„Csak hódolat illeti meg, nem bírálat” – mondhatnák a Mozart-bicentenárium alkalmából a zenerajongók. Wolfgang Amadeus Mozart 1791-ben halt meg – és vált halhatatlanná. Zenei óriás volt, fantasztikus életművet hagyott hátra, kétszáz év után világszerte méltatják a zsenialitását, páratlan tehetségét, alkotásait. A hozsannába „disszonáns” hangok is keverednek. A Mozart-év alkalmat adott egyes eddigi nézetek felülvizsgálatára, a zeneszerzőről alkotott és idealizált kép reálisabbá tételére. Mozart zenéjének elemzése, értékelése, élvezete szerencsére nagyobb teret kapott, mint magánéletének, intim kapcsolatainak feltárása.

Kisgyerekkorától fájdalmasan korai haláláig Mozart életében meghatározó szerepet játszottak a nők. Salzburgban látta meg a napvilágot, Leopold Mozart, a kitűnő muzsikus és képzett zenepedagógus fiaként. A szülők mondhatni már a bölcsőben felismerték gyermekük zenei érdeklődését. Polgári otthonuk a muzsika fellegvára volt. Wolfgang Amadeus négyesztendősen már remekül zongorázott. Vonzották és izgatták a fekete-fehér billentyűk, és bármilyen hihetetlen, az óvodás korú fiúcska komponálni kezdett, majd családja legnagyobb ámulatára ötévesen egy menüettet tett le az asztalra. Apja irányításával hamar megtanult hegedülni is. Hatesztendős korában – más gyerek ilyenkor kezd iskolába járni – Mozart hangversenykörútra indult. Anyja, Anna Mária minden koncertjére elkísérte a fiát. Nővére, a nála négy évvel idősebb Mária Anna – becenevén Nannerl – szintén virtuóz muzsikus volt. Sokszor együtt-léptek fel. A koncertkörutak diadalutakká váltak. A csodagyerek neve már minden európai nagyvárosban ismerősen csengett. A „divatérzékeny” bécsi udvar is kíváncsi lett a Salzach-parti kis zsenire. A kiöltöztetett fiúcska a zongorához ült, saját szerzeményét játszotta. Természetesen frenetikus sikert aratott, nem csoda, hogy a koncert végeztével Mária Terézia királynő ölében kötött ki.

Anyja és nővére a szó szoros értelmében végigkísérte Mozart gyerekkorát, mígnem Anna Mária asszony 1778-ban meghalt Párizsban.

Mozart állandóan szerelmes volt. Hol a nőkbe, hol a borba, hol a kártyajátékokba.

Mannheimben ismerte meg a kottaíró Fridolin Weber családját. A háznál négy eladó lány nevelkedett. Aloysa, a második lány tizenhét éves, szép, karcsú, magas, magabiztos hölgy volt, gyönyörű szoprán hanggal megáldva. Mozart azonnal fülig szerelmes lett a vonzó teremtésbe, imádattal nézte az ő áriáit angyali bájjal éneklő lányt. Neki írta dalait, gyakran ültek le együtt a spinéthez.

Leopold Mozart, az apa rémülten figyelte a lángolást. Egy nincstelen muzsikus lányába szeret bele az ő fantasztikus karrier előtt álló fia? Az ifjú szerelmes azonban természetesen lelkesen ábrándozott választottjáról. „Aloysa bármelyik színház primadonnája lehetne” – írta az apjának.

Egyengetni kezdte a lány énekesnői karrierjét, közös előadásokat tartottak. Aloysa Weber azonban nem viszonozta Mozart szerelmét, szíve Joseph Lange színészfestőhöz húzta, hamarosan össze is házasodtak. „Nincs szíve” – zokogott a csalódott Mozart. Életrajzírói közül sokan úgy vélik, hogy Aloysa volt a zeneszerző egyetlen, igazi nagy szerelme.

Mozart sürgősen új tárgyat keresett imádatának. Nem kellett messzire mennie, hiszen akadt még lány a Weber családban. A nem szép, enyhén szólva molett Constanze remegő hangja kifejezetten idegesítette Mozartot. Constanze azonban rafinált lány volt, magához akarta láncolni a zeneszerzőt, ezért az ágyába engedte. Az éber mama pontosan tudta, mi a teendő: Mozart kénytelen volt aláírni egy házassági szerződést, melynek értelmében három éven belül feleségül veszi Constanze-t. Ha nem, 300 gulden „fájdalomdíjat” kell fizetnie.

