Nézd meg magadnak, az lesz a legjobb. Na, úgy tíz éve ilyen tanácsot valószínűleg nem kaptam volna, vagy ha mégis, biztos, hogy messze elkerülöm Medellínt. Nagyjából az ezredfordulóig, de még az azt követő néhány évben is, ugyanis ez volt a világ legveszélyesebbnek kikiáltott városa. Medellínben volt Pablo Escobar, a hírhedt drogkirály főhadiszállása (ma is áll, mutogatják a turistáknak, nekem ez a program speciel elvből nem tetszik, nem is voltam rá kíváncsi). Vajon mi lett mára a helyből?
Hatalmas falfestmények
Amint elfoglalom a szállásomat, már rohanok is a Comuna 13-ba, ami különlegesen érdekel. Ez egy bizonyos negyed, fenn a hegyen. Hagyományosan, akárcsak Rióban például, a hegyek lejtőin laknak a legszegényebbek. Akik az ötvenes- hatvanas évektől kezdve, éppen a polgárháborúk miatt, menekülni voltak kénytelenek a falvaikból, a nagyvárosok üres, gazdátlan hegyoldalaiban tákolták össze a viskóikat, fém-, gally- és fahulladékból, ami éppen jött, jó nagy nyomortelepet alakítva ki, csatornarendszer, villany nélkül, persze. Hát, így nézett ki nemrég a Comuna 13 is. Nem véletlenül siettem megnézni. Mert ez a negyed és hegyoldal szimbolizálja mindazt a változást, ami Kolumbiában csupán az elmúlt kevés év alatt végbement, és ami az egész városra is jellemző.
Medellín a legizgalmasabb város egész Kolumbiában, és talán a teljes dél-amerikai földrészen is, mondták nekem helyi ismerőseim. Pezsgő hely, dübörög a gazdasága, a város képe meg semmi máshoz nem hasonlítható. Megújuló városrészek, parkok, múzeumi negyed, gigantikus falfestmények és Botero szobrai teszik egyedivé, művészetileg meghatározó helyszínné.
