A közösségi média tökéletesnek álcázott világában hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak mi vagyunk azok, akik halomra ölik a növényeket és mindenki másnak évek, mi több, évtizedek óta a legnagyobb bujaságban és elégedettségben burjánzanak a szobanövényei. Pedig a valóság ennek pontosan az ellenkezője. A növénygyilkosok köztünk élnek. Én is egy vagyok közülük, ez itt az én történetem. Hadobás Nóra vagyok, az Urban Jungle Budapest alapítója, kommunikációs szakember, másodállásban visszaeső növénygyilkos.

Hadobás Nóra (Fotó: Kárász Karolina)

Két kezem, sőt még a lábujjaim sem elegendőek ahhoz, hogy megszámoljam, eddigi 34 évem alatt összesen hány növényt nyírtam ki merő jóindulatból. Számtalan év telt el önostorozással és aggodalmakkal, és ezen az sem segített, hogy 2018-ban kitaláltam – akkor még csak magamnak – az Urban Jungle Budapest nevű szobanövényekkel és tudatos növénytartással foglalkozó projektet. Sőt, a „hivatalos” plant ladység tulajdonképpen csak rontott a helyzeten, ugyanakkor az is tény, hogy az első workshopunk sikerét is a saját sikertelenségeimnek köszönhetem – furcsa, nem?

A Hogyan ne öld meg a szobanövényeidet? workshop híre 2019 februárjában nagyon rövid idő alatt körbeért Budapesten, és egy szempillantás alatt várólistás esemény lett, sorra hirdettük meg az újabb és újabb alkalmakat.

Megmutatkozott az igény ránk és egyúttal az is bebizonyosodott, hogy nem vagyok egyedül a növénytartással kapcsolatos félelmeimmel, kérdéseimmel és bénázásaimmal. Az azóta eltelt három év alatt az egyszemélyesként indult projekt köré egy nagytudású kertészmérnökökből és kommunikációs szakemberekből álló csapat szerveződött, akik között van lelkes urbanista és floral stylist is. Szerveztünk már közösen pop-up szobanövény lakásvásárokat, füvészkerti és szemléletformáló városi sétákat, céges csapatépítőket, online és offline workshopokat és privát növényorvos konzultációkat is.

Fotó: Kisfali Gergely

Ugyanakkor a sikereinkkel és a teltházas eseményeinkkel párhuzamosan időről-időre felmerül bennem a morális dilemma, hogy vajon van-e, lehet-e jogom arra, hogy valami olyat tanítsak másoknak, amiben én magam sem vagyok mindig jó? A szakértő kollégák csatlakozásával részben megoldódott ez a kérdés, de valójában soha nem hagy nyugodni. Szorongásaim feloldására végül a legegyszerűbb utat választottam: elkezdtem mesélni a személyes történetemről, amit azóta sem bántam meg.

A növénytartás ugyanis pont olyan, mint az élet más területei: itt sincs semmire egyetemes jó megoldás, csupán egyszerű alapszabályok vannak, amik az esetek nagyobb részében beválnak, máskor pedig nem.

Mindannyian mások vagyunk, máshol és máshogyan élünk, különböző élethelyzetekben vagyunk, amikre mind oda-vissza hatással vannak a szobanövényeink is és az azokra gyakorolt hatásunk. Én abban hiszek, hogy ismerni kell az alapszabályokat, hogy aztán azokat a saját életünk, hitünk és lehetőségeink szerint hangoljuk a számunkra legjobbra.

