Nagy Bence akkor is éppen a laptopját bújja, amikor megpillantom egy belvárosi kávézóban. Akad dolga elég, szó se róla, hiszen az általa épített könyves közösség ma már mintegy kétszáznyolcvanezer tagot számlál, akik egy csaknem félmillió könyvből álló adatbázist hoztak létre a semmiből. A „főmoly” mégis leginkább főállású apának érzi magát.

Csupán egy óránk van, bocsájtja előre Nagy Bence, a moly.hu alapítója, mert addigra ér vissza a felesége és a kisfia. Nagyon meg kell szervezniük az életüket két gyerek mellett, szabadkozik, különösen úgy, hogy vidéken laknak. Egy valamit azonban még hadd fejezzen be, mielőtt elkezdenénk a beszélgetést, kéri, és kinyit egy különös táblázatot a laptopján. 

Légy tudatosabb! 

„Ez a Tábla funkció a Molyon – néz rám kisfiús büszkeséggel. – Ezen szoktam kipipálni, mit végeztem el az aktuális feladataimból. Ezt az eszközt azért találtuk ki, hogy a molyok ne csak az olvasmányaikat tudják megválogatni, de az életük többi részét is jól meg tudják szervezni, hogy aztán legyen elég idejük olvasni.

Nagy Bence (Fotó: Falus Kriszta)

 A cél az, hogy rendszeres olvasóvá váljanak. Saját tapasztalatból tudom, hogy hiába gyorsult fel a világ, ettől nem lett több ideje senkinek. Tegnap kezdtem el egy Agatha Christie-regényt, úgyhogy az olvasás feladatomat most gyorsan ki is pipálom. Számomra egyébként még mindig az az egyik legjobb szórakozás, ha tőle olvashatok. Elsősorban nem a rejtélyek kitalálása érdekel, inkább a stílusa bilincsel le, meg ahogy a történet szálait mozgatja.Még azt is élvezem, ahogyan átver. A szívemhez legközelebb álló regény valami miatt mégis Hemingway Vándorünnepe, kedvenc ifjúkori városát, az 1920-as évek Párizsát eleveníti meg benne. Amikor létrehoztuk a polc funkciót a Molyon, úgy találtuk ki, hogy arra ne csak könyveket lehessen feltenni, hanem képeket vagy szövegeket is. Én először azoknak a helyeknek a térképrészleteit tettem fel, amelyeken Hemingway végigkalauzol. Az üzleti könyvek olvasását a tanulás résznél tartom nyilván, és az itt lévő rubrikákban láthatod a kurzusokat, amelyeket éppen végzek. Régi vágyam volt, hogy beiratkozzam Amy Hoy (designer, fejlesztő, író – a szerk.) terméktervezői képzésére. Egyik alaptétele, hogy semmilyen közösségi projektbe ne vágj bele – Bence arcán kaján vigyor –, na ezzel kicsit elkésett. És tőle, illetve Kathy Sierrától (híres amerikai programozó oktató és játékfejlesztő – a szerk.) tanultam azt is, hogy

miből lehet tudni, ha valami igazán jó dolgot csinálsz. Nem fogod elhinni: abból, hogy sokan szeretik, és emellett sokan utálják is! Ezt nem lehet megúszni, csak ha valami középszerűvel rukkolsz elő, ami senkit nem érdekel.

Nem véletlen, hogy nőktől idézek, a legeredetibb gondolatokhoz tőlük jutok, a Mollyal való foglalatosság egyik legélvezetesebb része egyértelműen az, hogy sokat tanulhatok, néha az üzlet rovására. Tisztán látom, hogy egy profi menedzser a dupláját ki tudná hozni ebből a vállalkozásból, de nekünk a pénz arra kell, hogy támogassa az életstílusunkat, amelynek a középpontjában a gyerekeink, Juli és Brúnó állnak. Én elsősorban főállású apa vagyok, a feleségem pedig főállású anya. Reggel együtt visszük a gyerekeket óvodába, iskolába, és délben együtt megyünk értük. Volt olyan időszak, amikor csak a gyerekek alvásidejében dolgoztunk napközben és este is – ez ugyanis egy családi vállalkozás, csupán egy másik kisgyerekes anyukát vontunk be –, úgyhogy a gyerekeink nemigen láttak minket a munkánk fölé hajolni. Nem is értették, amikor az óvodás társaiktól azt hallották: »Apa reggel elmegy a dolgozóba«. Szerencsés vagyok, hogy nem kell részt vennem napi öt meetingen, és hogy nem csak esténként találkozhatok a családommal. Azt akartuk, hogy én is minél inkább részese lehessek a gyerekeim életének, és ezt a Moly lehetővé teszi. Manapság a »lifestyle vállalkozás« kifejezést használják arra, amit mi csinálunk.”

