Életem legsikeresebb újévi fogadalma az volt, amikor elhatároztam, hogy többé soha sem nyitok meg olyan tartalmat az interneten, amely a Kardashian családdal kapcsolatos. Ezt nagyjából sikerül azóta is betartanom. Egyrészt nem is nehéz, másrészt illik is hozzám. És meglehetősen konkrét is. Most, hogy egy kicsit utánajártam, mitől lesz egy újévi fogadalom betartható, a szakirodalom is megerősítette, hogy a fent említett elhatározás tulajdonképpen pont olyan, amilyennek egy fogadalomnak lennie kell.

Mielőtt azonban komolyabban gratulálnék magamnak, azt is el kell mondanom, hogy rengeteg olyan újévi fogadalmam is volt, amelyet alig, vagy sehogy sem tudtam betartani. Volt, hogy azt fogadtam meg, hogy ezentúl minden futásom előtt bemelegítek, utána pedig nyújtok, mert felismertem ennek fontosságát, de mégsem tudtam rutinként beépíteni az edzéseimbe. Pedig ez még mindig egész jól megfogalmazott fogadalom, ahhoz képest legalábbis, hogy melyek a legnépszerűbb újévi elhatározások a világon.

A világ leggyakoribb újévi elhatározása nem más, mint az, hogy „mostantól többet edzem”. A második helyen egy talán még örökzöldebb sláger szerepel, a „lefogyok”.

Harmadik a „rendbe teszem a dolgaimat”, negyedik a „tanulok valami újat vagy találok egy új hobbit”, ötödik a „teljesebb életet élek”, hatodik a „jobban bánok a pénzzel”, hetedik a „leszokom a dohányzásról”, nyolcadik a „több időt töltök a szeretteimmel”, kilencedik a „többet utazom, tizedik a „többet olvasok”.

Mit várunk az új évtől?

Lássuk be, ismerősen cseng a sok elhatározás, és tulajdonképpen mindegyik egy egészségesebb, boldogabb, teljesebb élet reményében születik meg, amelyben az evilági javak helyet az igazi értékek és élmények kerülnek előtérbe. Pontosabban kerülnének. Ugyanis

a Journal of Clinical Psychology kutatása szerint az újévi fogadalmak csupán 46 százaléka sikeres, azaz a nagy fogadalmak több, mint a fele nem valósul meg.

 Mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az újévi fogadalmak nem fontosak, sőt, azt is elmondhatjuk, hogy külön kategóriát képeznek. Ugyanebbe a kutatásba ugyanis olyan embereket is bevontak, akik szintén nagy elhatározásokat tettek, de nem újévi fogadalomként fogalmazták meg őket. Ezeknek mindössze 4 százaléka volt sikeres, tehát a kutatás szerint igenis van értelme az új év közeledtével elhatározásokat tennünk, csak nem mindegy, hogy hogyan. A fent említett tíz legnépszerűbb kitűzött cél a kutatás szakemberi szerint legfőképpen azért bukik el, mert túl általános törekvéseket fogalmaz meg.

Fotó: Getty Images

Önismeret és realitás

Egyszer beszélgettem egy pszichológussal arról, hogy hogyan kell jó célkitűzéseket megfogalmazni, és ő nagyon egyszerű és közérthető választ adott. Azt mondta, a működőképes elhatározásoknak két alappillére van: az önismeret és a reális célok. Milyen banálisan hangzik, de valójában mindkét alappillér olyan dolog, amellyel sokunk hadilábon áll. Miért fontos az önismeret? Mert ahhoz, hogy változásokat tudjunk véghez vinni, pontosan meg kell tudnunk fogalmazni, hol vagyunk most az életben, és melyek azok az elakadásaink, amelyek szabotálják boldogulásunkat. Sokan például szeretnek olyan elhatározásokat megfogalmazni, hogy „holnaptól minden nap sportolok”. Ilyen célt tulajdonképpen – ha az önismereti részt nézzük – csak élsportolók fogalmazhatnának meg. Hiszen a jól meghatározott célkitűzésnek muszáj illenie hozzánk, tehát ha jelen pillanatban egyáltalán nem sportolunk, vagy akár sportolunk is rendszeresen, tegyük fel, hetente háromszor, a „minden nap” még ennek is minimum a duplája.

Egy irreális célkitűzés pedig nemcsak azért káros, mert amikor elbukunk, rossz kedvünk lesz, hanem sajnos hosszabb távú következményei is vannak.

Ha ugyanis kudarc ér bennünket, és nem tanulunk belőle, újra is újra ugyanabba a hibába esünk majd, azaz újabb irreális elvárásokat állítunk magunkkal szemben, a kudarcok sorozata pedig először aláássa az önbecsülésünket, majd teljesen megfoszt minket az akaraterőnktől.

Erős vagyok, vagy elbukom?

