Hol családregény, hol intim napló formájában bontakozik ki életük jó néhány fontos állomása a nemrég megjelent Ne maradjon kettőnk között című könyvükben. Az anya-lánya kapcsolat buktatói, sérelmei, harcai, meg nem értései mögött két öntörvényű, szarkasztikus humorú művészembert ismerhetünk meg, akik minden nehézség ellenére egymás szövetségesei.
Szentgyörgyi Rita: Miért döntöttetek úgy, hogy „ne maradjon kettőtök között”?
Hernádi Judit: Amikor felkérést kaptunk a kiadótól, azt mondtuk, próbáljuk meg. Nem is írtunk alá szerződést, úgy voltunk vele, hogy nézzük meg, mire jutunk. Nagyjából egyharmadnyi anyagnál döntöttük el, hogy milyen formát válasszunk a szöveghez.
Tarján Zsófia: Az alapkoncepció az volt, hogy rólunk, kettőnk kapcsolatának alakulásáról szóljon a könyv, arról, hogy bizonyos szituációkat, gondokat miképpen tudtunk megoldani. Másfél-két hónap közös munka után született meg az elképzelés, hogy egy-egy fejezeten belül mindketten megszólaljunk az adott témában. Anyával még a legnehezebb időszakokban is beszélgettünk.
„Nem szeretek szenvedni, de szoktam. Túlcipelek terheket. Nem szokásom kiszórni őket mások felé, csak magam felé.” Judit
Sz. R.: Őszintén, nyíltan meséltek a konfliktusokról, a küzdelmekről, a felmenőktől hozott traumákról, ami másoknak is bátorságot adhat, hogy szembenézzenek és feltárják a saját anya-lánya kapcsolatukat.
H. J.: Szép gondolat, örülök, hogy így látod, mert az lenne a cél, hogy mások is azt gondolják, talán érdemes leülni beszélgetni. Hozzáteszem, nem könnyű, de megéri. Mi például a könyv óta előrébb tartunk a kapcsolatunkban, mint előtte. Ha netán nem lenne siker, nekünk akkor is hasznunkra volt.