Fotó: Kisfali Gergely

Nincs jó vagy rossz, csak az, ami egyéni szinten beválik vagy nem. Nem csak az életünk, a lakásaink is mások, ráadásul évszakonként is jelentős eltérések vannak például a hőmérséklet és a fényviszonyok tekintetében is, így aztán soha nem lehet hátradőlni. Ha lakásdzsungelre vágyunk, állandóan jelen kell lennünk, figyelni, kísérletezni és gyorsan reagálni a menet közben adódó helyzetekre. És igazából pont ez benne a szép, a változatos és az izgalmas, mert nem pusztán arról van szó, hogy kell fény, víz, ideális hőmérséklet, páratartalom, ültetőközeg, meg egy jó cserép, hanem az is számít, hogy ezeknek hogyan alakul egymáshoz képest a viszonya. Meg hogy kinyitjuk-e az ablakot szellőztetni, és ha igen, akkor hány fok van odakinn, fúj-e a szél, és berepül-e éppen akkor egy kártevő. A varázslatot ez a többismeretlenes egyenlet adja, aminek ráadásul több megoldása is lehet, pont azért, mert ami nálam vagy nekem beválik, nem biztos, hogy pont úgy nálad is működni fog, hiszen a rendszer alapját adó többi tényező változik.

Fotó: Kisfali Gergely

Szerintem nem attól lesz valaki igazi plant lady vagy plant dad, mert ötven, száz, vagy kétszáz növénnyel él együtt, hanem attól, hogy bármennyi növénye is legyen, nyitottan és tisztelettel bánik mindegyikkel, hajlandó megismerni őket és folyamatosan tanulni az igényeikről, gondozásukról, aminek köszönhetően rövid időn belül lehetősége lesz tudatosabb döntéseket hozni, amelyekkel egyszerre tesz jót magának és a bolygónak is. A workshopjainkon és programjainkon részt vevőknek nem azt ígérjük, hogy a velünk töltött néhány óra után soha egyetlen egy növényt sem fog elpusztulni náluk, hanem azt tanítjuk meg nekik, hogy milyen alapszabályok vannak, hogyan értelmezzék a növények jelzéseit és mikre figyeljenek a mindennapos gondozás során. Aztán ha mégis megtörténik a baj, és elveszítenek egy-egy növényt, akkor hogyan tudják a lehető legjobban a hasznukra fordítani azt, milyen tanulságokat lehet leszűrni a kudarcokból és ezek miként segítenek abban, hogy másodszorra vagy harmadszorra ne kövessék el ugyanezeket.

Kell hibázni, mert leginkább a saját tapasztalatainkból és kudarcainkból tanulunk majd. Pont így voltak ezzel az anyukáink és nagymamáink is, akikről ma már biztosan tudjuk, hogy fekete öves növénytartók, megmentők és -szaporítók. Hidd el, ők pont így kezdték.

Szerencsés vagyok, mert rengeteg nagyon jó dolgot köszönhetek a növényes hobbimnak: többek között inspiráló és tartalmas beszélgetéseket, igazán jó barátokat, meglepő lehetőségeket és a felismerést, hogy a növények a táplálkozásuktól kezdve a környezetünkön át valóban az egész világ működésére hatással vannak, éppen ezért kulcsfontosságú kérdés, hogy mennyire ismerjük jól őket és látunk bele abba a körforgásba, amelynek mi is részesei vagyunk.

Az első reggeli zabtejes kávétól az esti vacsora után legurított rózsaborsos gin tonikig minden a növényekről szól, és azokból lesz, egyszerűen nem tehetjük meg, hogy nem veszünk róluk tudomást.

Tudatos szemléletmóddal, örök kíváncsisággal és az egyszerű, de nagyszerű dolgokba vetett hittel nemcsak a növényeink gondozásában érhetünk el sikereket, hanem egy lépést tehetünk a kiegyensúlyozottabb élet felé is, amelynek minden pillanatában jelen vagyunk és nem csak azért, hogy időben nyakon csípjük a sárguló leveleket, hanem főleg amiatt, hogy őszintén és tiszta szívből örülhessünk a gondoskodásunk nyomán megszülető új hajtásoknak. Ha pedig pillanatnyi nehézségeink adódnak, bátran legyünk biztosak benne, hogy nem vagyunk egyedül. Mindannyian bénázunk, csak vannak, akik beszélnek is róla.

Szerző: Hadobás Nóra 
Kiemelt kép: Molnár Anikó