Amikor a férjemmel eldöntöttük, kettesben megyünk el a 30. Művészetek völgye fesztiválra, meseszép környezetben jó koncertekre, finom borokra számítottunk. A Káli-medence egyébként is nagy kedvencünk, akárhányszor járunk arra, szíven üt, és mindig vissza kell térnünk, ráadásul újabb és újabb arcát mutatja felénk.
Titkos bizsergés
Még a hosszú utazás a felforrósodott kocsiban se szegte a kedvemet, se az autópályán araszolgatás, mert ugyanakkor a várakozás olyan volt bennem, mint amikor a gyerek várja nyári szünet után a barátait a suliban. Oké, nagyon jó volt megérkezni, kissé izgatottan kipakolni és leülni egy welcome drinkkel a taliándörögdi kúria kertéjében, ahol akkor még minden kellemesen lassú volt, mégis elkezdődött bennem valami titkos bizsergés.
Mindenki kereste a helyét ebben a régi, új helyzetben.
Eleinte nehezen vettem fel a fonalat. Annak ellenére, hogy minden ismerős volt – a sejtjeimben éreztem – ugyanakkor nagyon idegen is. Mint egy leporolásra szoruló gép, lassan nyílt meg a szívem, a lelkem. A házigazda nyíltszívű vendégszeretete, a kúriában megszálló vendégek őszinte érdeklődése, lassan nyitogatták ki a régen elhagyott kis zugokat a lelkemben, egyre jobban feloldódtam. Kiváltságosnak éreztem magam, megérkeztem a jelenbe.
Arcok, szájak, mosolyok
A csigabuszon és a boltban maszkot húztam (ehhez mindig ragaszkodom), miközben szemtelenül feltűnően néztem az emberi arcokat. Mert hirtelen előbújt végre sok száz arc, száj, mosoly.
Én pedig habzsoltam, szívtam magamba ezeket az energiát adó mosolyokat. Teljesen idegen emberek köszönését, történeteit, kacagását.
Órákig ültünk a kapolcsi kocsmában, ahol a helyi lakosok arcán is azt láttam, most tényleg nem bánják, hogy a törzsasztaluk végére szorultak, hogy hosszú percekig kell sorban állni a sörért, vagy ha néha odadülöngél melléjük egy kapatos fesztiválozó, és egy olyan együttesről hablatyol, amelyről soha életükben nem hallottak. Sorra futottunk bele rég nem látott ismerősökbe, akikkel a small talk ezúttal már nem a Covidról szólt. Úgy „hagytuk el” a másfél év járványt ebben a három napban, mintha meg sem történt volna, és én – kibújva a csigaházamból – utolsó nap a maszkomat is véletlenül a zsebemben felejtettem.
Minden kiszakadt
A második nap bátran stoppoltunk – vagy amikor kocsiba ültünk, mi vettünk fel stopposokat –, tértünk be vadregényes kertekbe különleges ebédekért. Hallgattuk könnyes szemmel a helyi templomban fellépő gitár duót, őrjöngtünk nagykoncerten, táncoltunk, tapsoltuk vörösre a tenyerünket színházi előadáson.
Istenem, színház!
A színpad előtt éreztem meg a színészek játékának, összhangjának hiányát, és hogy ők is keresik a hangjukat. Beleborzongtam, majd sírtam is kicsit. Talán most szakadt ki belőlem egyszerre, ami az elmúlt másfél évben felgyülemlett: a félelem a betegségtől, a betegség átvészelése, a fájdalom, a bizonytalanság, a bezártság érzése. Már majdnem elhittem, hogy ezután ez lesz, ez leszek én a cseppet sem szép új világban, erre most meg kiderül, hogy minden csak a túlélés reflexe volt, és visszakaphatom – vissza is kapom! – a régi életemet.
A visszatérés
A férjem még vért is adott, mert úgy érezte, amiért megkapta ezt az élményt, ő is ad valamit magából. A vénája fölött dolgozó nővérke többször is megdicsérte, amiért rászánta magát, ugyanis ritka vércsoportjára óriási kereslet van. A telefonszámát is meghagyta – ha éppen az ő vérére van szükség életmentő műtéthez, repül – utána kissé szürkén dobta el magát a füves részen, én meg csendben melléhuppantam.
