„Ezt a fajta szeretetet el sem tudtam képzelni”

Interjú Bordán Lili magyar-amerikai színésznővel.

Alig egy éve adott életet kislányának, Cliónak az amerikai-magyar színésznő, Bordán Lili, de máris szakmai sikereivel hívja fel magára a figyelmet. Idén nyáron Cannes-ban tűnt fel kisfilmjével, ahonnan öt díjjal térhettek haza. A Magyarország és Amerika között ingázó színésznőt új munkáiról és az életét átalakító szereteről beszélgetettünk.

A kislányod, Clio éppen csak egyéves múlt és te már idén egy legjobb rendezőnek járó díjat vehetted át Cannes-ban a saját kisjátékfilmed rendezéséért. Mikor volt időd arra, hogy kezdő anyukaként filmet forgass egy kisbaba mellett?
Igazából ezt a kisfilmet, a One Night Onlyt (Csak egy éjszaka) a gyermekvárásom ideje alatt forgattuk le, Szabados Mihály és Zoi Florosz főszereplésével, 2019 novemberében, New Yorkban. Mikor lezárták a világot a járvány ideje alatt 2020-ban, akkor mi ennek a filmnek az utómunkáin dolgoztunk Köves Krisztián vágó/rendezővel. Akkor már Clio is velem volt, de a forgatások alatt még csak a pocakomban lapult.

Azért várandós anyukaként is meglepő, hogy a többi színészi feladatod mellett inkább ezzel foglalkoztál a szabadidődben és nem a gyerekszoba berendezésével…
Hirtelen jött ötlet volt és nagyon gyorsan leforgattuk ezt a filmet. Az egész úgy kezdődött, hogy Misinek (Szabados Mihály – a szerk.) éppen volt egy színházi előadása New York-ban, Moliére Mizantrópját játszotta. Korábban már dolgoztunk együtt egy filmen, amiben Csepeli Eszter volt az operatőr, aki szintén New Yorkban tartózkodott éppen ekkor. Átjöttek hozzám Brooklynba, és megbeszéltük, hogy valamit mindenképpen össze kell hoznunk, ha már így az ölünkbe hullt a lehetőség és az alkalom. Én akartam, hogy mobilra forgassunk, mert az iPhone 11 erre már tökéletesen alkalmas eszköz, és rengeteg nagy nevű rendező – mint például Steven Soderbergh – is dolgozott már vele. Összeraktunk gyorsan egy történetet, és másik főszereplőként behoztuk Zoit. Ő egy görög-magyar énekesnő, filmproducer, valamint rendkívül tehetséges színésznő. A One Night Only egy romantikus, de elgondolkodtató történet egy régi szerelemről. A filmnek fontos mentora Karl Bárdos , az NYU filmprofesszora, filmrendező. Az elejétől felkarolta a filmünket, példaként használta, hogy a hallgatóinak bemutassa, mennyire modern és jó eszköz a mobiltelefon a filmkészítésben. Ő hívott meg bennünket Cannes-ba, ahol tőle és Stephen Maótól, Oscar-díjas film producertől vehettük át a díjakat.

Pontosan milyen trófeákat zsebeltetek be Cannes-ban?
Cannes-ban a filmvásár fesztiválján szerepelt a One Night Only, és három díjat is nyertük vele a mobil szekcióban: a Legjobb Film, a Legjobb Színész és a Legjobb Rendezés díjait vihettük haza. Tudni kell, hogy Cannes-ban a fő fesztivállal egyidőben más fesztiválok is zajlanak, és így jelölésünk volt a Global Short Film Award-ra is, ahol elvittük a Legjobb Film és Legjobb színésznőnek járó pálmát is, szintén a mobil kategóriában. Ennek a fesztiválnak a díjátadója igazi Cannes-i esemény volt, gyönyörű helyszínen, hatalmas glamúrral és vörös szőnyeggel. Azóta a filmet beválogatták más jelentős nemzetközi fesztiválra is, például a colorádói Vail Film Feszt-iválra.

Úgy tudom, hogy Enyedi Ildikó filmjének, a Feleségem történetének a vörösszőnyeges premierjén is ott voltál.

Bordán Lili Stephen Mao producer és prof. Karl Bardosh (Bárdos Károly) társaságában a Global Short Film Awardson. (Fotó: GSF Awards)

Igen, mert a Cannes-ban lévő magyar filmeseknek meg lehetett igényelni a jegyeket a premierre a fesztiválirodában. Hatalmas élmény volt, megérintett a film. Ami pedig az este különlegessége volt, hogy Enyedi Ildikó filmjének vetítése éppen július 14-re esett, és ugye az a franciák nagy nemzeti ünnepe, így ez a nap kettős élmény lett számunkra – az afterpartin meg-csodálhattunk egy emlékezetes, óriási tűzijátékot is.

Cliót is magaddal vitted Cannes-ba?
Nem. Szerencsére édesanyám, Bordán Irén vállalta, hogy távollétemben gondjárt viseli a kis unokájának.

