Nemrég láttam egy vicces posztot valahol az Instagramon. A képen egy maszkot viselő lány volt, aki éppen közelről fotózta a fagylaltját. A képaláírás pedig valami olyasmi volt, hogy ha most egy időutazó itt teremne 30 évvel ezelőttről, akkor azért ezt a jelenetet biztosan alaposan el kéne neki magyarázni. És azt is, amikor egy éttermi asztalhoz megérkeznek az ételek, és senki sem esik neki éhesen az előtte lévő tányérnak, hanem mindenki a telefonját kapja elő (ha addig esetleg nem volt készenlétben), és többféle szögből, többféle beállításban fotózni kezdi az ételét.
Tegyünk egy próbát. Pörgesd le a legújabb 20 bejegyzést az Instagram oldaladon, és majdnem 100 százalék, hogy lesz közte legalább egy ételfotó. De vajon miért? Miért szeretjük annyira lefotózni az ételünket? És vajon melyek a leggyakrabban posztolt ételek a közösségi médiában? Merüljünk el egy kicsit a #mutimiteszel világában!
Nézzétek, eszem!
Merthogy az ételek mellé persze járnak hashtagek is. A #foodporn, a #yummy vagy az #instafood hashtagek mind szerepelnek a világ 100 legnépszerűbb Instagram hashtagjei között, míg Magyarországon a bevezetőben szereplő #mutimiteszel viszi a prímet a kategóriában. Személy szerint nekem ezektől a hashtagektől azonnal kicsit lüktetni kezd a halántékom, amikor meglátom őket, de ez mit sem von le töretlen népszerűségükből. Próbaképpen beütöttem a #foodporn hashtaget az Instagramon, jelen pillanatban 269 millió találat létezik csak erre az egyetlen hívószóra. Az étel a világ legnépszerűbb fotótémája a közösségi médiafelületeken, és ennek van két nagyon egyszerű magyarázata: egyrészt egy ilyen képet könnyű elkészíteni, másrészt az étel olyan téma, amely a világon mindenkit érint, hiszen mindenki eszik.
Fotó: Getty Images
Napjainkban egyébként a különlegesebb ételek, az újdonságok és a menő éttermek kínálatai nagyon divatban vannak.
Ha alkalmam adódik, mindig megkérdezem séfektől, hogy szerintük ennek mi az oka, és általában mindenki nagyjából ugyanazt feleli: az emberek 99 százaléka szeret enni. Ennyire egyszerű lenne a magyarázat? Valószínűleg igen. Az emberek tényleg szeretnek enni, szeretnek jókat enni, és mint minden jó dolgot, ezt is szeretik megosztani másokkal.
A 360i nevű digitális marketingügynökség kutatása szerint az ételfotók egynegyede azért készül el, mert a fogyasztó késztetést érez, hogy megossza a mindennapok eseményeit a nyilvánossággal. Egy jól sikerült ételfotó a készítője vizuális készségeit is bizonyítja, és jó színben tünteti fel őt a nyilvánosság előtt. Nem meglepő módon a visszaigazolás vágya és az elismerések kivívása is erős motiváció: az ételfotók kb. 22 százaléka saját készítésű ételt ábrázol, amelyre az alkotója nagyon büszke.
Az ételfotózás lélektana
Merthogy az is van neki. Bármilyen furcsán hangzik, lefotózni az ételünket nem más, mint egy rituálé, amely sokak étkezésének szerves részévé vált. Van, aki szinte minden ételt lefotóz, van, aki csak a különlegességeket, és persze olyanok is vannak, akiknek mindez eszükbe sem jut. A Psychological Science kutatása rámutatott, hogy azok, akik valamilyen kisebb rituálét végeznek az étkezésük előtt, nagyobb élvezettel fogyasztják el az előttük lévő ételt, mint azok, akik simán csak leültek és nekiálltak az evésnek.
Az is kiderült a kutatásból, hogy minél hosszabb idő telik el a rituálé és az evés megkezdése között, annál nagyobb élvezet lesz az evés. Az ételfotók egyébként meglehetősen trükkösek is tudnak lenni, és furcsa játékot űzhetnek érzékeinkkel. Egy szépen kinéző ételről képesek vagyunk elhinni, hogy ízlene nekünk, még akkor is, ha alapvetően nem szeretjük azt.
Érdekes és figyelemre méltó eredménye az ezzel kapcsolatos kutatásoknak, hogy szélsőséges esetekben az ételfotózás akár az evési zavarokkal is egy lapra kerülhet.