Hosszú percekig az eget szemléltük vagy az arra tévedő kék szitakötőt, de egy szót sem szóltunk.
(Néha azért odapillantottam, hogy nem ájult-e el, de láttam, hogy soha nem volt jobban.) A csendet csak akkor törtük meg, amikor megéreztük, ugyanarra gondolunk: egy hét múlva (milyen szerencse, hogy 10 napig tart ez a fesztivál) visszatérünk a lassan ovis kislányunkkal, akinek megmutatjuk, milyen a boldog, szabad élet, nem csak a négy fal között, ami szegénykének eddig a leggyakoribb élménye. Jelentem az is nagyon jól sikerült, és a gyerek hazafelé az alvás helyett csak azt hajtogatta:
„Szeretem a fesztivált.”
Ha még te is kikapcsolódnál a nyáron, a következő programok közül válogathatsz:
Margófeszt: augusztus 12-15.
Különleges születésnapi ünnepséggel készül az idén 10 éves Margó Irodalmi Fesztivál a zalai Szentgyörgyváron. A Balatontól csupán néhány kilométerre igényes irodalmi és színházi programokkal, rengeteg zenével, slam poetryvel, kertmozival, helyi borokkal, ételekkel, a környező tájat bebarangoló programokkal várnak a szervezők. Találkozhatsz többek közt Bödőcs Tiborral, Szálinger Balázzsal, Nádas Péterrel, Bereményi Gézával, de ott lesz Boldizsár Ildikó, Halász Rita és Háy János is. A koncerteket illetően pedig olyan fellépők közül válogathatsz, mint például a VAN Filmzenekar, Lázár tesók, BOEBECK, Egyedi Péter, Papaver, Diabolus in Musica vagy a fesztivál utolsó estjét záró Anima Sound System.
Bor, mámor… Bénye: augusztus 12-15.
Idén is megrendezik Erdőbénye közkedvelt gasztrokulturális rendezvényét. A szinte zsáktelepülésként számon tartott falut körülöleli a természet: hegyek, meredek szőlőskertek határolják, a településen tapintani lehet a nyugalmat. Ha már az első napon, csütörtök érkezel, a borokon túl dűlőtúra, ázsiai borvacsora, grillparty és moldvai népzene vár. Pénteken többek között tematikus hárslevelű kóstolóval, pincelabirintusos bortúrával, presszópunkkal, pajzán mesékkel folytatódik a programkínálat; amelyet 17 órától koncertek egészítenek ki. Szombaton több borászat is készül pezsgős reggelivel, majd irány a wartburgos dűlőtúra, építészeti séta, aszúkóstoló vagy egy muzeális borkóstoló, esetleg irodalmi felolvasás, kádárbemutató, élményfestés mindazok számára, akik szívesebben maradnának a kerteken belül. Gyerekkel is érdemes elindulni, hiszen a legkisebbekről sem feledkeztek meg: számos gyerekjáték, meseelőadás köti le a még nem borozó közönséget. Vasárnap hagyományosan borvásárral zárják a pincészetek a rendezvényt.
VeszprémFest: augusztus 17-21.
Első nap a História Kertben az 50 éves LGT zenekar életművéből játszik a Zenevonat, akikhez ezúttal különleges vendégek is csatlakoznak, majd másnap ismét színpadra áll a Jazz+Az, és felcsendülnek a régi és megunhatatlan slágerek. 19-én a Veszprém Arénában az örökzöld világsztár, a 81 éves Tom Jones fergetegesnek ígérkező buliján táncolhatsz. Az ötnapos VeszprémFest utolsó nagyszínpados programjaként, augusztus 21–én a História Kertben a Cotton Club Singers ad koncertet, de ezen kívül számos zeneélmény vár rád a festői szépségű Veszprémben.
Fotó: VeszprémFest
Kiemelt kép: Getty Images
