Amióta virágkorukat élik a különböző sorozatok, új korszak nyílt Hollywoodban: a fiatalságkultuszban tobzódó szórakoztatóipar mintha rájött volna arra, hogy teljesen fölöslegesen alkalmazott kettős mércét a nőkkel szemben az öregedést illetően. Nem is olyan sok évvel ezelőttig ugyanis teljesen természetes volt a nőkkel szembeni ageism, vagyis ageizmus, ami azt jelenti, amikor valakit az (elsősorban idősebb) életkora miatt ér negatív diszkrimináció.
Andie MacDowelltől például kollégái azt kérdezték, amikor betöltötte a negyvenet (!), hogy milyen érzés tudni, hogy többé nem fog szerepeket kapni, sőt, szintén abban az évben történt, hogy egy fiatalabb nő arról faggatta, hogy milyen érzés öregedni és elveszíteni a szépségét. „Én nem így tekintek a szépségre – mondta most szeptemberben a Bustle videójában. – Szeretek idősödni.”
Amikor pedig most arról kérdezték, hogy mit érzett, amikor három évvel ezelőtt betöltötte a hatvanat, így reagált: „Tényleg jól érzem magam a kor előrehaladtával, ez nem tartozik azok közé a dolgok közé, amiken stresszelek.”
2021-ben ebben a hozzáállásban nincs semmi különös, de húsz évvel ezelőtt más volt a dolgok menete. Amint azt mi is tárgyaltuk Michelle Pfeiffer új filmjéről szóló cikkünkben, John Gregory Dunne író és kritikus 1991-ben azt írta egy esszéjében, hogy a férfi sztárok, ellentétben a nőkkel, könnyedén megöregedhetnek a filmvásznon, hiszen „a férfiak idősebbek lesznek, a nők megöregszenek”. Néhány évvel ezelőtt egy 35 év fölötti színésznő már nem számított fiatalnak – nem véletlen, hogy az örök 40 körüli James Bond mellett sem nagyon láttunk huszonévesnél idősebb Bond-lányt (szerencsére azért voltak kivételek is). Amikor Monica Bellucci 50 évesen lett az, a fél világ álla leesett, majd realizálta, hogy végülis miért is ne?
Az utóbbi években ez a mérgező trend tehát változni látszik, és ennek köszönhetően egyre több olyan színésznő kerül újra a figyelem középpontjába, akiket régebben már leírtak volna a koruk miatt.
Ott van például Catherine Deneuve, aki élete egyik legjobb szerepében ragyogott a tavalyi Az igazság című filmben. Vagy Sophia Loren, aki tíz év kihagyás után tért vissza szintén tavaly az Előttem az élet című filmben, amely Émile Ajar, vagyis Romain Gary regényének legújabb adaptációja. Gillian Anderson egyértelműen sztárságának csúcsán van, ahogyan Michelle Pfeiffer, vagy éppen Andie MacDowell is.
Andie MacDowell újra a csúcson
IMDb adatlapja alapján Andie MacDowell gyakorlatilag az elmúlt évtizedekben is folyamatosan dolgozott, a 90-es évek óta valahogy mégsem volt reflektorfényben. 2018-ban került újra az érdeklődés középpontjába, amikor is a Szerelem után szerelem című filmben szerepelt, és egyértelművé vált, hogy még mindig ugyanaz a fantasztikus színésznő, akit Steven Soderbergh 1989-es filmjében, a Szex, hazugság, videóban egy világ megismert, majd az Idétlen időkig és a Négy esküvő és egy temetés című filmekkel örökre belopta magát a szívekbe. 2021 végre új korszakot hozhat számára (tulajdonképpen ez meg is történt), miután a Netflix bemutatta a Maid (Egy szolgálólány vallomása) című sorozatot, amelyben saját lányával, Margaret Qualley-vel játszik. Szerepe szerint egy bipoláris nőt alakít, aki nem szedi a gyógyszereit, így ahelyett, hogy nagymamaként funkcionálna, inkább lánya az, aki törődik vele. A szerephez saját élményeit is felhasználta, hiszen MacDowell anyját szkizofréniával diagnosztizálták, amikor a színésznő még gyerek volt, és át kellett élnie, hogy anyja többek között elektrosokk terápián esett át.
A szereposztásnak további extra mélységet és izgalmat ad, hogy a sorozatban a főszereplő (tehát saját lányának) anyját alakítja, de a Maidről legyen elég ennyi, illetve még az, hogy amennyiben rendelkezel Netflix-előfizetéssel, mindenképpen vágj bele, mert letaglózóan, és mindeközben mérhetetlenül nyomasztóan mesél olyan stigmatizált problémákról, mint a családon belüli erőszak, a transzgenerációs traumák vagy a szegénység. A sorozat azok számára is járhat némi revelációval, akik a szegénységben élők gyermekvállalásának kérdését a „de minek vállaltak gyereket” retorikájával kezelik. Nem lepődünk majd meg, ha a következő évi Emmy-díjátadóról Andie MacDowell és lánya is szoborral tér majd haza.
