Ha jobban belegondolsz, csókolózni furcsa és kicsit visszataszító is, hiszen hosszabb-rövidebb ideig megosztod valakivel a nyálad, miközben nagyjából 80 millió baktérium cserél gazdát. Ennek ellenére mindenki emlékszik az első csókjára, annak minden kínos vagy szép részletére, és az ajkak összeérintése továbbra is nagy szerepet játszik életünkben. 

Legalábbis egyes társadalmakban. A nyugati civilizációban élve azt hihetnénk, hogy a romantikus csókolózás egyetemes emberi viselkedés, de egy tanulmány szerint valójában a kultúrák kevesebb mint felében fordul elő, az állatvilágban pedig rendkívül ritka a csókolózás. 

Mi áll valójában e furcsa viselkedés mögött?

Ha hasznos, akkor miért nem csinálja minden állat – és minden ember is? Kiderült, hogy éppen az a tény, hogy a legtöbb állat nem csókolózik, segít megmagyarázni, hogy egyesek miért csókolóznak. Egy 2013-as kutatás a világ 168 kultúrájában vizsgálta a puszizkodási preferenciákat, és arra jutott, hogy csupán 46%-ukban csókolóznak romantikus értelemben; a korábbi becslések szerint ez az arány 90% volt. (Az új tanulmány nem vette figyelembe a gyermekeiket szájon pusziló szülőket, kizárólag a párok közötti romantikus ajakösszeérintésre összpontosított.) 

Számos vadászó-gyűjtögető csoport nem mutatott bizonyítékot a csókolózásra vagy az erre irányuló vágyra, néhányan még viszolyogtak is tőle,

a brazíliai Mehinaku törzs egyenesen undorítónak nevezte.

Azok a kultúrák, amelyek nem csókolóznak ajakról ajakra, más módját találják meg az intimitásnak, mondja Sheril Kirshenbaum, a téma egyik kutatója a BBC Reel egyik videójában. „Ott van a Darwin által leírt maláj csók, amikor a nők leguggolnak a földre, a férfiak pedig mintegy föléjük lógnak, és gyorsan megszagolják egymást, mintát véve a partnerük illatából.” 

Valószínűleg az ember az egyetlen olyan faj, aki romantikus okokból csokolózik (kép: Getty Images)

A Trobriand-szigeteken, Pápua Új-Guinea keleti partjainál a szerelmesek úgy csókolóznak, hogy szemtől szembe ülnek és egymás szempilláját csipegetik, „ami szerintem sokunk számára ma már nem tűnik a romantika csúcsának, de nekik ez megtette a hatását” – fogalmaz a szakértő. Az ajakösszeérintés és a csók más fajtái esetében az a fontos, hogy a pillanat arról szól, hogy közeli, intim információkat osszunk meg egymással.

Az emberek létezésük nagy részében vadászó-gyűjtögető csoportokban éltek, egészen a földművelés mintegy 10 000 évvel ezelőtti feltalálásáig. A kutatók szerint ha a modern vadászó-gyűjtögető csoportok nem gyakorolják a romantikus csókolózást, akkor lehetséges, hogy őseink sem tették ezt. Ebben azonban nem lehetünk biztosak, mivel a modern vadászó-gyűjtögető csoportok nem ugyanúgy élnek, mint az őseink, mivel társadalmaik időközben megváltoztak és alkalmazkodtak.

„Ettől függetlenül a tanulmány megdönti azt a hiedelmet, hogy a romantikus csókolózás szinte univerzális emberi viselkedés” – mondta William Jankowiak, a Las Vegas-i Nevadai Egyetem vezető szerzője a BBC-nek. „Ehelyett úgy tűnik, hogy a csókolózás a nyugati társadalmak terméke, amely generációról generációra öröklődik. Azt hiszem, a csókolózás emberi univerzális voltának vagy hiányának kulcsa az, hogy az emberek érzékiségét a csókolózáson kívül sok más módon is ki lehet elégíteni” – véli a szakértő.

