Diana Spencer. Diana walesi hercegné. A nép hercegnője. A Szívek Királynője. Sokféleképpen hívták azt a nőt, aki egy jelenség volt a brit királyi udvarban. Törékeny, szőke nő, aki lehajolt az elesettekhez, aki kezet nyújtott a betegeknek. Azonban Diana elsősorban Vilmos herceg és Harry herceg édesanyja volt, akiket mindennél és mindenkinél jobban szeretett.
Diana arisztokrata származása tökéletes volt ahhoz, hogy férjhez mehessen II. Erzsébet királynő legidősebb fiához, Károly herceghez 1981. július 29-én. Addigra már egész világ ismerte a nevét, reflektorfényben élte életét, a média pedig minden lépését követte a királyi szolgálat során, és azon kívül is. Sőt, a hivatalos lánykérés után Diana űzött vadként élt a Londonban bérelt lakásában, szinte menekült a kíváncsi riporterek elől. Ezt egykori szobatársa, Virginia Clarke is megerősítette, aki azt is elárulta, hogy akkor semmilyen segítséget nem kaptak a Palotától annak ellenére, hogy valódi félelemben éltek. Amikor Diana beköltözött a brit királyi családhoz, úgy érezte, minden álma teljesült. Szerelmes volt férjébe, aki eleinte szintén hitt ebben a házasságban, és úgy tűnt, sikerül elfelejtenie Kamillát.
Vilmos és egy új korszak születése
Hamar megérkezett a trónörökös is a családba: Diana 1982. június 21-én adott életet Vilmos hercegnek abban a St. Mary’s Kórházban, ahol korábban sógornője, Anna hercegnő is szült. Az ikonikus kép ez előtt a londoni kórház előtt készült, amikor is Diana félénken áll pöttyös ruhájában, kisfiával a karjában az akkor szintén boldognak tűnő Károly herceg mellett. Míg a királynő, II. Erzsébet és a palota lakói korábban kizárólag a Buckingham-palota erkélyén mutatták meg az újszülötteket, Diana hercegnő választása új, modern korszakot jelentett a királyi család számára.
Harry érkezése
Hasonlóan izgatott lett a világ, amikor kiderült, hogy Diana ismét várandós. A hagyomány szerint a királyi baba neme csak a születése után derül ki, így a születési bejelentés különösen izgalmas az angolok (és az egész világ) számára. Diana hercegnő később elmondta, mindvégig tudta, hogy másodszor is fiút hord, de ezt nem árulta el senkinek, beleértve a férjét sem. Henrik herceg 1984 szeptemberében érkezett meg a családba, de a pár már akkor megjegyezte, hogy Harryként fogják szólítani. Idővel a sajtó és a közvélemény is felvette ezt a becenevet, azóta is mindenki így hívja, bár időközben visszalépett a brit királyi család magas rangú tagjaként ellátott hivatalos funkcióitól, és Amerikában él Meghannal és két gyermekükkel.
Anyaként Diana hercegné elkötelezte magát amellett, hogy két fiát a lehető leghétköznapibb nevelésben részesíti (akárcsak Harry a kis Archie-t), ugyanakkor gondoskodott arról, hogy megértsék és megtanulják a királyi családon belüli felelősségüket. Egy bennfentes mesélte, hogy amikor Vilmos herceg hétéves volt, azt mondta édesanyjának, hogy rendőr szeretne lenni, mire az ötéves Harry herceg kifakadt: „Ó, az nem lehet. Neked királynak kell lenned.”
Az anyaság megélése
A hercegné komolyan és örömmel vette az anyaságot, és mindig igyekezett sok időt tölteni fiaival. Diana születésüktől fogva feszegette azokat a határokat, amelyeket a királyi palota anyáinak kijelöltek, például ő választotta a nevüket, és csecsemőként is szoptatta őket. „Az a legfontosabb számomra, hogy jó anya és feleség legyek” – mondta Diana 1985 novemberében, majd később ezt nyilatkozta:
„A fiaimért élek. Elveszett lennék nélkülük.”
