A Kossuth-, Liszt- és Príma Primissima díjas szaxofonművész, jazz-zenész, zeneszerző sokszor adott már interjút a Nők Lapjának. A vele készült beszélgetéseket mindig élmény olvasni, most néhány megszívlelendő vagy éppen kedves gondolatát hoztuk el – újraolvasásra.

A tökéletes napról

„A mindennapok akkor tökéletesek, ha nyolckor jól bereggelizem, kilenckor leülök a zongora mellé, és száz százalékig átadva magam a munkának, délután egyig dolgozom. Utána ebédelek, és alszom egy jót, ez elmaradhatatlan, este pedig jöhet valami jó program az unokákkal, a családdal. Mondhatnám azt is, hogy Balin, a tengerben úszkálok, de ez hülyeség.

Nincsenek nagy igényeim, az életem két legfontosabb területe a család és a munka.”

A kudarcokról

„Bukni kellett, hogy megtanuljam, hogyan is kell ezt jól csinálni. A siker elkapatja az embert, eltakarja az odafigyelést és a koncentrációt, míg a bukás elemzésre késztet.”

A zeneszerzésről

„Ha megírok egy zenét, akkor azzal évtizedekig együtt kell élnem: előveszem, újra előadom, hallgatom mások feldolgozásában – kínos, roppant lehangoló lenne, ha rá kéne döbbennem, hogy a korábbi zeném vacak…(…) Megpróbálok belehelyezkedni egy-egy szituációba, egy-egy szereplő lelkiállapotába, és ezt az érzést zenévé formálni. Nem vagyok profi, akinek »csak úgy« jönnek a dallamok, bennem a zene a nagyon felfokozott érzelmi azonosulásból fakad. Ehhez van némi beleérző képességem.”

Az édesanyjáról

„Büszke volt. Jött a koncertekre, bemutatókra. És én tudtam, része van a sikereimben. Ő döntött arról is, hogy hatvannégyben tizenhétezerért részletre vesznek nekem egy zongorát. Évekig fizették.

Sokszor a bűntudat ültetett le a billentyűk elé.

És amikor már a magam útját jártam, amikor a munka miatt összecsaptak a fejem fölött a hullámok, anyám azt mondta: »Laci, add át nekem az ügyeidet, majd én intézem.« Nem adtam át, pedig tudom, jól csinálta volna.”

Az improvizációról

„Akkor nem vagyok ezen a világon. Figyelem a többi zenészt. Például a Free Sounds – Szabad Hangok – nevű új zenekaromban még a hangnem sincs egyeztetve, nincsenek dalok, számok, darabok. Játszunk. És vadászkutya módjára figyelünk egymásra, jön a dob, a gitár, a cimbalom hangja, születik a zene. Ez az ösztönösség és a gondolkodás furcsa keveréke. És ideális esetben a közönség teljesen ki van zárva.”

Kiemelt kép: Pályi Zsófia

Dés László szeptember 5-én 16 órakor kezdődő koncertje felejthetetlen zenei élményt ígér a közönségnek. Jegyvásárlás: mupa.hu