Ezt pedig némi történelmi bizonyíték is alátámasztja: „úgy tűnik, hogy a csókolózás, ahogyan ma csináljuk, meglehetősen új keletű találmány” – mondta ugyanitt Rafael Wlodarski , az Oxfordi Egyetem munkatársa, aki átkutatta a feljegyzéseket, hogy bizonyítékot találjon arra, hogyan változott a csókolózás.

A csókolózás természetes dolog?

A csókolózásra utaló legrégebbi bizonyíték a hindu védikus szanszkrit szövegekből származik, amelyek több mint 3500 évvel ezelőttről származnak, ők úgy írták le, mint egymás lelkének belélegzését. Ezzel szemben az egyiptomi hieroglifák inkább egymáshoz közel álló embereket ábrázolnak, minthogy ajkaikat összepréselnék.

Tehát mi folyik itt: csókolózás olyasmi, amit természetesen csinálnánk, de egyes kultúrákban elnyomják? Vagy a modern ember találta fel? Némi választ kaphatunk, ha megnézzük az állatokat.

Két elmélet arra vonatkozóan, hogy miért van az embereknek szükségük a csókra, abból az elképzelésből indul ki, hogy csecsemőként veleszületetten kedveljük az ajkak érintését. Az egyik esetben az lehet, hogy az ajkak érintését a szoptatáshoz társítjuk, és ez a reflex mindenkinél veleszületett. Van egy olyan felvetés is, hogy az anyák és gyermekeik az ajkaik összeérintése  révén kötődnek egymáshoz, mert van valami, amit „premasztatikus táplálékátadásnak” neveznek:

őseink anyái talán előre megrágták nekünk az ételt a korai éveinkben, és közvetlenül a szánkba juttatták.

Legközelebbi rokonaink, a csimpánzok és a bonobók csókolóznak. Tudósok számos esetben látták, hogy a csimpánzok konfliktus után összeérintik szájukat és ölelkeznek, de jelen tudomásunk szerint más állatok egyáltalán nem csókolóznak.

A csimpánzok számára a csók a megbékélés egy formája, és a hímek között gyakoribb, mint a nőstények között, más szóval nem romantikus viselkedés. Unokatestvéreik, a bonobók gyakrabban csókolóznak, és eközben gyakran használják a nyelvüket, de ez talán nem meglepő, hiszen a bonobók erősen szexuális lények.

A bonobóknál gyakoriak az ilyen jelenetek (kép: Getty Images)

Ha két idegen ember találkozik, esetleg kezet fognak, a bonobók szexelnek, ez az ő „kézfogásuk”. De a szexet több másfajta kötődésre is használják, éppen ezért a csókjaik sem különösebben romantikusak.

De ez a két majom kivétel: a tudósok szerint más állatok egyáltalán nem csókolóznak. Lehet, hogy összebújnak vagy összeérintik az arcukat, de még azok sem osztják meg egymással a nyálukat, és azok sem csücsörítenek és cuppantják össze az ajkaikat. Ugyanis nincsen rá szükségük.

A kutyák például egymás fenekét szagolják meg, hogy jobban tájékozódjanak egymásról. De vegyünk vaddisznókat: a hímek szúrós szagot árasztanak, amelyet a nőstények rendkívül vonzónak találnak. A legfontosabb kémiai anyag az androsztén nevű feromon, amely kiváltja a nőstények párzási vágyát.

A nőstény szempontjából ez jó dolog, mert a legtöbb androsztrónnal rendelkező hímek egyben a legtermékenyebbek is. A nő szaglása annyira éles, hogy nem kell elég közel kerülnie ahhoz, hogy megcsókolja a hímet.

Ugyanez igaz sok más emlősre is: nőstény hörcsögök például olyan feromont bocsátanak ki, amely a hímeket nagyon felizgatja. Az egerek hasonló kémiai nyomokat követnek, hogy segítsenek nekik megtalálni a genetikailag különböző partnereket, így minimalizálva a véletlen vérfertőzés kockázatát.

