A magyar közönség az utóbbi időben nem volt elkényeztetve Fidelio-élménnyel: az Operaház utoljára több, mint tíz éve tűzte műsorra Beethoven emblematikus alkotását, amely a valaha született legnagyobb szabadsághimnuszok egyike. Beethoven „fájdalmai gyermekének” nevezte az 1805-ben debütáló operát, utalva a mű létrehozásának nehézségeire, ideértve hallásának romlását, a társasági élettől való fokozatos elidegenedését és a történelmi-politikai körülményeket. A mű sok változáson ment keresztül, mire megszületett a ma ismert verzió: részek kerültek ki belőle, változott a szövegkönyv, a cím, a felvonások száma, a nyitányok. Mindemellett
a darab üzenete két évszázad elteltével is aktuális és örök: a szabadságvágyat és az elszakíthatatlan emberi kapcsolatokat képviselő megtörhetetlen emberi erő dicsőítése.
A bebörtönzött férjét (Florestan) férfinak öltözve kiszabadító feleség (Leonora/Fidelio) önfeláldozó, végsőkig elmenő karaktere miatt a darab akár „feminista operaként” is értelmezhető.
A most bemutatásra kerülő, Gábor Sylvie-rendezte félszcenírozott előadásban az énekesek nem kottából énekelnek, jelmezben játszanak, díszlet viszont nincs. A szinte elénekelhetetlen nehézségű és átütő erőt megkívánó énekszólamokat impozáns szereplőgárda előadásában hallhatjuk.
A címszerep megformálója a Liszt Ferenc-díjas Rálik Szilvia, partnere a nemzetközi hírű cseh tenor, Pavel Černoch, aki Florestan szerepét a berlini Staatsoperben is énekli. Mellettük Cser Krisztián, Kelemen Zoltán, Sáfár Orsolya, Gábor Géza és Kováts Kolos állnak színpadra.
Két szereplő számára különleges pillanatot jelent az előadás: első alkalommal szerepel egy produkcióban a Virtuózok című tehetségkutató műsorban feltűnt vietnámi születésű fiatal operaénekes, Ninh Duc Hoang Long és zeneakadémiai mestere, Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház igazgatója. Az előadást Stefan Soltész, magyarországi születésű osztrák karmester vezényli, aki rendszeresen kap meghívásokat a világ vezető operáiba és hangversenyzenekarai élére.
Kiemelt kép: Berecz Valter