnőt annak minden életszakaszában, nem csak felnőtt nőként, hanem ötéves, majd később 12 éves korában is. 

‘Aline,’ the #Cannes2021 movie inspired by Celine Dion’s life, received a heartfelt five-minute standing ovation. Here’s Valerie Lemercier (the Kristen Wiig of France), who plays the title character based on Celine and also directed the film. pic.twitter.com/bDDfYCoqTB

— Ramin Setoodeh (@RaminSetoodeh) July 13, 2021

„Először hátulról vesszük észre a négy vagy ötéves Aline-t, aki teljesen normális gyereknek tűnik: normális méret, normális haj, normális testarányok. Aztán a kamera szöge megváltozik és szemből látjuk. Azonnal megértjük, hogy valami alapvetően nincs rendben. Már nem egy gyermek arcát és testét látjuk, hanem egy 57 éves nő arcát és testét gyermekméretűre zsugorítotva. Megdöbbenve küzdöttem, hogy elfogadjam, ami történik. Arra az ukrán árvára gondoltam, aki valójában egy 40 éves nő volt, és azon tűnődtem, vajon ő inspirálta-e Lemercier-t. Végül úgy fogadtam el a meghökkentő választást, mint amit csak egy igazi Celine Dion-rajongó hozhatott. Az Aline azért működik, mert ugyanazon a frekvencián rezeg, mint maga Celine Dion, aki köztudottan igazi különc: bolondos, kissé esetlen, komolyan  gondolkodó, szemérmetlenül érzelmes, és nem fél a művészet nevében valami furcsát csinálni. Bár Celine Dionnak semmi köze nem volt ehhez a projekthez, az ő őrült energiája mégis benne van. Lemercier alkotását nézve nevettem, sírtam, drukkoltam Celine-nek/Aline-nek” – számolt be az egyik legbizarabb filmrészletről a Vulture szerzője.

seated and ready for Aline, the movie about Celine Dion where they can’t call her Celine Dion so they call her “Aline Dieu,” which is French for “Aline God” pic.twitter.com/pDpNhA1YCC

— rachel handler (@rachel_handler) July 13, 2021

A filmben több jól beazonosíthatóan Celinhez köthető életeseményt alkottak újra, mint amilyen Dion menedzserével, René Angélil-lel (bár itt Guy-Claude Kamarnak hívják) kötött házassága, egy olyan alkalom, amikor eltévedt az újonnan vásárolt hatalmas villában, és amikor az 1998-as Oscar-gálán elénekelte a My Heart Will Go On című dalt. Utóbbi azért is érdekes, mert a film bár nem rendelkezik Dion nevéhez fűződő jogokkal, mégis több slágert használ az énekesnőtől, így az említett Titanic betétdalt, a River Deep, Mountain High feldolgozását, és számos francia nyelvű nótát. A film elsősorban nem a karrierjére, hanem Aline és Guy-Claude kapcsolatára koncentrál: annak furcsa kezdeteire (a főszereplő csupán 12 éves volt megismerkedésükkor), a boldog közepére és tragikus végére. De láthatjuk az énekesnő néhány legemlékezetesebb pillanatát is, mint a Caesar’s Palace-ban való fellépését, az Oscar-díjátadót, és azt az időszakot, amikor sérült hangszálai miatt nem beszélhetett. 

Ezek a legfontosabb tények a filmről:

• A filmet „szabadon ihletett fikcióként” hirdetik, amely Dion életén alapul. Az énekesnő egyelőre még nem kommentálta az alkotást.
• Valérie Lemercier francia énekes, író, rendező és színésznő. Korábban készített Diana hercegnéről is egy hasonlóan furcsa „életrajzi” filmet, és egy (kitalált) rasszista nőről is, aki egy bőrbetegség miatt fekete bőrűvé változik.  
• Nem Lemercier énekel a filmben, hanem Victoria Sio szoprán énekesnő, akinek hangja kísértetiesen hasonlít Celine Dionéra, bár valamivel kevesebb vokális riffel, és Celine munkásságát átható szelíd őrület nélkül. Lemercier azonban hihetetlenül jól hozza Celine Dion jellegzetes arckifejezéseit és táncmozdulatait.
• A kritikusok és nézők a reakciókat látva még nem tudták eldönteni, hogy a filmet komoly drámaként, vígjátékként esetleg valamiféle fricskaként kell-e kezelni, de valószínűleg arról van szó, hogy a túlzásokról és excentrikusságról ismert Dion önmagát sem veszi véresen komolyan, így – hozzá hasonlóan – egy vicces, de ugyanakkor komoly alkotásról van szó, amit mindenféle skatulyába szorító elvárás nélkül kell nézni.
• Van néhány kikacsintás a közönség felé – például amikor az énekesnő először találkozik a jóval idősebb menedzserével, Guy-Claude-dal (aki Celine valódi menedzserének és későbbi férjének, René Angélilnek az alteregója, a férfi Celinenek szólítja, mire az anyja kijavítja: „Nem, Aline-nek hívják.”

Az Aline francia és kanadai bemutatója ősszel lesz, a magyarországi forgalmazásáról egyelőre még nincs információnk.

Forrás: vuluture.com, nytimes.com, independent.com

Kiemelt kép: Getty Images