„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!
Csoda készülődik
Idén is akkor ébredtem rá, hogy közeledik az ünnep, amikor az egyik bevásárlóközpontban alig látszottam ki a szaloncukortornyok közül, a hátam mögött pedig egy kis zöld műfenyő kezdett villogni színes fényeivel. Egy fiókos adventi naptár is kínálta magát, mellette egy apró Mikulással. Megint elkezdődött, állapítottam meg, és megkerestem a joghurtos szaloncukrot, mert abból több doboz is elfogy, mikorra megérkezik a Jézuska. A pénztárnál az jutott eszembe, hogy mindent megvehetnék az utolsó pillanatban is, ezzel a gondolattal már többször eljátszottam az év végi hajrában, hiszen itt van minden az üzlet polcain az adventhez, a karácsonyhoz… félkész, már csak melegíteni kell a töltött káposztát, tálalni a bejglit, a világító fényeket feltekerni a lépcsőkorlátra…. De akkor éppen az ünnep varázsa, a valódi tartalma veszne el. Még a gimnáziumban történt, hogy év végén karácsonyi műsorral készültünk, amit nemrég visszanézhettem a közösségi videócsatornán. Ma sem tudnék igazabb és érvényesebb gondolatokat idézni, mint amik ott elhangzottak, amit magyar költők írásaiból állított össze az osztályfőnökünk. A fenyő díszítése, a karácsony ne csak egy apropó legyen a vásárlásra, a csillogásra, álljunk meg egy pillanatra, készülődjünk…
Szécsi Margit versével zárul a felvétel, amit sok évvel ezelőtt énekeltünk együtt:
Úgy néztem magamra mindig,
ahogy csodára nézni illik,
csodára, az ember fiára,
kezeire, nyírott hajára.
Boldog karácsonyt kívánok!
Eszes Andrea, felelős szerkesztő
