—————–SZPONZORÁLT TARTALOM——————
A pandémia beköszöntével egyre többet lógnak a neten a gyerekek is. Egyes kutatások szerint akár a korábbinál 50%-kal is több időt tölthettek a neten (weforum.org), így a lehetséges online bántalmazások esélye is fokozódott. A cyberbullying online zaklatást, bántalmazást, megalázást jelent. A zaklatást az egyszeri bántalmazástól vagy más konfliktushelyzettől (például az „ártatlan” csúfolódás) három tényező különbözteti meg. Először is: erős negatívan befolyásoló hatása van: a zaklatás áldozata nem tudja élni a mindennapi életét a zaklató tevékenységének következtében – például mert állandóan félelemben vagy bizonytalanságban él. Másodszor: a zaklatás ismétlődik. A bántalmazó rendszeresen visszatér az elszenvedőhöz, és megismétli a cselekedetét, legyen az fizikai, szóbeli vagy szexuális tevékenység. Végül pedig, az erőviszonyok eltolódnak: a zaklatás során a bántalmazó fél mindig több hatalommal rendelkezik (több pénze van, erősebb, több barátja van, hangosabb), és ezt fitogtatja is a zaklatás során.
Árulkodó jelek
Ha szülőként attól félünk, hogy a gyermekünk cyberbullying áldozatává vált, de nem vagyunk benne biztosak, az alábbi jelekre érdemes figyelnünk: ha megváltozik a gyerek hangulata (visszahúzódóbb, szorongóbb, szétszórtabb vagy feszültebb lett), vagy megváltozott a magatartása az internethasználattal kapcsolatban (egyfolytában figyeli a telefonját, tabletjét vagy épp ellenkezőleg, nem hajlandó online lenni). Fontos jelzés lehet az önértékelési zavar és a romló iskolai teljesítmény. Gyakori a látszólag indokolatlan félelem az iskolától, valamint az igazolatlan hiányzások. Jelentkezhetnek étkezési és alvási problémák, súlyosabb esetekben pedig önkárosító magatartással szembesülhetünk. Ilyen például a vagdosás, vagy egészen extrém helyzetben az öngyilkossági kísérlet is.
Hatásos segítség
Ha kiderül, hogy a gyermekünket zaklatják az interneten, magunk is megütközünk majd, és az első pillanatban akár tehetetlennek is érezhetjük magunkat. De mindenekelőtt arra kell bátorítanunk, hogy beszéljen a problémájáról. Ne ítéljük el, fontos, hogy mindig bizalommal fordulhasson hozzánk. Maradjunk nyugodtak, és legyünk empatikusak – mindig vegyük komolyan az internetes zaklatást! Tudjunk meg többet arról, mi történt, és vonjuk be a gyermeket is a megoldásba. Találjuk ki együtt, hogy számára mi lenne a megfelelő támogatás vagy segítség. Az önkényes szülői magatartás – például a másik fél felkeresése – sokat ronthat a gyermek amúgy is nehéz helyzetén. Ha nekünk nem akar megnyílni, segítsünk találni egy olyan felnőtt bizalmi személyt, akivel szívesen beszélne (például rokont, tanárt, iskolapszichológust). Vonjuk be a megoldásba azt a közösséget is, ahonnan elindult a bántalmazás (iskola, másik szülő a fociedzésről stb.). Erősítsük meg abban, hogy ami történt, nem az ő hibája! Segítsünk neki olyan tevékenységet találni, amiben visszanyerheti önbizalmát és elfelejtheti azt a közeget, ahol a bántalmazás érte. Akkor se ítéljük el a gyermekünket, ha esetleg azt a jelzést kapjuk, hogy nem áldozata, hanem elkövetője az internetes zaklatásnak. A beszélgetés ebben az esetben is fontos, még akkor is, ha csalódottak és idegesek leszünk. Maradjunk ilyenkor is nyugodtak és forduljunk bizalommal a gyermekünkhöz. Magyarázzuk el neki, hogy a bántalmazó viselkedés elfogadhatatlan. Beszélgessünk arról is, hogy ezzel a másiknak és önmagának is fájdalmat okoz. Járjunk utána annak, hogy mi történt, és ha egyedül nem tudjuk megoldani a helyzetet, kérjünk segítséget az iskolától vagy gyermekpszichológus szakembertől.
Jogi esetek
A helyzet súlyosságától függően előfordulhat, hogy hivatalos, esetleg jogi útra szeretnénk terelni az ügyet. Súlyos helyzetnek számít például, ha az adott cselekmény bűncselekmény. A cyberbullying egyes esetei kimeríthetik például a zaklatás törvényi tényállását amennyiben egy fiatal tartósan és visszatérő jelleggel akár szóban vagy telefonon, SMS-ben, közösségi oldalakon keresztül zaklatja osztálytársát, vicc tárgyává teszi, rendszeresen bántja. Megvalósulhat a zsarolás büntetőjogi tényállása is, ha idősebb gyerekek rendszeresen pénzt erőszakolnak ki az osztálytársuktól és ellenszegülés esetén veréssel fenyegetőznek. Ilyenkor a gyermek megfelelő támogatása mellett fontos, hogy a probléma az adott közösség szintjén is kezelve legyen, ezért szülőként gondoljuk végig, hogy honnan (például iskola vagy valamilyen sportági edzés, egyéb) indult a zaklatás, és jelezzünk az érintett pedagógusnak, szülőnek. Amennyiben az iskolától nem kapunk segítséget, jelezhetünk az illetékes gyermekjóléti szolgálatnak is. Ebben az esetben a gyermekvédelmi szakemberek feladata, hogy felvegyék a kapcsolatot a bántalmazó gyermek vagy fiatal családjával, alaposan feltérképezzék a helyzetét, és – ha szükséges – támogassák a családot a bántalmazó magatartás megszüntetésében. Hatékony lehet úgynevezett mediációs, resztoratív technikák alkalmazásával kezelni a helyzetet. A bántalmazónak meg kell értenie, milyen hatással volt a cselekedete az áldozatra, a közösségre – és erre a klasszikus büntetőeljárás nem feltétlenül alkalmas. Érdeklődjünk a gyermekünk iskolájában vagy az UNICEF Magyarországnál a mediáció lehetőségéről (szupervizio@unicef.hu)! Ha mégis jogi útra terelődne az ügy, a bizonyítás kulcsfontosságú elem lesz, ezért mentsük le a sértő, bántó tartalmakat, vagy készítsünk róluk képernyőképet (screenshot-ot). A büntethetőségi korhatár Magyarországon 14 év, kivéve a legsúlyosabb, például élet elleni bűncselekményeknél, ahol 12 év. Az ennél fiatalabb gyermekek nem büntethetők és bűnelkövetés esetén velük és családjukkal a gyermekvédelem foglalkozik.