Hogy ki árulta el Anne Frank és családja búvóhelyét 1944-ben, azt már régóta próbálják kideríteni a történészek. 2016-ban például arra a konklúzióra jutottak, hogy nem elárulták, hanem véletlenül fedezték fel őket a más ügyben nyomozó hatóságok. Az Anne Frank Alapítvány akkori jelentése szerint erre a 15 évesen a bergen-belseni koncentrációs táborban, feltehetőleg tífuszban meghalt lány világhírű naplójának az elemzése alapján jutottak a kutatók. Otto Franknak, Anne édesapjának állítólag mindig is volt egy gyanúsítottja, de soha nem árulta el, szerinte ki volt az. A háború után néhány évvel egy újságíró kérdésére annyit árult el ezzel kapcsolatban, hogy úgy véli, a zsidó közösségből volt valaki. Az évtizedek alatt a kislány történetéről rengeteg újságcikk, dokumentumkönyv, színdarab és regény látott napvilágot, de egyben sem adott senki meggyőző magyarázatot arra, hogyhogy négy éven át nem fedezték fel a hátsó traktus lakóit, és végül ki vagy mi vezette mégis a nácikat a rejtekhelyükhöz.
A szakértők 2017-ben egy volt FBI-ügynök vezetésével kezdtek új vizsgálatot annak kiderítésére, hogy mi lehetett a valóság. A nemzetközi kutatócsoport munkájának eredményeit rögzítő kötet, a Rosemary Sullivan álla írt The Betrayal of Anne Frank, magyarul Nyomozás Anne Frank ügyében – Az árulás igaz története állítása szerint Arnold van den Bergh amszterdami jegyző továbbította a nácik elől rejtőzködő zsidó családok tartózkodási helyét a németeknek. A könyv egyébként január 25-én, a nemzetközi kiadással egy időben magyarul is megjelenik a Partvonal kiadónál.
Van den Bergh, aki a németek által létrehozott Zsidó Tanács tagja volt, jegyzőként műalkotások náciknak történő kényszerértékesítésének ügyeiben járt el. Az igazságügyi szakértők szerint a jegyző azért adta át a rejtőzködő zsidó családok címeit a németeknek, hogy megvédje saját családját a deportálástól. A Zsidó Tanács tagjaként haladékot kapott a deportálás alól, a határidő azonban 1944-ben lejárt. A kutatók úgy vélik, hogy ez volt az a pillanat, amikor Arnold van den Bergh úgy döntött, hogy átadja a címeket, köztük a Frank családét is. Végül sem őt, sem családját nem deportálták. Arnold van den Bergh 1950-ben halt meg.
A jegyzőt egy névtelen feljegyzés alapján vádolják, amelyet Anne apja, Otto Frank kapott röviddel azután, hogy visszatért Amszterdamba a háború végén, és egy korábbi nyomozó aktájában találtak, amikor újra elővették az ügyet. A feljegyzés szerint a zsidók amszterdami búvóhelyét a zsidó tanács egy tagja, A. van den Bergh jelentette be, aki egy teljes címlistát továbbított a németeknek. A hírportálnak nyilatkozó Pieter van Twisk újságíró, a kutatócsoport egyik holland tagja közölte, hogy
a Frank család rejtekhelyének elárulásával kapcsolatos korábbi vizsgálatok figyelmen kívül hagyták a feljegyzést.
Elismerte ugyanakkor, hogy az írást leszámítva nincs más meggyőző bizonyíték az állítás alátámasztására. Hozzátette továbbá, még számos kérdés maradt nyitva, egyebek mellett az, hogy ki készíthette a feljegyzést.
A hírportál a kutatócsoport egy másik tagját, Vince Pankoke nyugalmazott FBI-nyomozót is idézte, aki szerint noha a régi ügyben kizárólag közvetett bizonyítékokra lehet hagyatkozni,
a közzétett elmélet hitelességének legalább 85 százalékos a valószínűsége.
Anne Frank családja Adolf Hitler hatalomra kerülése után menekült el Németországból Hollandiába. Miután 1940 májusában a németek Hollandiát is lerohanták és megszállták, Anne és családja bujkálni kényszerült, mindaddig, amíg fel nem fedezték őket 1944. augusztus 4-én. Annét és nővérét a bergen-belseni táborba szállították, mindketten ott haltak meg. Édesanyját Auschwitzban gyilkolták meg. Édesapjuk, Otto Frank megmenekült, és Amszterdamba hazatérve tudta meg, hogy családja meghalt a koncentrációs táborban. Anne naplóját az egyik bújtatótól kapta meg, megjegyzéseket fűzött hozzá, majd 1947-ben kiadta. A naplót 2009-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, a világ tíz legolvasottabb könyve közé tartozik.
Forrás: MTI, kiemelt kép: Getty Images