A lány nem szerette Mozartot, gátlástalanul flörtölt más férfiakkal, de Weberné a rendőrséggel fenyegetőzve sürgette az esküvőt. A zeneszerző végül 1782-ben feleségül vette a gyereket váró lányt. Elsőszülött gyermekük néhány hónap múlva meghalt. Hamarosan világra jött következő fiúk, Karl Thomas. Hat gyerekük közül csak kettő maradt életben.

A Figaro házasságának ősbemutatóján a bécsi udvari színházban Anne Selina Storace énekelte Susanne, a komorna szerepét. Ilyen sikere még nem volt Mozartnak, az operát szűnni nem akaró tapssal fogadta a közönség, az előadás kétszer annyi ideig tartott, mint eredetileg tervezték. A történet a francia forradalom eszméire emlékeztette az udvart, s ezért Mozart ott egy időre kegyvesztett lett. A fiatal énekesnőnél azonban nem. 

Anne-t, az angol szoprán énekesnőt a mester korábban csak a színpadról ismerte. Először családi gondjaikat osztották meg egymással. A művésznő otthoni drámája nemréggel előbb zárult le. Abraham Fisher hegedűs volt a férje. A nála huszonkét évvel idősebb férfi oly kegyetlenül bánt az asszonnyal, hogy a bécsi udvari színház intendánsa jelentette az esetet a császárnak. Az uralkodó nem sokat teketóriázott, a hegedűsnek el kellett hagynia az országot. Anne visszavette lánykori nevét, teljes visszavonultságban élt, most is csak azért jött be a próbára, hogy Mozartot megkérje, vállalja el a testvére, Stephan tanítását. „Ön olyan szép, mint Aurora, a hajnalpír istennője!” – hebegte a sötétvörös hajú, tüneményes nő láttán a mester. „Ha a test a lélek tükre, mia bellissima donna, akkor…” Selina közbevágott: „A mi lelkünk a művészetben, a zenében tükröződik!” „Ha így van, akkor barátok leszünk” – válaszolta sietve Mozart. A legenda szerint így kezdődött e két művész kapcsolata.

Mozart egyik gyönyörű koncertáriáját „Mademoiselle Storace”-nak ajánlotta.

„Miért nem tudlak elfeledni téged?” – kérdezte a dalban. „Ne csüggedj, forrón szeretlek!” – hangzott a válasz.

1787-ben Wolfgang Amadeus és Anne Londonba készültek. Pénzügyi nehézségek miatt azonban elmaradt a hőn óhajtott utazás. Az énekesnő hamarosan visszatért Angliába. Hogy mi történt a leveleikkel – mert sűrűn írtak egymásnak hogy hová tűntek, az soha nem derült ki. Az asszony feltehetően kincsként őrizte Mozart írásait, és lehet, hogy halála előtt elégette halhatatlan szerelmük bizonyítékát.

Ma azt mondanák Mozartékra, hogy „nyitott házasságban” éltek. A férj és a feleség a maga útját járta, váltogatták szerelmeiket, a boldogságot gyakran otthonukon kívül keresték. Constanze korának klasszikus női problémájával küzdött, egyik terhesség, szülés követte a másikat, s ő élvezni akarta az életet. Lorenzo da Ponte kalandor volt, de zseniális ember. A tehetséges fiút egy püspök taníttatta, de a papi pályát nem neki találták ki. Da Ponte, a szélhámos és csaló minden városból menekülni kényszerült. Pécsben szerencséjére találkozott Mozarttal, később ő írta a Figaro házassága és a Don Giovanni szövegkönyvét. Az új Mozart-operát a prágai dalszínház kívánta előadni. Zeneszerzőnk szíve ismét hevesen dobogott, új múzsája a prágai Josepha Duschek énekesnő lett. Már 1777-ben, Salzburgban enyelegtek egymással, mígnem a lány egy prágai pianistához ment feleségül. Baráti kapcsolatukat ezután is fenntartották, sőt mint minden szerelmének, Mozart neki is írt egy koncertáriát. 1787 őszén Mozart és felesége a Don Giovanni bemutatójára Prágába utazott. A „Bertramkában”, Josepha házában szálltak meg. Mozart és Josepha a bemutató előtt, késő délután a kertben sétált. A halott levelek mindkettőjüket elszomorították: „Búcsú és halál… Számunkra is eljött a búcsú ideje… Josepha lelket akart önteni a letargikus zeneszerzőbe, miután az elárulta félelmét: attól tart, nem fogja tudni befejezni a művet, amit elkezdett.

Meghalt a negyedik gyermek, Therese. Mozart közben pénzhez jutott, és Constanze a divatos Baden bei Wienbe utazott, „vigasztalódni”. Mozart két végén égette a gyertyát, lázasan dolgozott, pénze gyorsan fogyott. Gáláns lovagként bánt lánytanítványaival, és ez nem számított az olcsó mulatságok közé.