Nem érdkelik az elvárások
MacDowell az idei cannes-i filmfesztiválon keltett feltűnést azzal az egyébként teljesen természetes dologgal, hogy az Anette című film vetítésére őszülő hajjal lépett a vörös szőnyegre. Ez volt az első nyilvános szereplése eredeti hajszínével, pedig néhány hónappal korábban már így jelent meg idősebbik lánya, a 31 éves énekes- és színésznő Rainey Qualley társaságában egy Coach kampányban.
Aztán jött egy lengyel és a görög Vogue címlap, festetlen haja pedig a védjegyévé vált. A címlapinterjúkban el is mesélte, hogyan jutott el odáig, hogy elege lett abból, amiért fiatalabbnak akarják látni, mint amennyi, és végre meglépte azt, amivel már jó ideje kacérkodott: enged korának és mindenki által ismert gesztenyebarna loknijait (emlékszel, még hajfestéket is reklámozott!) hagyja természetes módon őszülni.
Végül a karantén alatt döntött úgy, hogy szembeszegül ezzel az elavult tabuval, és csatlakozik a nem-festők egyre népesebb táborához. A lépés jónak bizonyult, és nemcsak saját önazonossága szempontjából, de karrierjének szempontjából is (annak ellenére, hogy ügynökei erősen javasolták, hogy fesse továbbra is a haját), hiszen megkaptuk az új, az érett, 63 éves Andie MacDowellt, aki azt mondja, tojik az elvárásokra. Egy néhány hete megjelent interjúból kiderült, hogy ez az attitűd korábban sem állt távol tőle. Például gyereket is akkor vállalt, amikor a karrierje igazán beindulni látszott, márpedig ebben az időszakban, különösen évtizedekkel ezelőtt, nem volt tanácsos még egy sztárnak sem kiszakadni a munkából, nemhogy egy éppen karrierje felívelése előtt álló színésznőnek.
Modellből színésznő
A színésznő modellként kezdte pályafutását, húszéves volt, amikor leszerződtette az Elite modellügynökség. Néhány évvel később szerepelt az amerikai Vogue címlapján (azokban az időkben még nem celebek, hanem modellek voltak a divatmagazinok aktuális számainak arcai), Yves Saint Laurent kampányokban, volt a Gap és az Armani parfümök arca is. Egy Calvin Klein kampány után szerepet kapott Christopher Lambert oldalán a Tarzan a majmok ura című 1984-es filmben, majd jött egy mellékszerep az 1985-ös Szent Elmo tüzében Emilio Estevez és Demi Moore társaságában. És mit csinált MacDowell a hőn áhított nagy színészi áttörés küszöbén?
Andie MacDowell mint Jane a Tarzan, a majmok ura című, 1984-ben mozikba került filmben. (Fotó: Ernst Haas/Ernst Haas/Getty Images)
Összeházasodott egy Gap reklámból megismert sráccal, Paul Qualley-vel (1999-ig voltak együtt), mert véletlenül teherbe esett, még abban az évben, 1986-ban megszületett első gyermeke, Justin, aki híres családjával ellentétben a relfektorfénytől távol éli mindennapjait, és az interneten fellelhető információk alapján ingatlanügynökként dolgozik.
A sors közbeszólt
„Nem terveztem, hogy gyereket szülök, mégis nagyon hálás vagyok azért, hogy így történt” – nyilatkozta arról, hogy mégis hogy történt, hogy akkor lett anya, amikor hőn áhított színészi karrierje végre beindulni látszott.
Andie MacDowell és férje, paul Qualley gyermekeikkel A jegyüzés című film bemutatóján 1998-ban. (Fotó: Richard Corkery/NY Daily News Archive/Getty Images)
„Bátor döntés volt elhinni, hogy tényleg minden rendben lesz. Nem ismertem annyira jól [Justin] apját, amikor összeházasodtunk, de végül még két gyerekünk született, szóval ezt elég jól csináltuk”. Persze MacDowell esetében a teljes munkaidős anyaság nem járt együtt azzal, hogy anyagi nehézségei támadtak volna: még abban az évben a L’Oréal nagykövete lett, amely címet azóta is birtokolja, ezzel pedig a márka történetében ő a legrégebb óta szerződéssel rendelkező szóvivő. Két fiatalabb gyereke mellett viszont már a csúcsán lévő színésznő volt, aki sokat forgatott, így arról is sok tapasztalata van, milyen, amikor nem tölthet sok időt egy anya a gyerekével.
Néhány évvel ezelőtt egy kampány kapcsán megkérdezték tőle, hogy mit tanácsolna a dolgozó anyáknak. MacDowell azt mondta, hogy a tökéletesség nem lehet reális elvárás számukra.
„Nos, azt hiszem, minden dolgozó anya bűntudatot fog érezni, ez ezzel jár… – majd hozzátette: – Remélhetőleg az idő múlásával a nők kicsit engedékenyebbek lesznek magukkal szemben. Egyszerűen meg kell bocsátanunk magunknak. Nem lehetünk mindenben tökéletesek.”
Kiemelt kép: Getty Images, forrás: Bustle, Vogue, Huffpost
