Kedves Olvasó!

Ezen az oldalon rendszerint a főszerkesztő ajánlja önöknek a lapszámot, amit sok tehetséges álmodó: újságíró, szerkesztő, vizuális szakember készít, összeszokott csapat, semmihez sem fogható műhely.

Ahhoz, hogy a következő hetven évben is anyáról leányra szálljon ez az újság, olyan fiatal szakemberekre is szükség van, mint például Cili, aki már a diplomamunkáját is a Nők Lapjáról írta, később nemzetközi magazinoknál dolgozott újságíróként, szerkesztőként, főszerkesztőként, hogy végül megérkezzen ahhoz a laphoz, amely meghatározta a pályaválasztását. A héten ő mutatkozik be szerkesztőként, fogadják szeretettel!

Hol születnek a hősök?

Fél szemmel nézem a monitort, amikor a meccs megáll. Egy játékos arccal lefelé fekszik a földön. A csapatkapitány máris ott terem mellette, átjárhatóvá teszi a légútjait és stabil oldalfekvésbe helyezi. Valaha én is tanultam, de ki emlékszik már az elsősegélynyújtó vizsga anyagára? Sokkoló a látvány, mégsem tudok nem odanézni. Érkeznek az orvosok, a csapattársak körbeveszik őket, kétségbe esve, imádkozva takarják el a drámai küzdelmet a szemünk elöl. Christian Eriksen, a dán válogatott középpályása szűk két óra múlva jobban lesz a kórházban, a többiek lejátsszák a mérkőzést. Végül 1-0 a finneknek, de az élet is győz, Simon Kjær pedig milliók szeme láttára vonul be a hősök csarnokába.

Azt mondják, senki sem tudhatja előre, hogyan viselkedik majd éles helyzetben. Sokszor éppen azok vallanak kudarcot, akik bátornak, erősnek ismerik magukat, és a csendesek, óvatosak állnak helyt. Különös kincs a lélekjelenlét, nem kérkedik, csak akkor tör felszínre, ha valóban szükség van rá. Lenyomata mindannak, amit életünk során tanultunk, józan ítélőképességnek, tettrekészségnek, részvétnek, összpontosításnak. A legtöbb hőst nem ismerik milliók. Ők azok, akik hosszú betegséggel viaskodnak, akik elsőként segítik fel az utcán az elesettet, akik emberséget csempésznek a rideg kórházi falak közé, akik aznapi utolsó erejükkel mosolyognak ránk a pult mögött, a lépcsőházban, a buszon… Köszönjük, meg nem énekelt hősök, hogy könnyebbé teszitek a mindennapokat.

Horváth Cecília, vendégszerkesztő