„Ha visszatekintek az életemre, egy dolgot biztosan állíthatok: nagy rutinom van a kiöregedésben.” Ezzel a mondattal indul Pataki Ági memoárkötete. Most, hogy leírtam a nevét, eszembe jut egy elkallódott fehér dzseki, amelyet az első újságírói honoráriumomból vásároltam. Aszimmetrikus szabása volt, őrületesen festett. Elhagytam az egyetem menzáján. Visszarohantam, lihegve próbáltam eldadogni a veszteséget, amit végül is egyetlen banális félmondattal lehetett összefoglalni: a Váci 10-ben vettem. A menza együttérzően felszisszent: a kilencvenes évek elején Pataki Ági butikja volt az egyetemista lányok TikTokja, a mikrotrendek Mekkája. Ági pedig ikon. Néha feltűnt a butikban. Vastag bőrövet viselt, fehér inget, az arca kábé ugyanúgy nézett ki, mint a címlapon. Így emlékszem. Most elmondom, milyen egy ikon. Az ikonok úgy hasonlítanak csak az emberekre, mint ahogy a tűzfalon a mozaikdarabkákból kirakott modell hasonlít önmagához. Jelképszerűen. Senki sem tudjamegfejteni, miért emelkedik ki az ikon, egyszer csak ott van a fejünk felett a Kálvin téren. Meddig marad ott?
Rajta is múlik.
A kilencvenes évek végén az akkor negyvenes modellt, producert, üzletasszonyt egy szépségtabletta arcaként láttam viszont. Falfehéren. Halálosan izgult amiatt, hogy angolul kell felszólalnia egy nemzetközi sajtótájékoztatón. Pár perccel a kezdés előtt felhívta a kisfia telefonon, feszült arca megenyhült, kigyúlt. Aztán villogni kezdtek a vakuk… Kétségtelenül van az ikonok lényében esendőség, de csak úgy, mint mikor valaki egyenruhát ölt, hogy bonyolult küldetését teljesíteni tudja. Mikor padlóra kerülünk, az ikon megszólal, és elmeséli, milyen érzés, ha kiszeretnek az emberből. Vagy ír egy könyvet, arról, hogy mindenkiben van valami, amiről csak ő tud, legalábbis egészen halkan reméli, hogy a többiek nem látják, és néha nem téved, tényleg sikerül elrejtenie a világ elől. Mindenki azt hiszi, hogy egyedül van. Az ikon is. Ki látja őt?
De az őszinteség erő. A démonokat elkergeti, a valóságot lesminkeli, és megmutatja, mi minden fér bele hetven évbe.