Hogyan bírtad egy hétig a hiányát?
Először voltam távol tőle, nagyon hiányzott, de jobb kezekben nem is lehetett volna. Édesanyám mellett a nagynéném és nagymamám is gyakran átmentek anyukámhoz Clióval játszani. Csodás kis lény, aki csak találkozik vele, beleszeret.

Magyarország és az Egyesült Államok között ingázol folyamatosan. Hol van most az otthon?
Most úgy alakult az élet, hogy 2021 második felében inkább Magyarországon leszünk. Nyáron édesanyámnál voltunk két hónapot, és nagyon sokat segített Clióval, hogy tudjak dolgozni. Külön szépsége volt a dolognak, hogy a nagymamámmal is sok időt tudtunk együtt eltölteni. Felemelő érzés, hogy így együtt lehetett a négy generáció. Közben persze, amikor tudtam, visszautaztunk az USA-ba, mert a férjem nem tudta otthagyni a munkáját, és nagyon hiányoztunk neki.

Hogyan viseli a kis Clio a sok repülést?
Sokkal jobban mint én! (Nevet) Én legszívesebben átaludnám az egész utat, de ő csak fel-alá mászkál a repülőgép fedélzetén, és mindenkivel barátkozik.

Miért tértél vissza újból Magyarországra nyár végén?
Egy nagy költségvetésű film call-backjére hívtak Budapestre, de erről a projektről egyelőre még nem beszélhetek.

Viszont az már nem titok, mert a napokban sugározta egy magyar csatorna is, hogy egy ismert amerikai sorozatban, az FBI Internationalben is játszottál. Mit kell tudnunk erről a szerepedről?
Több érdekessége is van a dolognak. Az egyik az, hogy húsz éve éppen egy Dick Wolf produkcióban játszhattam el életem első tévés szerepét New York-ban, és most visszahívtak erre a nagyon erős vendégszerepre. (Ennek az epizódnak Dick Wolf a producere.) Húsz éve az Esküdt Ellenségekben (Law and order: Special Victims Unit) kaptam szerepet, a mostani pedig az FBI International. A másik érdekessége pedig az, hogy az FBI International harmadik sorozatát nem csak Magyarországon forgatják, hanem Magyarországról is szól! Budapest most nem egy másik várost alakít – mondjuk Prágát vagy Párizst – hanem a történet helyszíne is Magyarország. A szerepem pedig nagyon klassz – egy édesanya a karakterem, akinek elrabolják a gyerekét. Magyarul beszélek, sőt énekelek is benne! Fantasztikus élmény volt a régi stábbal együtt dolgozni.

De milyen volt édesanyaként olyan anyát alakítani, akinek elrabolták a gyermekét…?
Amikor ezt a szerepet játszottam, folyamatosan Clióra gondoltam. Biztos, hogy nem tudtam volna ennyire elmélyülni a karakterben anélkül, ha nem ez jár folyton a fejemben. Ami előtt megszületett, ezt a fajta szeretetet el sem tudtam képzelni. Azt, hogy valakit ennyire lehet szeretni, jobban önmagadnál. Sok anya mondja ezt, hogy akármit megtennének a gyermekükért, az életüket is odaadnák érte. Ez az egész olyan ösztönös. Az előzetesben is azt a jelenetet vágták be, amit a várban vettünk fel, és éppen a gyerekrablás pillanata látszik – amikor éppen elszakítják tőlem a gyerekemet, és torkom szakadtából üvöltök… Ez abból a kimeríthetetlen fájdalomból jött, hogy elképzeltem, hogy Cliót elveszik tőlem. Órákon keresztül vettük fel a jelenetet, mert elég bonyolult jelenet, tele akcióval és száz statisztával, és órákon keresztül kellett ismételgetnem, hogy „elvitték a gyerekemet!” Minden alkalommal csorogtak a könnyeim, és a legmélyebb helyről szakadt fel belőlem ez a sor. Clio teljesen megváltoztatta az életemet. Nemrég indítottam egy filmcéget a férjemmel, és Clio Picturesnek neveztem el azt is.

Hogyan tervezed az őszi-téli időszakot?
Az a helyzet, hogy megkaptam a szerepet abban a filmben, aminek a call-back-jére tértem vissza nyáron Magyarországra így ez átírta kicsit a terveimet. November végétől forgatok néhány hetet otthon. Addig az itteni, amerikai soraimat rendezem, új ügynököt keresünk a menedzseremmel és a színészreferenciákat frissítem, a fotókat, a show-reeleket. Emellett két környékbeli fesztiválra is beválogatták a filmemet, mindkettő Pennsylvaniában van, gyönyörű hegyvidéken, oda is ellátogatunk és kombináljuk a kellemeset a hasznossal.

A karácsonyt hol fogjátok tölteni?
Ez az otthoni forgatás időbeosztásától függ, de valószínűleg Magyarországon. Nagyszerű lenne, mert akkor újra együtt lehetne a négy generáció. Remélem a férjem és át tud repülni egy kis időre, mert akkor tényleg teljes lenne ez az ünnep.

Szöveg: Vida Virág, kiemelt kép: Melissa Hamburg