Az állatok tetemes részénél a szaglás helyettesíti a csókot, mint ahogy a hörcsögöknél is (kép: Getty Images)

Az állatok gyakran a vizeletükben bocsátják ki ezeket a feromonokat. „Az ő vizeletük sokkal csípősebb” – mondja erről Wlodarski. „Ha vizelet van jelen a környezetben, akkor ezen keresztül tudják felmérni a kompatibilitást.”

De nem csak az emlősöknek van jó szaglásuk: a hím fekete özvegy pók megérzi a nőstény által termelt feromonokat, amelyekből megtudja, hogy a nőstény nemrégiben evett-e valamit. Hogy minimalizálja a megevés kockázatát, csak akkor párosodik a nősténnyel, ha az nem éhes. A lényeg, hogy az állatoknak nem kell közel kerülniük egymáshoz ahhoz, hogy kiszagoljanak egy jó potenciális társat.

Csók helyett szimat?

Az embereknek viszont borzalmas a szaglásuk, így nekünk előnyös, ha közel kerülünk hozzájuk. A szaglás nem az egyetlen jelző, amelyet egymás alkalmasságának felmérésére használunk, de a tanulmányok kimutatták, hogy fontos szerepet játszik a párválasztásban.

Egy 1995-ben közzétett tanulmány kimutatta, hogy a nők az egerekhez hasonlóan a tőlük genetikailag különböző férfiak szagát kedvelik. Emögött az lehet, hogy a más génekkel rendelkező emberrel való párosodás valószínűleg egészséges utódokat eredményez. A csókolózás remek módja annak, hogy elég közel kerüljünk egymáshoz ahhoz, hogy kiszagoljuk a partner génjeit.

Más kutatások azt mutatják, hogy a nők számára a csókolózás a potenciális partner felmérésének egyik módja. Fontos szerepet játszik abban a döntésükben is, hogy ágyba bújjanak-e. A női résztvevők azt mondták, hogy kevésbé valószínű, hogy lefeküdnének valakivel anélkül, hogy előtte megcsókolnák. Arról is beszámoltak, hogy az, hogy valaki mennyire jól csókol, befolyásolja, hogy hogyan halad tovább a kapcsolat.

Wlodarski 2013-ban részletesen megvizsgálta a csókolózási preferenciákat. Több száz embert kérdezett meg arról, mi a legfontosabb, amikor megcsókol valakit.

Az illat kiemelkedő volt, és akkor volt a legfontossabb, amikor a nők a legtermékenyebbek voltak.

Kiderült, hogy a férfiak is termelik annak a feromonnak egy olyan változatát, amelyet a nőstény vadkanok vonzónak találnak. Ez a férfi verejtékében van jelen, és amikor a nő hatása alá kerülnek, az izgalmi szintjük enyhén megnő. A feromonok nagy szerepet játszanak abban, hogy az emlősök hogyan választanak párt, mondja Wlodarski, és ebben mi is osztozunk velük. „Minden biológiánkat az emlősöktől örököltük, csak az evolúciós idők során plusz dolgokat adtunk hozzá.”

E szerint a csókolózás csak egy kulturálisan elfogadható módja annak, hogy elég közel kerüljünk egy másik emberhez ahhoz, hogy érzékeljük a feromonjait. Egyes kultúrákban ez a szimatolós viselkedés vált fizikai ajakkontaktussá. Nehéz pontosan meghatározni, hogy ez mikor történt, de Wlodarski szerint mindkettő ugyanazt a célt szolgálja. 

Ha tehát tökéletes társat akarsz találni, csók helyett szaglászhatod is az embereket: ugyanolyan jó partnert találsz, és feleannyi bacit sem kapsz el, de készülj fel néhány furcsa pillantásra.

Forrás: BBC, healthline.com   Kiemelt kép: Getty Images