És beköszöntött a reneszánsz!

Persze nem volt ez mindig így. Bence korábban egy kiadónál dolgozott tipográfusként, és az internet berobbanása hozta meg számára a fordulatot. „Mintha addig a középkorban éltem volna – meséli lelkesen, – és hirtelen beköszöntött a reneszánsz!” Megjelent egy újfajta média, mint annak idején a könyvnyomtatás, de ez most bárki számára elérhető lett, bárki készíthetett saját weboldalt, és akit a virtuális világ a bűvkörébe vont, tetszőlegesen kísérletezgetett a neten. Többé nem a nyomdagépé volt az utolsó szó, hogy mi is lesz abból, amit a képernyőn megálmodott: a virtuális térben pontosan az és úgy jelenik meg, ahogyan azt a számítógépen létrehozzák. Bence például egy könyves oldalról álmodott, mert úgy érezte, hiányzik egy hely, ahova a hozzá hasonló könyvmolyok „feljárhatnak”.

Fotó: Nagy Bence

A konkrét történet úgy szól, hogy 2008-ban még naponta busszal pendlizett be Rákospalotáról Budapest belvárosába, és közben unaloműzésül könyvet olvasott. Pontosan úgy, ahogy annak idején a szülei. Egy Budapest környéki községből származik, a szülei vonattal jártak be a fővárosba dolgozni, és mit lehet egy vonaton csinálni? Leginkább olvasni. Édesapja főleg a sci-fit, édesanyja a klasszikusokat falta. A szokást átörökítették a fiaikra is, és jó érzékkel arról is gondoskodtak, hogy a srácok hamar számítógéphez jussanak. Még a nyolcvanas évek közepén vásároltak nekik egy Commodore 64-est Bécsben, Bence és a bátyja azon tanultak meg programozni… Bence tehát, miután a buszon ülve felfalta az utolsó könyvét, gondolkodóba esett. Mit fog hazafelé olvasni? Hogyan szerezhetne jó tippeket a barátaitól, lehetőleg egyszerre az összestől? Már másfél éve a zsebében lapult a moly.hu domainnév, és az oldal most végre megérett a megalapításra. Este neki is kezdett, és amikor nemsokára készen lett az első, tökéletlen változat, feltette rá az első könyvet. Néhány hónap múlva már több ezer moly nyüzsgött az oldalon, akik mind hozták magukkal a olvasmányaikat, és azóta is töretlenül bővítik a Moly.hu adatbázisát. Bence volt a legjobban meglepve.

Az emberek szükségét érezték, hogy beszélgessenek valakivel az olvasmányélményeikről, bejelöljék a várólistájukon, mit szeretnének elolvasni, és nem utolsó sorban barátokat szerezzenek.

A rendszer idővel egyre nagyobbá és bonyolultabbá vált – a funkciókat bemutató Súgó maga is olyan hosszú, mint egy könyv –, ezért Bence felesége, Fruzsi egyre többet segített be, így amikor megszűnt a munkája, egyértelmű volt, hogy a családi cégben folytatja. A Moly idestova tizenhárom éve működik. Amikor ezt kimondom, Bence őszintén elcsodálkozik. 

Szükségünk van művészetre!

