Sorozatokból, filmekből és színházból is ismerjük, mindemellett 12 éve egy ismert csatorna hangja. A humor a lételeme. Bátor a szerepválasztásaiban, a vállalásaiban és a kiállásaiban is.
– Tapinthatóan zavarba jöttél, amikor felvetettem, hogy beszélgessünk a szépségről.
– Mert az ilyen kérdések kapcsán elsőre mindig úgy érzem, mintha nem lenne mondanivalóm. De ez nem azt jelenti, hogy ne gondolkodnék ilyesmin. Különösen tudnak alakulni az érzéseim. Pár napja egy autizmussal élő embereknek segítő alapítvány kampányfotózásán vettem részt. Utánanéztem, mi jellemzi ezt a spektrumzavart, és megdöbbenve fedeztem fel, hogy sok minden illik rám. Én is szorongok például nagy társaságban, szemérmes vagyok a privát életem kapcsán, a dühömet vagy a haragomat sokszor nem tudom megfelelően feloldani, nagyon könnyű érzékileg becsapni. Ha valaki beszél egy témáról, fel sem merül bennem, hogy ne venné azt komolyan, ne kiérlelt álláspontja, releváns mondanivalója lenne, csak éppen szerepel. Belőlem nem kívánkoznak elő kinyilatkoztatásszerű dolgok. A szépség kapcsán sem tudok egzakt választ adni. A táj ugrik be, a természet a maga teljes mivoltában, mondjuk a naplemente, de ezek csak szimpla képek. A szépség önmagában semmit nem jelent számomra. Viszonyom persze van vele: az tetszik, amiben van valami, érdekes, bámulatra méltó. Amiről azt gondolhatnád elsőre, hogy semmi köze nincs az esztétikumhoz. De ez talán kevés egy primér állításhoz is.
– Ez igenis komoly állásfoglalás, szerintem sincs önmagában vett szépség. Mindennek persze a saját kontextusában kell érvényesülnie és hatnia, ott a legegyszerűbb dolog is át tud lényegülni, akár gyönyörűvé is válhat.
– Továbbmegyek: ha valami csak szimplán harmonikus, az sem izgat. Az kell, hogy felzaklasson. Hogy elkezdjem irigyelni, a magaménak akarni.
