A biológia órán azt tanulják, hogy az élet véletlenül jött létre a Földön, mi emberek pedig nem vagyunk mások, mint szőrét vesztett majmok. A hittanórán viszont azt hallják, hogy Isten a Maga képére és hasonlatosságára teremtett bennünket, a növényeket és az állatokat pedig a maguk neme szerint teremtette. Nem sok segítséget kapnak tehát a diákok, hogy eligazodjanak e két felfogás között, és megítéljék, melyiknek mennyi lehet az igazságtartalma. Pedig ma már a tudósok között is egyre többen vannak, akik szerint az egysejtűektől az elefántig sok olyan összetett szervezettel találkozunk, amelyek jellegzetességei egy tervező értelem létére utalnak.
Ezt az alternatív tudományos felfogást az „intelligens tervezettség” elmélete foglalja össze. Az ebben járatos tudósok – genetikusok, biológusok, biokémikusok – rámutatnak, hogy a biológiából ismert ún. „véletlen mutációk” nem képesek bonyolult biológiai szerkezeteket létrehozni – gondoljunk akár a bálnák ultrahangos tájékozódási képességére és ehhez szükséges szerveire, vagy az egysejtűekben található parányi molekuláris gépezetekre. Ha igazuk van, akkor a biológia órán sajnos egy elavult, a materialista filozófián alapuló, bizonyítatlan felfogást oktatnak a gyermekeinknek.
Mi lenne, ha az iskolákban is többféle tudományos felfogással ismertetnék meg a tanulókat, és rájuk bíznák, melyik válaszlehetőséget tudják leginkább elfogadni? A nyitott gondolkodás, egy-egy új nézőpont egészen új perspektívákat nyithat a gyermek gondolkodásában, de szociális kapcsolataiban és megküzdési stratégiáiban is!
Véletlenül és céltalanul kialakult sejtkupacok lennénk csupán? Ha így lenne, akkor az életnek nincs magasabb rendű célja, és olyan örök erkölcsi elvek sem léteznek, amelyekhez igazodnunk kellene.
Az élet csak a testi élvezetek hajszolására való. Az erősebb győz és érvényesítheti az akaratát, ezért a „létért való küzdelemben” arra kell törekednünk, hogy felülkerekedjünk másokon.
Ha viszont nem egy kozmikus baleset eredményei vagyunk, hanem egy magasrendű elme alkotásai, akkor az életnek új dimenziói nyílnak meg. Akkor még az is lehet, hogy nem a testünk vagyunk, hanem szellemi lények, örökkévaló lelkek, akik csak egy rövid időt töltenek egy test korlátai között. Egymást és magunkat így isteni szikraként tiszteljük, és a magunk érdekében igazodunk azokhoz a földi játékszabályokhoz is, amelyeket egy szuperintelligens legfelsőbb Alkotó határozott meg. Ez alapvető értékeket határoz meg számunkra, hogy mit jelent embernek lenni.
A tankönyvek az irányítatlan evolúció igazolatlan elméletét hirdetik, miközben sok tudós kétségeit fejezi ki az elmélet részleteit vagy akár egészét illetően. A Francia Tudományos Akadémia egyik korábbi elnöke, Pierre Paul Grasse így nyilatkozott:
„A mutációk nagyon korlátozott ’építőképességgel’ rendelkeznek”, mert „akárhány mutáció történik, ezek nem idéznek elő semmiféle evolúciót.”
Szerencsére néhány szemfelnyitó olvasmány magyarul is elérhető. Ezek némileg ellensúlyozhatják az oktatásban kizárólagosan hangoztatott, földhözragadt elméleteket. A természet IQ-ja című könyv például több mint száz olyan szerethető állatfajt mutat be, amelyek ösztönvilága és anatómiája megkérdőjelezi a darwinizmus tanait. A könyvet díszítő háromszáz természetfotó és a sorok között bujkáló humor pedig egy nagyobbacska gyermek számára is könnyed olvasmánnyá teszi a fajsúlyos témát.
Bukott angyalok vagyunk, vagy csupasz majmok? Legalább egy könyvet érdemes elolvasni a tudományon belül ma még rendhagyó megközelítésről, hogy megalapozottabb véleményt alkothassunk.
