„Kérhetném, hogy írjon a körömrágásról? Van valami módszer a leszoktatásra? A lányom két és fél éves, most kezdte rágni a körmét. Összefügghet azzal, hogy féléves a kistestvére, de leginkább azzal, hogy én (az anyukája) is rágom a körmöm. Felnőttkorban, erős akaraterővel szoktam le róla, de most, hogy megszületett a második gyerekem is, újra visszajött. A különbség kettőnk között az, hogy én tudom, hogy ez nem jó, és igyekszem róla leszokni, ellenben a lányom kifejezetten élvezi a körömrágást, és nem törődik a sebekkel sem. Nem szeretném az »elrettentő« módszereket alkalmazni: bekenni az ujjait, vagy megfenyegetni stb. Én sem szerettem, mikor ezért rám szóltak.”

A körömrágás: tünet.

Hasonlat: ha valakinek gyulladásos góc van a testében, előfordulhat, hogy egyéb tünetek mellett hajhullást is okoz. Ilyenkor hiába kezeljük a fejbőrt változatos kenőcsökkel, balzsamokkal, hajerősítőkkel – a gócot kell megtalálni.

Visszafordítva a dolgot: azt is mondhatnám, hogy a kislányára kellene, ha ez lehetséges, több figyelmet, időt fordítania – de nem a körömrágására!

Pontosan írja, hogy mi mindennel függhet össze a feszültségnek, a szorongásnak ez a tünete.

A második és a harmadik életév között erősödik meg az éntudat, ez az első, még szorongásos elszakadási törekvések ideje (önállósodás, elszakadás az anyától – de a visszafutás lehetőségével). Ez önmagában is sok feszültséget okoz. Megerősödik, de még nem tud érvényesülni az önálló akarat. Kibontakozik a dackorszak.

És: megérkezett a kistestvér! Eddig minden figyelem az övé volt, és mostantól osztoznia kell rajta, és még jó, ha ez nem jelenti azt – vagy nem úgy érzi –, hogy most már senki se figyel rá!

Ez nagyon nehéz korszak a nagy gyerekek, az első gyerekek életében, és ahogy ezt mindig újra el kell mondani, valójában ők igényelnek ilyenkor sokkal több gyengéd törődést, szeretetet.

Hogy a nehézségekkel valaki hogyan tud megküzdeni, hogy ezek milyen tüneteket váltanak ki nála, ez, hogy úgy mondjam „alkati”.

És itt eljutottunk magához, és ha nem is biztos, hogy az öröklődés rejtélyeihez, de a mintakövetéshez biztosan.

Van, aki a körömrágást „kapcsolati kérdésnek” tartja. Az odatartozás és elszakadás kettőssége kérdésének. Van, aki szerint „ha nem tudtam elég erősen, biztonságosan odatartozni” a számomra fontos személyhez, akkor egyrészt el akarok tőle végre szakadni, másrészt újra és újra szeretném vele felvenni és biztosabbá tenni – a végső elszakadás előtt – a kapcsolatot. (Vannak, akik a köröm(ágy)tépkedések mögött is ezt az érzelmi ambivalenciát gyanítják.)

De akárhogy is: biztos, hogy semmiféle módszert nem lehet, és nem kell alkalmazni közvetlenül a körömrágás ellen – és a folytonos rászólás csak erősíti az ingert.

Saját tapasztalatából tudhatja, hogy a szokásokról – idővel, felnőttebb korban – le lehet szokni, de azt is, hogy a szorongató, feszült helyzetek az ilyen szokásokat visszahozhatják.

Egy második kisgyerek biztos, hogy még jobban kimeríti a még nem is egészen kipihent anyát, és a fáradtság visszahozhatja a már eltűnt feszültségoldó szokásokat.

Visszatért körömrágása tehát szorongását jelzi, és ez fokozza a gyerek életkorából és testvérhelyzetéből fakadó szorongását is. Ahogy a maga szorongó ingerültsége a körömrágás láttán szintén fokozó erejű lehet. Igen, idegesítő lehet látni, hogy ő is a körmét rágja és nehéz megállni, hogy ne szóljunk rá, de tudnunk kell, hogy ezzel nem segítünk rajta.

Ha ehelyett például ölébe veszi kislányát, amikor rágja a körmét, és mesélni kezd neki, vagy más módon kapcsolatba lép vele, és a testi és lelki kontaktust megerősíti, ez sokkal célravezetőbb módszer lehet minden egyébnél. Megerősíteni, hogy ő is számít, sőt ő számít igazán, akkor is, ha maga éppen a kicsivel van elfoglalva… Ez a kisgyereknek nem árt, de a nagynak nagyon sokat használ.

És: gondoljon magára! Ha maga – rokonok, barátok segítségével – jobban ki tudná pihenni magát, és így saját visszatért körömrágásával sikeresebben tudná felvenni a harcot, ez kislányán is segíthetne, elsősorban azért, mert egy pihentebb anya fordul felé, másodszor pedig azért, mert a számára egyedül mintaként szolgáló anya nem a körömrágás mintáját nyújtja.