Idén bár nagyon szerettem volna, hogy sikerüljön, mégsem sikerült betartanom a száraz novembert. Ez hagyományosan egy olyan hónap, amikor a nagy karácsonyi habzsi-dőzsi előtt tartunk egy kis szünetet, már ami az alkoholfogyasztást illeti.

Már többször sikeresen teljesítettem, azaz egész hónapban nem ittam ilyenkor, de idén ez nem jött össze. Csalódtam saját magamban, de aztán úgy voltam vele, hogy önostorozás helyett hasznosabb egy kicsit magamba nézni, és megtalálni az okokat arra, hogy miért iszom alkoholt, és ami talán fontosabb – miért NEM iszom, ha nem iszom?

Koronás alkoholizálás

Alapvetően szuper kezdeményezésnek tartom a kampányt, hiszen – jobb esetben – elgondolkodásra készteti az embereket, hogy hozzám hasonlóan eltűnődjenek a szesszel való viszonyukon. Akkor viszont miért volt sikertelen az idei próbálkozásom? Arra jutottam, hogy azért, mert nem szerettem volna ezzel az egy száraz hónappal megnyugtatni a lelkiismeretemet, hogy aztán ugyanúgy folytassam, mint korábban.

Az elmúlt másfél évben a pandémia és a home office kezdetétől számítva másokhoz hasonlóan ugyanis én is jobban rászoktam az ivásra. A kijárási korlátozás napjaiból hetek lettek, majd hónapok, és egy idő után már önkéntelenül bontottuk fel esténként a bort, és az esti film közben elszopogatott pohárkából észrevétlenül egy teljes üveg lett. Hiszen minden szórakozóhely zárva volt, és annyi gondja-baja van az embernek, ennyi belefér, nem? Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy lassan minden nap fogyasztok valamilyen alkoholos italt, ez pedig nagyon nem tetszett. 

Kép: Getty Images

A kifejezést kifejezést először 1849-ben használta Magnus Huss orvos, hogy leírja az alkohol szisztematikus káros hatásait. Az alkoholizmus nem teljesen egzakt fogalom, az évek alatt többször megváltoztatták a definícióját; kialakulásához mindenkinél más gyakoriság és mennyiség szükséges, de gyakorlatilag azt a jelenséget írja le, amikor az egyén – testileg, lelkileg – függővé válik, hiánya esetén pedig elvonási tüneteket tapasztal.

Magyarországon nagyjából egymillió alkoholista él, dacára a hivatalos hazai statisztikáknak, ami 380 ezret tart nyilván. Hogy miért? Mert ennél a betegségnél hatalmas a látencia, azaz amikor sem az érintett, sem pedig a környezete nem tartja az illetőt alkholistának, hanem olyannak, aki csak szeret inni. 

Mi az a Száraz November?

Az 1996-ban alapított Kék Pont Alapítvány 2016 novemberében rendezte meg először a Száraz November elnevezésű kampányukat, azóta pedig ez a hónap az, amihez csatlakozva sokan leteszik a poharat.

2021-től a merjkevesebbet.hu oldalon lehet további információkhoz jutni a kampánnyal kapcsolatban. Célja, hogy felhívják a figyelmet az alkoholfogyasztás veszélyeire, például arra, hogy a gyakori fogyasztás kábítószerrel való visszaéléshez és különböző egészségügyi problémákhoz vezethet. Az alapítvány átfogó és összehangolt egészségügyi, szociális és jogi szolgáltatásokat nyújt a pszichoaktív szereket használók számára. Az alkoholfogyasztás mindenki számára rendkívül egészségtelen, de a nőkre sokkal veszélyesebb lehet, mint a férfiakra, és ebben az is benne van, hogy mivel a rendszeres ivás elfogadottabb a férfiak esetében, emiatt a nők gyakrabban lesznek zugivók. 

A vérünkben van

Ez pedig egy olyan országban, ahol a társasági összejöveteleken köszönés helyett is az hangzik el elsőként, hogy „ki vezet?”, és azzal a lendülettel nyomják is a kezünkbe a pálinkát, ahol az alkohol ennyire szervesen része a kulturánknak, sőt, hungarikumnak van nyilvánítva, nem is csoda. Ráadásul időről időre felbukkannak olyan kutatási eredmények is, amelyek az alkoholfogyasztás pozitív egészségi hatásait írják le. Például már mindenki hallotta azt, hogy napi egy pohár száraz, minőségi vörösbor mennyire jó hatással lehet a szervezetre és a vérképzésre. Ugyanakkor szinte mindenki családjában, szűkebb környezetében előfordul olyan személy, aki az alkohol rabja, és az érintettek gyakran észrevétlenül csúsznak bele a betegségbe, ami sokszor generációkon át életeket tesz tönkre. Hiszen mindenki iszik, akkor pont én ne igyak?

Kép: Getty Images

Nem csak a férfiak érintettek

Talán a patriarchális társadalmi berendezkedés miatt tartjuk macsó, férfias dolognak az ivást, éppen emiatt velük talán megengedőbbek is vagyunk. A WHO statisztikája szerint nagyjából 3-4-szer annyi alkoholt fogyaszt egy férfi, mint egy nő. De ez nem azt jelenti, hogy ők nem veszélyeztetettek, sőt. A nők szakértők szerint gyakran zugivók, ami azt jelenti, hogy nem nyilvánosan, társaságban fogyasztanak szeszes italokat, hanem otthon, elrejtőzve, gyakran a családjuk előtt is titkolva a dolgot, mert a női alkoholizmus (és fogyasztás) sokszor tabuként van kezelve. Pedig – szintén felmérésekkel alátámasztva – a nők sokkal hamarabb válnak függővé, mint a férfiak, azaz jóval kevesebb idő telik el az első elfogyasztott pohár italtól a problémák felbukkanásáig. 

A fiatalabb – tinédzser és a húszas éveik elején járó – korosztálynál pedig az úgynevezett binge-drinkinget figyelhetjük meg, ami azt jelenti, hogy leginkább hétvégén fogyasztanak alkoholt, akkor viszont tetemes mennyiséget, és jellemzően az olcsóbb, rosszabb minőségűekből. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy náluk a cél szentesíti az eszközt: mindegy, hogy hogyan, mitől, de legyenek nagyon részegek, lehetőleg minél hamarabb.

Hogyan tovább?

Nem akarom, hogy az ital irányítsa az életemet, nem akarok függni tőle, és nem akarom, hogy betegségeket okozzon. Igaz, hogy nem csináltam végig a száraz novembert, de hosszabb távú célokat tűztem ki. Nem akartam a 30 nap letelte után azzal a hamis büszkeséggel veregetni a vállamat, hogy ezt is megcsináltam, nincs itt semmi probléma, koccintsunk erre! Majd aztán folytatódjon minden ugyanúgy, mindenféle önreflexió nélkül. Inkább tudatosabban állok az alkoholfogyasztáshoz, ügyelek arra, hogy ne rutinból történjen és visszavettem a mennyiségből. Egy pohár vörösbor valódi ízélményt ad, de ha túlzásba viszem, akkor elvész a gourmet élmény, az ital inkább csak elbódít. Arra törekszem, hogy ne a pohár bor legyen a nap fénypontja, és más elfoglaltságokat kerestem arra – sport, tartalmas beszélgetések, kutyasétáltatás, időtöltés a szerelmemmel –, hogy megkapjam a boldogsághormon-mennyiségemet, amit korábban a pohár fenekére nézve kerestem, de nem találtam.

Kiemelt kép: Getty Images