„Nahát! Olyan, mintha csak tegnap kezdtük volna. És még mennyi ötletünk és elmaradásunk van. Például olyan alapdolog is megvalósításra vár, hogy ha regisztrálsz, üdvözöljünk: szia, örülünk, hogy csatlakoztál hozzánk. Az oldal a kezdetektől organikusan fejlődött, egyre több funkciót látott el, vonzotta a könyvszerető embereket. Idővel sok kiadó is regisztrált, mert rájöttek, hogy itt könnyen tudják tartani a kapcsolatot az olvasóikkal, illetve számos online könyvesbolt kínálata is összehasonlítható az oldalon, így a tagjainknak abban is segíteni tudunk, hogy mit hol érdemes megvenniük. Sőt a Piactéren ők maguk is árulhatják a könyveiket, amelyeket nem akarnak megtartani. Természetesen mi hárman nem tudnánk mindent ellenőrizni, egy körülbelül harminc fős, önkéntes szerkesztői csapat nézi át, amit a felhasználók hozzáadnak az adatbázishoz, és javítják az esetleges hibákat. Arra törekszünk, hogy az így gyűjtött adatokkal egyre személyesebb ajánlásokkal tudjunk szolgálni, például a rendszer a hasonló érdeklődésű tagok, a könyvtesók könyvei közül remek tippeket tud adni.

Mi alapvetően ahhoz találtunk ki egy felületet, hogy a tagok kiélhessék a könyvek iránti szenvedélyüket. Például bárki kiírhat egy kihívást, azaz megpróbálhat rávenni másokat, hogy olvassanak el adott könyveket, és ha ezt teljesítik, virtuális kitüntetést kapnak érte.

Vagy például egy baráti társaság létrehozta a Merítés-díjat! Különböző kategóriákban évente kihoznak egy tízes listát, amelyek közül megválasztják a legjobbat, aztán szavazásokat írnak ki, hogy a többi tag is válasszon nyertest. Mi pedig minden évben meglepjük a molyokat egy Molynyomozó játékkal, amelyben az oldalon elhelyezett nyomokon keresztül kell irodalmi feladatokat megfejteniük. De alapvetően a Moly a molyok terepe. A tagjaink és a felhasználói szokásaik eléggé különbözőek: vannak, akik szemlátomást itt élik az online közösségi életüket, és vannak, akik csak egyszer-kétszer jönnek fel egy évben. A mi célunk csak annyi, hogy akit elérünk, azt rávegyünk az olvasásra. És ez nem is kis vállalás ma, amikor a magyarok 53 százaléka egyáltalán nem vesz a kezébe könyvet! Az emberi szellemnek szüksége van a szavak művészetére, és azt is gondolom, hogy akit ráveszünk az olvasásra, tudatosabb emberré válik. Hiszen eleve megválasztja, mely könyveket szeretné elolvasni, és szakít is rá időt.” 

Ha molyok találkoznak

Ezeknél a szavaknál érkezik meg Bence családja, egy kedves fiatal nő és egy angyalarcú kisfiú. Egyetlen megjegyzésre marad időm: úgy tűnik, a Moly a béke szigete. Nem észleltem rajta sem agresszív megnyilatkozásokat, sem semmiféle zaklatást. Bence elégedetten bólint:

„Mert szigorúan moderáljuk az ilyesfajta megjegyzéseket. Az erőszak, a mások leuralásának vágya, még a nők zaklatásának nem eléggé elítélhető szokása is sajnos ugyanúgy megjelent itt, mint más oldalakon. Két évvel ezelőtt olyan súlyos esetek is voltak, hogy kénytelenek voltunk a rendőrséghez fordulni, mit lehet ilyenkor tenni. A javaslatuk egyszerűsége kicsit meg is lepett: szigorítsunk a szabályokon.

Ha úgy tűnik, hogy egy oldalon nincs szükség moderációra, akkor ott általában nagyon erős a moderáció – a mi leckénk ez volt ebből.

De szerencsére úgy tűnik, hogy a tagoknak is egyre jobban működik az önvédelmi reflexe, és jelzik számunkra a problémás tartalmakat. Máskülönben nem maradhatna a Moly olyan pezsgő terep, ahol barátságok és házasságok köttetnek, vagy csak a tagok elmennek együtt szórakozni, kölcsönadják egymásnak a könyveiket, sőt országszerte könyvklubokat alapítanak. Sok levelet kapunk, hogy a Moly milyen jó hely. Én ezek közül a legjobban azoknak szoktam örülni, amikor valaki arról ír, hogy miattunk lett megint olvasó ember. Kell ennél nagyobb elismerés?”

Kiemelt kép: Nagy Bence