A királyi protokoll szerint nem kellett volna magával vinnie a gyerekeket a kötelező utazásokra sem, ő mégis így tett. Diana ragaszkodott ahhoz is, hogy a mindössze 9 hónapos Vilmos herceget és dadáját magukkal vigyék hathetes ausztráliai és új-zélandi körútjukra. Christopher Warwick királyi szakértő a Harper’s Bazaarnak azt mondta, hogy: „Vilmosnak és Harrynek nagy szerencséje volt az édesanyjukkal, mert a nevelési elképzelései teljesen ellentmondtak a korábbi elvekkel.”
Diana gyakran beszélt arról, hogy mennyire hálás a családjáért, különösen azután, hogy olyan sok emberrel találkozott, akik nem részesültek ugyanabban a szeretetben, amit ő élt át fiaival. Mindig igyekezett hozzájuk igazítani elfoglaltságait, hogy minél több időt tölthessen velük, sőt még iskolába is ő vitte őket, ami szintén szokatlan volt a királyi családban (ebben szintén követi őt Harry).
Rengeteg játszott velük, énekelt, mesélt nekik, örömmel labdázott, síelt velük, puszilgatta, ölelgette, szeretgette őket – akár nyilvánosan is, ami szintén szokatlan volt korábban a királyi családban.
„Megmutatta nekünk, hogy van normális élet a palota falain kívül is” – emlékezett vissza Vilmos herceg egy dokumentumfilmben.
Figyelem az elesetteknek és rászorulóknak
Még a legboldogtalanabb pillanatiban is igyekezett nevetni velük, még ha belül üvöltött is házassága magányában, boldogtalanságában. Sőt nem csak azt tartotta fontosnak, hogy gyerekeinek boldog gyerekkora legyen, hanem arra is figyelt, hogy megmutassa nekik: a világ nem olyan tökéletes, mint ahogy gondolják. Gyakran mondta gyerekeinek, ha nagyok lesznek, figyeljenek oda a kevésbé szerencsés emberekre, és segítsék őket.
„Azt akarom, hogy a fiaim megértsék az emberek bizonytalanságát, érzelmeit, szorongásait, valamint meglássák a reményeiket és álmaikat”
– nyilatkozta Diana, aki kórházakba és hajléktalanszállókra is gyakran elvitte fiait, amiért Vilmos és Harry herceg a mai napig nagyon hálásak neki.
Az ikon, akit mindenki szeretett
Diana hercegné egyre magabiztosabb nő és anya lett, és egyre kevésbé akart megfelelni a palota elvárásainak. Gardróbját is mindinkább a személyiségéhez alakította. Például ő volt az, aki felhagyott a kesztyűvel, mert úgy érezte, ez megakadályozza abban, hogy valódi kapcsolatba lépjen azokkal a HIV/AIDS-betegekkel, akiknek sorsát a szívén viselte.
A ’90-es évekre számos fontos ügy személyes elkötelezettségévé vált – hamarosan tucatnyi jótékonysági szervezethez kapcsolódott, amelyek főként súlyos betegekkel, rászoruló gyerekekkel foglalkoztak, és ő volt az, aki élére állt a mozgalomnak, amely a taposóaknák felszámolását követelte.
A paparazzók továbbra is követték őt, így bepillantást engedtek az egész világ számára különleges ruhatárába is, túlméretezett ingei, bő pulóverei és tornacipői ma is gardróbunk alapdarabjai.
Milliók gyászolják 1997-ben bekövetkezett halála óta, de van egy kép, ami egy emberként égett bele az emberek agyába. A kép, amint a két kisfia koporsója mögött sétál, sötét öltönyben, lehajtott fejjel, összetört szívvel…
Noha ez a két fiú mára családapa, édesanyjuk emléke szívük egyik legfontosabb zugában kapott helyet. A nő, aki úgy szerette őket, ahogy senki, és akit úgy szerettek, ahogy senkit. A nő, aki, a világban létező szenvedésre érzékeny emberré formálta őket, és aki tűzbe ment volna értük. Harry herceg egyszer ezt mondta: „Ő volt az anyánk. Még mindig az anyánk. És persze azt mondom, ő volt a világ legjobb anyukája. Hiányzik az ölelése és a gondoskodása. A zárt ajtók mögött nagyon szerető, gondoskodó anya volt, és hihetetlenül vicces ember.”
Forrás: Vogue, Telegraph, Insider, Interview: Charles & Diana together, Kiemelt kép: Getty Images