A menopauza egymillió nőt érint Magyarországon, mégis elhanyagolt téma

Október 18. a menopauza világnapja, amelynek célja, hogy több figyelem irányuljon erre a még mindig tabutémának számító, természetes folyamatra.

Külföldön már számos híresség adott hangot annak, hogy a menopauzát nem rejtegetni való állapotként kellene kezelni, hanem érdemes lenne nyíltan beszélni róla, újraértékelni, hiszen pozitív hozadékai is lehetnek ennek a női életszakasznak. Oprah Winfrey  tavalyelőtt mesélte el saját magazinjában, hogy amikor 48 éves korában az első tünetek jelentkeztek nála (álmatlanság, állandó szívdobogás, nyugtalanság), fogalma sem volt, hogy mi történik vele. (Ez amúgy sok nővel megesik, nem mindenkinél a hőhullám dominál, ami az egyik legjellegzetesebb tünet.) „Van, aki áldásként tekint a menopauzára – mondta a 67 éves médiamogul. – Én arra jöttem rá, hogy ez az a pillanat, amikor egy nő megvalósíthatja önmagát, miután évekig mindenki más igényeit elégítette ki.”

Mi változik a változókorban?

Változókornak (klimaxnak vagy klimaktériumnak) nevezzük azt az egyénenként változó időtartamú, de általában a 45 éves kortól a hatvanéves korig tartó átmeneti időszakot, amelyben a nemi teljesség korából az idősebb kor felé való átmenet bekövetkezik. A menopauza azt az utolsó havivérzést jelenti, amelyet egy éven belül újabb nem követ – tehát egy időpont, és nem egy hosszabb időtartam. A változások már évekkel korábban elkezdődnek – ez a perimenopauza, az azt követő évek pedig a posztmenopauza időszaka. Hazánkban a menopauza az ötvenedik életév körül következik be. Ennek oka a petefészkek működésének, a petesejtek érlelődésének és az ösztrogén termelésének fokozatos csökkenése, végül megszűnése.

Bár a menopauza természetes folyamat, tünetei jelentősen befolyásolhatják az életminőséget, akár olyan szinten is, hogy az érintettnek fel kell mondani a munkahelyén. Jelenleg közel negyven tünetet tulajdonítanak a menopauzának, amely annak a következménye, hogy az ösztrogénszint elkezd csökkenni a szervezetben. Magyarországon egymillió nőt érint a menopauza, mégis elhanyagolt, sőt tabutémának számít – pedig az érintettek szeretnének beszélni róla. Igény van a párbeszédre és a megoldások megtalálására, derül ki Iványi Orsolya menopauza aktivista kérdőívéből, amelyet egy hét alatt 1200-an töltöttek ki.

A kérdőívből kiolvasható, hogy a nők általában az internetről próbálnak információkat szerezni a menopauzáról. Jelenleg sajnos nem létezik olyan hiteles weboldal, amely széles körű tájékoztatást tudna nyújtani. A legtöbben annyit tudnak, hogy majd ötven körül jön a klimax.

Sokan nem tudják, hogy a menopauza felvezető szakasza, a perimenopauza már a negyvenes évek elején beköszönthet és akár tíz évig is eltarthat – olyan tünetekkel, mint a fáradtság, a szabálytalan menstruáció, a libidócsökkenés, az alvászavar, a hangulatváltozások, a depresszió, az ingerlékenység, a szorongás.

„Számos visszajelzést kaptam nőktől, hogy azt hitték, »megőrültek«, holott, ha tudták volna, hogy ez már a hormonális átmenet, másként tekintettek volna erre az életszakaszra, és talán – megfelelő segítséggel – könnyebben vészelték volna át” – magyarázza Iványi Orsolya.

De mégis hogyan lehetne normalizálni a menopauza körüli párbeszédet? Az első lépés az lenne, hogy többet beszélünk róla. Mert minél többet beszélünk róla, annál jobban benne lesz a köztudatban, és kevésbé lesz tabutéma. Őszintén és nyíltan elmondani, hogy mit érzünk és min megyünk keresztül, hogy előbb-utóbb ugyanolyan hétköznapi téma legyen, mint például a terhesség.

Illusztráció: Getty Images

A legnagyobb megoldandó probléma: hogyan kaphatnának a nők egyéni, személyre szabott orvosi ellátást, ugyanis ahány nő, annyi menopauza. A tünetek erőssége, jellege és összetétele egyénenként változó. Amíg például a férfiak válogathatnak a merevedési zavarokra kifejlesztett gyógyszerek közül, a nők változókori libidócsökkenésével nem foglalkoznak a gyógyszercégek. A háziorvosok nagy része nincsen megfelelően képezve, a nőgyógyászok valamiért nem specializálódnak a menopauzára, pedig ezen minden nő keresztülmegy, ellenben nem mindenki szül.

Ideje lenne a nőügyekkel is foglalkozni népegészségügyi szinten, hiszen egyre tovább élünk, egyre tovább szeretnénk dolgozni, mindezt lehetőleg egészségesen. Ehhez pedig nemcsak orvosi segítségre van szükség, hanem a jelenlegi társadalmi megítélés megváltoztatására is.

Angliában tavaly szeptembertől bekerült a középiskolai tantervbe a menopauza (ahogy a terhesség és a menstruáció is) – annak reményében, hogy az órákon hallottak fényében a tanulók képesek lesznek támogatni a körülöttük élő változókorban lévő nőket: édesanyjukat, nővérüket, avagy partnerüket az élet későbbi szakaszában. Az Egyesült Királyságban a 45 és 49 év közötti nők körében a legmagasabb az öngyilkosság aránya – pont akkor, amikor perimenopauzában vannak.

Kiemelt illusztráció: Getty Images