– Legutóbbi könyve, a „Találkozás önmagunkkal” a Móra Kiadónál jelent meg. Az ajánlás szerint tizennégy éven felülieknek, tehát kamaszoknak.

– Kamaszoknak is.

– Ez az is szerintem nekünk, felnőtteknek szól. Miért választotta könyve témájául az önismeretet, érzelmi kultúránkat?

– Hadd válaszoljak erre Ingmar Bergman szavaival. Világhírű filmjét, a Jelenetek egy házasságból* nemrég láthattuk a televízióban. A sorozat Analfabéták című részében Johan, a férj így beszél feleségéhez: „Most valami banálisát mondóik. Mi érzelmi analfabéták vagyunk. És az a lehangoló, hogy ez nemcsak rád és rám vonatkozik, hanem gyakorlatilag minden emberre. Mindent megtanítottak nekünk a testről és Pretoria mezőgazdaságáról és a pi négyzetgyökéről, vagy hogy az ördögbe hívják, de egyetlen szót sem a lélekről.” Ügy érzem, hogy valóban szédítően keveset tudunk önmagunkról, hát még a másik emberről! Sokan gondolják azt is, hogy az érzelmeket kimutatni, sőt, még beszélni is róluk — öncélú lelkizés. Persze azzá is válhat; annak a fajta önmarcangolásnak, mely elfordítja az embert a külvilágtól, én sem vagyok híve. Az önmagunkról megszerzett tudás célja az, hogy cselekvésbe torkolljon, hogy életünket valódi szükségleteink, vágyaink és képességeink szerint alakítsuk.