Ha már szóba jött az akaraterő, nyilván azt is érdemes figyelembe vennünk, hogy a célok betartásához akaraterőre van szükség. Hiszen ha valódi változást akarunk az életünkben, az bizonyos szinten fájni fog. Vagy az izmainknak, vagy a lelkünknek, ezt nem lehet megúszni. Az akaraterő egy szuperképesség, de tévedés azt hinni, hogy veleszületett adottság, és mint egy izom, fejleszthető. Fejlődésének kulcsa pedig nem más, mint hogy folyamatosan kisebb kihívások elé állítsuk, de ne legyen folyton túlterhelve, mert akkor megsérül. Mondom, mint egy izom.

Visszatérve az önismerethez, a reális célok megfogalmazásához tehát nagyon fontos, hogy tisztában legyünk erősségeinkkel és gyengeségeinkkel.

Amikor önmagunkkal szemben állítunk elvárásokat, akkor nagyon sok a hibalehetőség, hiszen sokunk túlságosan szigorú, sokunk pedig túlságosan elnéző önmagával szemben.

És ha már a hibáknál tartunk, az említett pszichológus, akivel egyszer alaposan átbeszéltem a témát, azt is hangsúlyozta, hogy amikor hibázunk, azaz elhajlunk egy kicsit (vagy épp nagyon) az elhatározásunktól, akkor fontos, hogy ne azt érezzük, hogy vége van mindennek, ezt is elbuktuk és összedőlt a világ, hanem minél gyorsabban találjunk vissza arra az útra, amelyet magunk számára elvárásként állítottunk. Amúgy a fogyókúrák, edzéstervek, életmódváltások is a legtöbbször ezen buknak el: sokunkban az a tévhit él, hogy ha ejtettünk egy hibát, akkor buktuk az egészet.

A pszichológus szerint amikor célokat tűzünk ki,

nagyon fontos a fokozatosság, a lépésről lépésre való építkezés. Hogy lássuk, hogy amibe belekezdünk, az egy folyamat, amelynek vannak állomásai, és ha le is csúszunk egy-egy állomásról, tudjuk, hogy van visszaút.

Újévi fogadalmainkban is a legjobb, ha állomásokat fogalmazunk meg. Egy év azért hosszú idő, és annyi minden történhet közben, hogy amikor célokat fogalmazunk meg, nem feltétlen a legjobb megoldás, ha egy kerek egészként kezeljük. Minden nagy cél sikerének kulcsa a fokozatosság is. Ha ez megvan, akkor egyrészt rögtön az elején, amikor eljutunk az első kisebb célig, sikerélményünk lesz, és az elhatározás folyamán a későbbiekben is lesznek sikerélményeink. Ez nagyon fontos, mert életben tartja a motivációt. Ha az ember észreveszi magán, vagy az életében a változást, mindegy, hogy az milyen kicsi vagy milyen nagy, mindenképpen erőt ad a folytatáshoz.

Fotó: Getty Images

Íratlan fogadalom nem fogadalom

Vannak, akik egészen hosszú listákat írnak a fogadalmaikról, vannak, akik csak egyetlen elhatározást tesznek. Nem kell pszichológus szakértőnek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, a mennyiség az újévi fogadalmak terén is a minőség rovására mehet. Sokszor még azt az egyetlen árva elhatározást is képtelenség betartani, nemhogy egy egész listát belőlük. Visszatérve a Kardashian családdal kapcsolatos fogadalmamhoz, most, hogy elolvastam számos pszichológiai tanulmányt az újévi elhatározások természetéről, már tudom, hogy az azért is volt jól megfogalmazott cél, mert nagyon konkrét volt. Könnyű volt betartani, mert csak észre kellett vennem, hogy a név ott van egy cikk címében, és máris tudtam, hogy mit fogalmaztam meg erről. Egyébként aztán ez a nagyon konkrét elhatározás szépen kiszélesítette magát, és nagyban is megvalósult, ugyanis nekem segített abban, hogy valóban távol tartsam magam minden olyan tartalomtól, amely érdektelen számomra, vagy irritál, vagy egyszerűen csak rabolja az időmet.

Már nagyon sokszor hallottuk a tippet: ha valamit igazán nyomon akarunk követni az életünkben, akkor legyen róla folyamatos írásos dokumentációnk. Ételnapló, költési napló, edzésnapló, a lehetőségek száma végtelen. Az újévi fogadalmaknál különösen fontos, hogy le legyenek írva.

Számos kutatás bizonyította, hogy minden olyan folyamatban, amelyben valamilyen szempontból a fejlődésünk a cél, nagyban hozzájárul sikereinkhez, ha dokumentáljuk, merről merre tartunk.

Még van néhány nap az évből, van időnk átgondolni, mit kéne most már igazán másképp csinálnunk, mik lehetnek ennek lehetséges lépései, és hogyan építhető be mindez az életünkbe. A többi pedig már csak életünk főnökén, azaz saját magunkon múlik.

Kiemelt kép: Getty Images