A bejárati ajtónál áll, előtte üres bevásárlókocsi, mellette kerekes szatyor. Sután tupírozott frizurája alatt már csak a szeme él igazán, néma kérdéssel fordul a világ felé. Senki nem bírja ezt a kérdést, az emberek lesütik a szemüket, elfordulnak, sietni kezdenek.

Kivéve, aki éppen bevásárlókocsira vadászik.

– Hány forintos érme van benne?

A hölgy úgy vonja meg a vállát, mintha arról kérdeznék, kik élnek rajtunk kívül az univerzumban, vagy mikor adják át a forgalomnak a Galvani hidat. Mégis honnan tudja? Felőle százas is lehet benne, kétszázas, mit számít az? Apró fémdarabok, a semmi és a végtelen között… Nem fontos.

Ezen a héten a fogyasztás és ínség sokféle arcáról írunk: Covid utáni bosszúvásárlásról, kollektív végzetről és ostobán személyes végzetről.

Azt például, aki ilyen guruló alkalmatosságban hurcolja haza a mindennapi betevőt, rendszerint körülveszi valamilyen meghitt légkör, az állandóság hangulata. Az idős hölgyet szinte egész nap ott látni a bejáratnál, újabb és újabb bevásárlókocsit tologat maga előtt szórakozottan.

Módszere a következő. Negyedóránként kisétál a parkolóba. A sok száz autós közül mindig akad egy, akitől el lehet kérni a bevásárlókocsit. Van, aki hálás is, hogy nem kell visszatolnia, van, aki várja a pénzét, de megunja, hogy a néni reszkető kézzel, vaksin a pénztárcájában az apró után kutat.

Már csak vissza kell rángatni a kocsit a bejárathoz, ez a strapás része a biznisznek, azután ismét lehet fürkészni a rohanó, feszült arcú tömeget, míg valaki lecsap a kocsira.

Ha egy szempár rátéved, kivár. Tisztában van vele, hogy a mohó tekintet előbb-utóbb visszasiklik rá. Hogy hány forint? Nem a piacon vagyunk! Nem alkudozik, vigyék, amennyiért jónak látják. Ő minél hamarabb túl akar adni rajta.

A biztonsági őr, a pénztárosok régen tudomásul vették, hogy ennek az idős hölgynek ők nem mondhatnak semmit, nem adhatnak neki semmit. Úgy megy el ebből a világból, hogy egy bevásárlókocsiba kapaszkodik.

Egyébként is törzsvásárló. Amit keres, el is veri az utolsó vasig. Kiflit, túrókrémet vesz rajta.

Vass Virág, főszerkesztő