Képzőművészként és színházi emberként mindig is úgy éreztem, hogy a kulturális szférának dolga, hogy párbeszédet indítson a jelenünket érintő problémákról. Meggyőződésem, hogy az élő színház nem hagyhatja figyelmen kívül korunk égető kérdéseit. Fontos, hogy szerepet vállaljon, hogy példát mutasson, hogy fókuszba állítson. Ezért is villanyozott fel, mikor először hallottam a Jövő Nézőiért – Zöld Színház Projektről. Nagyon kíváncsi voltam a részletekre ezért meghívtam a projekt indítóját Papp Endre színészt, hogy beszélgessen velem az ügyről. Hogy mi derült ki?

Az a napnál is világosabb, hogy lassan minden szektornak felelősséget kell vállalnia, ám a színházaknak még ennél is nagyobb a szerepe.

A színház mint közösségi tér  – a saját működésének zöldítésén túl – fontos szerepet vállalhat az edukációban. És itt nem valami kamu zöldrefestésről van szó, hanem kézzelfogható célokról és eredményekről. Ahhoz, hogy valaki zöld színház legyen, tenni is kell. Hogy mit? Az a beszélgetésből kiderül. 

Üdvözlettel: NTK 

A házigazdáról:

Nemes Takách Kata vagyok színész, látványtervező, dizájner. Sokmindennel foglalkozom, de bármit is csinálok, az életemet átitatja az olthatatlan kíváncsiság. Az utóbbi években újrahasznosított alapanyagokból készülő dizájntárgyakkal kezdtem foglalkozni, így került fókuszba a fenntarthatóság. Rájöttem, mennyire összetett ez az egész, mennyi kérdés merül fel, amire nem tudom a választ. Ezért elkezdtem olyan emberekkel beszélgetni, akik otthon vannak ebben a témában. Legyen szó napi rutinról, globális ügyekről, környezetbarát vállalkozásokról, vagy művészeti projektekről, minden érdekel, ami zöld. Mert ez a jövő. Illetve enélkül nincs jövő.

Fotó: Szalay Mona