Az utcán kóborolt a gazdátlan Bailey, a labrador, akit a befogói az angliai Loughborough-ban található Dogs Trust nevű kutyamenhelyre vittek. Nem sok reményt fűztek ahhoz, hogy valaha is otthonra lel, ugyanis túlságosan is kezelhetetlennek találták. Azonban a gondozói egy idő után észrevették, hogy az eb iogen tehetséges az elrejtett játékok megtalálásában, és felhívták a mentőszolgálatokat, hogy nincs-e valakinek szüksége egy új mentőkutyára. Szerencsére volt: Bailey-t az Essex megyei tűzoltó és mentőszolgálat tesztelte, és napokon belül fel is vették a csapatukba.
Bailey így egyike lesz annak a mindössze 20 kutyának, amelyet az Egyesült Királyságban a városi kereső- és mentőcsapatok (USAR) használnak, hogy segítsenek megtalálni és kimenteni a csapdába esett vagy eltévedt embereket vészhelyzetekben. Amint teljes kiképzést kap, a brit nemzetközi kereső- és mentőkutyák (UKISAR) tagja lesz, akik világszerte katasztrófa sújtotta területeken vesznek részt.
Született tehetség
Graham Currie kutyakiképző született tehetségnek nevezte a félelmet nem ismerő kutyust, aki még mindig kiképzés alatt áll, de olyan ügyesen egyensúlyoz a törmelékeken, mint egy hegyi kecske, és semmitől sem retten meg. „Miután kipróbáltam, hogy Bailey mennyire szeret teniszlabdával játszani, és ellenőriztem, hogy nem agresszív más kutyákkal vagy emberekkel szemben, felajánlottam neki egy hathetes próbaidőszakot. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy beültessük őt a furgonba, mert azt azzal társította, hogy a menhelyre viszik, de 24 órán belül megtanítottuk neki, hogy szórakozásnak vegye. A harmadik napra 95 százalékig biztos voltam benne, hogy ő az igazi” – magyarázza Graham Currie.
„A jármű istállójában egy rögbilabda volt egy párkányon a tornasúlyok felett, és nem adta fel, amíg meg nem szerezte – ez az a fajta elszántság, amit egy keresőkutyában keresünk.”
Szokatlan, hogy egy labradort – és nem egy springer vagy cocker spánielt – használjanak mentőkutyaként, ugyanis a labradorok gyakran túl mohók és táplálékorientáltak ehhez a munkához. De „Bailey-ben megvan a lendület, és nem mohó, mindig inkább egy labdát választana, mint egy tál ételt” – mondta a kutyakiképző.
Graham már a jövőt tervezi: azért képzi ki a most másfél-két év körüli Baileyt, hogy átvegye a nyolcéves , lassan nyugdíjas korú cocker spániel, Jarvis helyét mint a szolgálat szagkereső kutyája. Ennek érdekében az egykori kóbor eb az UKISAR képzését végezte el, és kiválóan teljesített a keresési és mentési tevékenységekben.
„Egy rendőrségi kiképző kolléga azt mondta, ha ezt a kutyát klónozni tudnánk, minden problémánk megoldódna. Pedig korábban fegyelmezetlennek, idomíthatatlannak, barátságtalannak, gorombának és makacsnak írták le. De ez a kutya leghihetetlenebb teremtménynek bizonyult számunkra.”
Egy kutya kiképzése általában 18 hónaptól három évig tart, de Bailey, akinek egyik beceneve a mérete miatt Jegesmedve, már jövő áprilisban munkába állhat. Graham elmondta: „Mostanra már vakon keres, azaz csak az orrát használja arra, hogy megtalálja az embereket. Módszeresen kutatja át az épületeket; bemegy az első ajtón az épületben vagy a folyosón, ellenőrzi a hozzá tartozó összes helyiséget, majd visszamegy a folyosóra, és ugyanezt teszi a következő ajtónál, és így tovább.”
Bailey tehát már talpra állt, mert most már van egy kedves otthona, ahol nagyon büszkék rá.
Ezért fogadj örökbe te is inkább!
Bailey-nek szerencséje volt, de sajnos nem minden kóbor kutya (vagy más háziállat) ilyen szerencsés. Pontos számok nem ismertek, de Magyarországon évente több ezer kisállat kerül az utcára, vagy azért, mert a „gazdái” megunták, nem tudják többé ellátni, vagy egyszerűen egy szaporító már nem húz hasznot többé belőle, és egyszerűbb így megszabadulni tőle.
Problémát jelent még az ivartalítás hiánya is: sok állattartó nem tartja alapvetőnek azt, hogy megakadályozza a nemkívánt szaporulatot, és nem végezteti el a beavatkozást a kedvencén. Ezzel azonban csak azoknak az állatkáknak a számát növeli, akik csak terhet jelentenek a számára, és – jó esetben – a menhelyre vagy a Facebookra kerülnek, hogy valaki örökbe fogadhassa őket, vagy rosszabb esetben egy dobozba zárva az autópálya mellé. Az örökbe fogadásra váró állatok pedig a hiedelmekkel ellentétben nem csúnyák, győződj meg róla a saját szemeddel, hogy milyen cuki szeretetgombócok várnak családra!
Bailey esete is jól mutatja, hogy örökbefogadni jó dolog, hiszen egy kutya nagyon hálás tud lenni annak, aki meglátja az erényeit, nem érdekli az olykor valóban csapzottabb kinézete, és egy biztonságos, örökre szóló otthont tud nyújtani számára. Ha pedig ragaszkodsz a fajtatiszta kutyához, akkor inkább spórold meg a magasabb összeget rá, mintsem kétes eredetű, valószínűleg szaporítótól származó kedvencet válassz.
Forrás: Indy100.com Kiemelt kép: Getty Images