Constanze sikerrel és hosszasan vigasztalódott Badenben, az ifjú zenésznövendék, Franz Xavér Süssmayr oldalán. Mozart eközben Schikaneder színigazgató nyári villájában komponált, ahol szépséges színésznők sürögtek- forogtak körülötte.

Szerelmi kalandjaik, kiruccanásaik ellenére mégsem mondható, hogy Mozarték házassága nem működött, bár féltékenység! jelenetek és viták sűrűn követték egymást.

Ötödik gyerekük, Anna, néhány órával a születése után halt meg. Constanze rövid időn belül újra terhes lett, és mind a mai napig rejtély, vajon kinek a fia Franz Xavér. Ha koraszülött lett volna, kétségtelenül a zeneszerző gyerekének tekinthetnénk, de ha kilenc hónapra született…

Hasonlít Mozartra, bizonygatták a kortársak: a füle, a szeme „kiköpött” apja. Csakhogy Franz Xavér Süssmayr is meglepően hasonlított Mozartra – különösen a füle és a szeme. Az asszony, férje halála után, sietve megsemmisítette Süssmayr hozzá intézett leveleit.

Tény, hogy Mozart életének utolsó három évében Constanze fiatal kedvesével élt, teljesen elhidegült a férjétől. Mozart vigaszt talált Magdalena Hofdemelnél, tanítványánál, állítólag gyerekük is született.

A Varázsfuvolával ismét ámulatba ejtette a híres zeneszerző a közönségét. Nem sejtette, hogy ez a remekmű lesz operai hattyúdala.

Mozart nem feleségének a karjaiban halt meg. Constanze, hathónapos csecsemőjére hivatkozva, utolsó útjára sem kísérte el a férjét. Huszonkilenc évesen maradt özvegyen, a császári pénztárból nyugdíjat folyósítottak számára. A víg özvegy mindent elkövetett azért, hogy Mozart befejezetlen Requiemjét befejeztesse és áruba bocsássa. 1809-ben dobta el az özvegyi fátylat, Georg Nikolaus Nissen dán követhez ment feleségül.

A klasszikus zene történetében rendkívüli a Mozart-mítosz. Még e túlzsúfolt bicentenárium sem tudta muzsikájától elidegeníteni rajongóit. A jó zenének, ahogy Robins Landon zenetörténész állítja, semmi sem tud ártani. Mindegy, milyen volt a zeneszerző élete, muzsikája visszamenőleg is megszépít mindent.

Gazdag életmű

A világ minden híres zenekara, korunk legnagyobb karmesterei, előadóművészei adóztak Mozart emlékének. Maurice Bejárt balett-koreográfiát készített „Mozart és Bécs” címmel.

Mozart árasztotta a remekműveket. Ifjúkori szerzeményeit a sugárzó életöröm ragyogja be. Tízévesen írja meg első oratóriumát. Tizennégy évesen a pápa lovaggá üti. Sikerek és csalódások érik, megismeri az élet árnyékos oldalát is.

Első színpadi műve a Szöktetés a szerájból című operája, 1782-ben. Nagy operáinak sorozatát élete utolsó öt-hat évében komponálja. Megszállottan dolgozik, a Linzi szimfóniát például négy-öt nap alatt írja meg. Rövid pályafutás adatott meg neki, bámulatos, hogy hány szimfóniát, operát, zongoraversenyt, vonósnégyest, hegedűszonátát és egyéb művet adott az emberiségnek. Requiemjén dolgozva, a Lacrimosa tételénél hullott ki kezéből a toll…

A teljes Mozart-életmű 180 CD-lemezt – kétszáz óra muzsika – tölt meg. Sanghajban egy klasszikus muzsikát sugárzó rádióadó 24 órán át Mozart-zenét közvetít. Párizsban, a Notre Dame-ban, halálának percében – december 5-én 00.55 perckor eljátsszák a Requiem záróakkordját. Hosszan lehetne sorolni, hol, milyen esemény zajlott le a Mozart-évben, Salzburgban és Bécsben egymást követték a nagyszabású rendezvények. A bélyeg- és pénzérmegyűjtőkre is gondoltak, nem is szólva arról a sok csecsebecséről, amivel Dunát lehetne rekeszteni. Minden szemfüles vállalkozó keresni akart a bicentenáriumon. És keresett is. A Mozart Kugeltől (csokoládégolyó) a zeneszerző „kedvenc ételeinek” szakácskönyvén át a Mozart-parfümig számtalan terméket dobtak piacra. Az osztrák idegenforgalom is szépen profitálhatott a nagy zeneszerző emlékesztendejéből.

Szilágyi Éva

Kiemelt kép: Fortepan / Kieselbach Gyula