Könnyű belecsúszni és könnyű titokban tartani. Az online tér és a közösségi média sosem látott kísértést jelent a „szürke zónás” megcsalások elkövetésére. A microcheating (mikromegcsalás) kifejezés talán újdonságnak hat, a jelenség azonban régóta létezik: flörtölés, hosszú beszélgetések… valaki mással. Amíg ez valós térben – munkahelyen vagy a parkban egy padon – zajlott, addig a külvilág is jelentett bizonyos kontrollt. A jelszóval védett telefonok, egy mozdulattal kitörölhető SMS-ek és elillanó Instagram-storyk világában azonban kizárólag a lelkiismeretünk szabja meg hűségünk határait. Ezt a határt sokan átlépik, gyakran anélkül, hogy tudnának róla.
Önbecsapás és tévhitek
Léna (34) tavaly tavasszal, az első Covid-hullám alatt kezdett el levelezni egy ismeretlen férfival.
„A lezárások miatt az egyszobás lakásban rekedtünk a barátommal, akivel akkor öt éve tartott a kapcsolatunk – meséli Léna. – Napi 24 órában voltunk összezárva, nem jártunk társaságba, nagyon egysíkú volt az élet. A szexuális életünk sem működött, már kezdtem megijedni, hogy valami baj van velem. Ekkor valaki megkeresett az Instagram-profilom alapján azzal, hogy szimpatikus vagyok neki és elkezdtünk egymásnak írogatni. Ezek szexuálisan túlfűtött beszélgetések voltak, azt éreztem, megadja a tüzet, ami hiányzott az életemből. Meg is nyugodtam, hogy ezek szerint működnek az ösztöneim, »normális« vagyok.
„A szembesítést követően vannak, akik rájönnek, hogy nem akarják a párjukat elveszíteni, ezért ideje jobb eszközöket találni ahhoz, hogy rendezzék az elakadásaikat.”
Akkor ezt nem gondoltam megcsalásnak, mivel soha nem találkoztunk. Még arra is számítottam, hogy esetleg feldobja a párkapcsolatomat vagy új energiákat hoz bele: jobban fogok vágyni a páromra és ő is rám. De nem ez történt, hiszen közben egy másik emberről fantáziáltam. Kényszeresen, szinte mániákusan lestem a telefont, vajon vagyok-e olyan érdekes neki, hogy írjon. Nagyon magam alatt voltam, ha pár napig nem keresett. Majdnem egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjek, őt a lelkem, a személyiségem nem érdekli, csak az izgalmat keresi. Utólag azt mondom, nem érte meg: ami menet közben legyezgette a hiúságomat, az végeredményben rosszat tett az önbecsülésemnek. Nem csinálnám újra. Ha valamire jó volt, akkor arra, hogy rávilágított a meglévő párkapcsolati problémáimra és adott egy utolsó lökést ahhoz, hogy szakítsak a párommal.”