A folyamatos ételposztolási kényszer egészségtelen választásokhoz és túladagoláshoz is vezethet. Aki ételfotókkal éli meg a lájkok érkezésének örömét, és ezt valami miatt nem tudja a helyén kezelni, könnyen eshet abba a csapdába, hogy újabb és újabb ételfotókon keresztül törekszik megélni saját népszerűségét, és ez akár evési zavart is eredményezhet. Ugyanakkor a folyamatos ételfotózás, ami már ételnapló-vezetésnek is nevezhető, segíthet a gyógyulásban azoknak, akik olyan komoly evési zavarral küzdenek, mint például az anorexia. Egyre több olyan felhasználó található az Instagramon, aki a gyógyulási folyamata részeként posztolja az étkezéseit, és ez segítségére lehet azoknak, akik hasonló cipőben járnak, és támogató közösséget is ad a felhasználónak, megkönnyítve ezzel gyógyulását.
Ha nem posztoltam, meg sem történt?
Ismerjük a jelenséget. Sokszor ez van az edzéssel, az utazással, és bármi olyan élménnyel, amelyet ebben az őrületes közösségi médiadömpingben szinte meg nem történtnek érzünk, ha nem posztoltuk, ha nem engedtük, hogy nyomot hagyjon. Ugyanez igaz az ételekről készült fotókra is.
Arra is számos kutatás rámutatott, hogy ha olyankor fotózunk, amikor valami nagyon jó vagy felemelő élmény ér minket, az, hogy lefotóztuk és posztoljuk, fokozza a pozitív élményeket. Azonban mindez szinte függőségi helyzetbe is hozhat minket.
Az igazán elhivatott ételfotózók azt érezhetik, ha valamiért nem tudtak képet készíteni, hogy az élményük nem teljes, szélsőségesebb esetben pedig azt, hogy az étkezés meg sem történt, hiszen így semmi értelme nem volt.
Vannak persze olyanok is, akik nem tolerálják ezt a sok-sok önjelölt ételfotóst. Léteznek olyan éttermek szerte a világban, amelyek „no photo” policyt vezettek be, azaz nem engedik, hogy vendégeik képeket készítsenek az ételekről. Amikor ez az egész fotózási őrület elkezdődött, több helyen eleinte csak a vakuzást tiltották meg, de számos olyan étterem van, ahol egyáltalán nem engedélyezik a fotózást. Ennek az is az oka, hogy – bár ez a fotózókat sokszor nem gátolja – tevékenységükkel zavarják a szomszédos asztalnál ülőket (az igazán eltökélt Instagram-felhasználók képesek a székre is felállni egy jól elkapott felülnézetért, vagy átrendezni a fél asztalt). De az is lehet az indok, hogy az étterem vezetősége nem szeretné, ha amatőr fotók kerülnének nyilvánosságra a totális műgonddal megalkotott ételeikről, még akkor sem, ha ezeknek a fotóknak a legtöbb esetben óriási reklámértéke van.
És ott van a másik véglet is, azaz az olyan éttermek, akik mindenáron szeretnének megfelelni a mai kor egyik legszürreálisabb követelményének, miszerint egy vendéglátóhelynek – az eredeti kifejezéssel élve – Instagrammable-nek, azaz instagramozhatónak kell lennie, hiszen a rengeteg Insta posztnál jobb és hatékonyabb ingyen reklám nem is létezhet.
Fotó: Getty Images
Mi a lecsóval képviseltetjük magunkat
Talán meglepő, de egy nemrég készült nemzetközi felmérés szerint a lecsó a legnépszerűbb magyar étel az Instagramon, második helyen a csirkepaprikás áll, míg a harmadik a pogácsa. Érdekes, mert a pogácsa nem is igazán könnyen fotózható étel. Persze ki tudja. Európában mi más lehet a listavezető, mint a pizza, de Ázsiában sem nagyon kérdés, hogy a sushi viszi a prímet. Afrikában egy jellegzetes street food étel, a shawarma a nyerő, míg Amerikában szintén nincs meglepetés: a burgert semmi sem ütheti ki a nyeregből. Dél-Amerikában az asado a befutó, Ausztráliában pedig a kissé snassznak hangzó meat pie.
Becslések szerint percenként kb. 100 ezer ételfotó kerül fel az Instagramra szerte a világban. Végülis talán nincs is univerzálisabb kapcsolódási pont a különböző kultúrák között, mint egy jól elkapott ételfotó.
Kiemelt kép: Getty Images
