Hogyan lehetséges, hogy az az élőlény, aki a tudósok szerint zsigeri szinten (a neuronok szintjén) rendelkezik az együttérzés képességével, születésnapját ünneplő óvodást, orvost, tanárnőt pusztít el?

Mindig van egy válság, egy történelmi pillanat, egy közügy, amelyik annyira aljas és reménytelen, hogy az embernek egy pillanatra fel kell néznie a főcímről, hogy közölje a világmindenséggel: ehhez semmi közöm. Nem vagyok azonos!

Robert D. Hare kanadai kutató adatai szerint a topmenedzserek 4-5 százaléka tekinthető pszichopatának, nekik kedvez ugyanis a gyors haszonra törekvő korszellem.

Egy másik terület, ahol túlteng a pszichopata személyiségtípus az ítélkező kisember világa, akik megdöbbentő érzéketlenséggel és ráfordított energiával próbálnak megsemmisíteni másokat.

De ne feledkezzünk meg a cizellált családi poklokról, a mérgező szülőkről, kapcsolatokról vagy éppen a természetet gátlástalanul kizsákmányolókról sem. Ezen a héten róluk is írunk, mert mindig kiderül, hogy az a valami, amit közérzetnek neveznek, kevésbé függ háborúktól, tengerszinttől, a kapitalizmus válságától. A közérzet mi vagyunk.

Frans de Waal világhírű biológus azt állítja a The Age of Empathy című könyvében, hogy hamarosan ránk köszönt az együttérzés kora. Eddigi stratégiánk – az önérvényesítés, rivalizálás – nem vezetett sehová, túlélésünk érdekében tehát egy másik ösztön fog bennünk felülkerekedni: az együttérzés. A kutató nem morális vagy vallási meggyőződésre alapozza derűlátását, hanem az utóbbi évek egyik tudományos szenzációjára: felfedezték, hogy az együttérzés a tükörneouronok szintjén belénk kódolt késztetés. Egyidős az anyai gondoskodással. Azoknak az anyáknak a leszármazottjai vagyunk, akik fogékonyabbak voltak gyermekeik jelzéseire. Ők ugyanis nagyobb eséllyel tudták az utódjaikat életben tartani, mint kevésbé együttérző társaik.

Waal professzor állítja, a következő években, az empátia lesz az egyetlen ragasztó, ami a szétesni készülő világot összetartja.

Az ember egy napon, két hír között, rádöbben, hogy mindenhez személyes köze van, és fogcsikorgatva azt mondja, pardon.

Vass Virág, főszerkesztő

Fotó: Csibi Szilvi