Mit szépítsük? A férfiak rendetlenek. Ha nem szednénk össze a lakásban szerteszét hagyott zoknijaikat vagy számolnánk fel az íróasztalukon tábort vert morzsahadsereget, egy szép napon arra ébrednének, hogy végleg elnyelte őket a kosz és a rendetlenség. De ezért igazán nem hibáztathatjuk őket! Egyszerűen immunisak a felfordulásra, kódolva van bennük a rendetlenség. Ha rendben szeretnénk tudni az otthonunkat, nem bízhatjuk a takarítást a férfiakra. Mi, nők különben is sokkal jobban értünk hozzá. Vagy nem?
A csúf sztereotípia
Mielőtt bővebb választ adnék arra, hogy valóban rendetlenebbek-e a férfiak, mint a nők, hadd szögezzem le, hogy a fenti eszmefuttatást nem tudományos kutatásokon alapuló eredmények, hanem a társadalomban gyökeret vert nemi sztereotípiák alapján vezettem le. Annak ellenére, hogy hemzseg az általános érvényűnek hitt előítéletektől és félreértésektől, biztos vagyok benne, hogy mindannyian találunk benne olyan gondolatot, amivel azonosulni tudunk. Ez talán rávilágít arra, hogy érdemes közelebbről megvizsgálni, tulajdonképpen milyen problémával is állunk szemben.
Felesleges lenne tagadni: a férfiak és a nők másképp viszonyulnak a házimunkához. „A rendetlenséget és annak a mértékét mindkét nem ugyanúgy felismeri, ebben nincs közöttünk különbség; a különbség abban van, hogy mikor jön el a pillanat, amikor rájönnek: az ő dolguk, hogy rendet tegyenek” – magyarázza Nyúl Boglárka szociálpszichológus, az ELTE PPK kutatója. „A férfiak és nők megítélése sem hasonló a rend tekintetében. Ha egy férfi és egy nő ugyanabban a közepes rendetlenségű szobában él, a nőt fogják a rendetlenebbnek tekinteni, morálisan őt fogják jobban elítélni.”
Egy 2019-es kutatásban a vizsgálatban résztvevőknek különféle helyiségekről kellett megállapítaniuk, hogy rendetlenek vagy rendezettek. A válaszadók – attól függetlenül, hogy nők vagy férfiak voltak – többnyire egyetértettek abban, hogy melyik szoba érett meg egy kiadós rendrakásra és melyiknek elfogadható az állapota, azonban, amikor fény derült a lakók nemére, a nőket hajlamosabbak voltak elítélni ugyanazért a rendetlenségért, ami felett a férfiak esetében szemet hunytak.
Nők és férfiak között nincs különbség abban, hogy felismerik-e a rendetlenséget (Forrás: Getty Images)
Ki hordja a gumikesztyűt?
„A házimunka általában nem túl élvezetes, senki sem végzi el szívesen” – szögezi le Boglárka. „De mivel a férfiakat kevésbé bünteti a társadalom, ha nem csinálják meg, ezért kevésbé gondolják azt, hogy ez az ő feladatuk.” Ezzel együtt a nőkre hárul az elvárás és a vele kéz a kézben járó nyomás, hogy elvégezzék ezeket a feladatokat. „Ha én belsővé teszem azt a társadalmi sztereotípiát, hogy a nők feladata a házimunka, ha ez belém lett nevelve és számomra fontos a nemi szerepem, mindig érezni fogom a nyomást, hogy ennek eleget tegyek.”
Szó sincs tehát arról, hogy a férfiakban genetikailag kódolva van a rendetlenség, ahogyan a feléjük irányuló elnézést sem alapozhatjuk az evolúcióra. Az, hogy ki hogyan viszonyul a házimunkához, szocializációs folyamat következménye.
A kutatási eredmények alapján is látszik a nőkre nehezedő nyomás, akik még mindig oroszlánrészt vállalnak a házimunkában. A KSH 2016-os adatai szerint míg a EU-ban élő nők 79% vesz részt a főzésben és a takarításban napi szinten, addig a férfiaknak csak a 34%-a. A magyarországi arányok hasonlóan elkeserítőek: nálunk a nők 56 és a férfiak 14%-a foglalkozik naponta az otthoni teendőkkel.
A lányok babával játszanak, a fiúk fociznak
Már gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy a lányok szelídek és szépek, rózsaszínben járnak, a baba való nekik meg a játékkonyha, és nem szabad összekoszolniuk a ruhájukat; hogy a fiúk erősek és bátrak, jól fociznak, ügyesen másznak fára és nem is igazi gyerekek, ha a térdük nincs tele kék-zöld foltokkal.
Ha nem ezek szerint a szabályok szerint működünk, talán nemcsak az óvodai közösség vet ki magából minket, könnyen lehet, az óvónőnek is lesz pár szava kezüket tördelő szüleinkhez.
De nem babával és kisautóval a kezünkben születünk, a nemi szerepeket fokozatosan tesszük magunkévá, amikből aztán kialakulnak a sztereotípiák: hogy a fiúk azok, akik okosak és akik pénzt hoznak a házhoz, és a lányok azok, akik gondoskodók és akik rendben tartják a környezetüket.
A Science nevű tudományos lap 2017-ben publikált tanulmánya szerint 6 éves kor körül kezdünk el azonosulni a sztereotípiával, miszerint a fiúk okosabbak, mint a lányok. Egy kísérletben kétféle játékot mutattak 5 éves gyerekeknek: az egyikről azt mondták, hogy okos gyerekeknek való, a másikról pedig azt, hogy szorgalmasoknak. Ezután arra kérték őket, hogy válasszanak közülük. A lányok és a fiúk ugyanakkora érdeklődést mutattak mindkét játék iránt. Majd a kísérletet megismételték 6-7 éves gyerekekkel is, és meglepő eredményt kaptak: a lányok sokkal kisebb érdeklődést mutattak az okos gyerekeknek való játék iránt, mint a fiúk.
A sztereotípiák a magas intellektuális teljesítményt sokkal inkább a férfiakhoz társítják, ezzel elriasztva a nőket attól, hogy olyan területeken helyezkedjenek el, ahol a férfi minőséggel azonosított képességeikkel érvényesülhetnének. De azoknak sem egyszerű a helyzete, akik úgy döntenek, hogy nem riadnak vissza a sztereotípiáktól.
A gyerekekben 6 éves koruk előtt még nem alakult ki a sztereotípia, miszerint a fiúk okosabbak, mint a lányok (Forrás: Getty Images)
Kosztümben a konyhában
Miközben Margaret Thatcher, az Egyesült Királyság első miniszterelnöke vasmarokkal vezette az országot, a háztartás ügyes-bajos dolgait sem engedte ki a kezéből. Azután, hogy becsukta maga mögött a Downing Street-i irodájának ajtaját, férje ingeit vasalta, vacsorát főzött, sőt az is előfordult, hogy saját asztalánál, saját főztjével vendégelte meg minisztereit. Thatcher esete nem egyedi és nem is múlandó jelenség.
„Annyira erős sztereotípia, hogy a nő az, aki most, főz és gyereket nevel, hogy amikor egy klasszikusan férfiak által betöltött pozícióba kerül, úgy érezheti, elveszítette a női csoporttagságát” – mutat rá Boglárka. Ezt kompenzálandó könnyen kaphatja magát azon, hogy bevállalja a házimunka nagy részét is. „Ha elférfiasodsz, a munkatársaid nem fognak kedvelni. Persze mondhatod azt, hogy kit érdekel, de az, hogy mennyien kedvelnek téged, szorosan összefügg azzal, hogy mekkora az esélyed az előléptetésre. Ha viszont a tradicionális női értékeket képviseled, azért nem fogsz tudni nagyobb mértékben érvényesülni.”
Gregor Anikó és Kováts Eszter Nőügyek 2018 című tanulmányában olvashatunk arról, hogy a háztartás vezetésében vagy gyereknevelésben segítségre szoruló nőknek sokszor eszük be sem jut, hogy a férfiakhoz forduljanak. Ennek nemcsak a női minőség elvesztésétől való félelem lehet az oka. Vannak, akik azért nem mernek segítséget kérni, mert anyagilag függnek a partnerüktől, és úgy érzik, ez csak újabb konfliktusokhoz vezetne.
Munkamegosztás=jobb párkapcsolat
Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy a sztereotípia a férfiak számára csak előjogokkal jár, pedig az ő életüket is megkeserítheti. „Nem egyszerű együttélni azzal, hogy azért nem adnak ki neked egy albérletet, mert férfi vagy, úgyis lelakod” – jegyzi meg Boglárka. Az, hogy megszabaduljunk a negatív nemi sztereotípiáktól, és hogy a nemek közötti egyenlőségre törekedjünk, a férfiak és a nők érdeke is. Kutatások szerint azoknak a pároknak, akik megosztják a házimunkát, sokkal kiegyensúlyozottabb a párkapcsolatuk és a szexuális elégedettségük is magasabb.
A nemi szerepek és sztereotípiák fokozatosan változnak – az oktatásban és a munka világában egyre nagyobb az emancipáció –, ennek ellenére még mindig van hová fejlődni. Jó hír viszont, hogy ezért mi is tehetünk.
„Ismerjük fel, hogy mik a mi sztereotípiáink, előítéleteink, és próbáljuk meg lebontani őket a saját életünkben”
– tanácsolja Boglárka. „Tudatosítsuk magunkban, hogy mit várunk el a saját gyerekeinktől. Elvárjuk a lányunktól, hogy részt vegyen a házimunkában és segítsen a főzésben? De a fiúnktól nem várjuk el? Hát neveljük őt is arra, hogy el tudja látni magát és kompetens legyen a háztartásban. A lányunkkal pedig ugyanígy megszerettethetjük a fára mászást.”
Kiemelt kép: Getty Images
