Az Apple TV+ műsorán futó sikersorozat alapsztorija az, hogy egy angol focicsapat amerikai edzőt kap, aki a játékosok kezdeti ellenállását megtörve végül igazi összetartó közösséget kovácsol belőlük. Az örök optimista, melegszívű és egyfolytában poénkodó fociedzőt, Ted Lassot Jason Sudeikis játssza. (Alakítása tavaly Emmy- és Golden Globe-díjat ért.)
A „láttam-már-valamiben-de-nem-tudom-a-nevét”-típusú amerikai színészt itthon leginkább a Förtelmes főnökök és a Családi üzelmek című vígjátékokból ismerjük, mindkettőben Jennifer Aniston volt a partnere. Sudeikis elsősorban komikus, azonban ezzel a sorozattal – amelyet forgatókönyvíróként és producerként is jegyez – bebizonyította, hogy a finom drámához is jó érzéke van.
Forrás: Getty Images
Nem kell érteni a focihoz
Mielőtt megijednénk, hogy nem fogjuk érteni a sorozatot, mert azt sem tudjuk, mi az a les, ne aggódjunk: ezt a főszereplő fociedző, Ted Lasso sem tudja. Az alaphelyzet ugyanis az, hogy egy angol focicsapathoz amerikai edzőt igazolnak (ő Ted Lasso), akinek a futball az amerikai futballt jelenti. Ez ugye az a sport, ahol nagydarab, bukósisakos fickók játszanak kicsi a rakást, miközben egy tojás alakú labdát kergetnek – és semmi köze az európai focihoz. (Hogy miért egy hozzá nem értő edzőt tesznek a csapat mellé, a sorozat egyik fontos csavarja.) Mivel az angol foci szabályairól fogalma sincs, Ted a szakmai-taktikai dolgok helyett inkább a játékosok lelkével foglalkozik.
Tulajdonképpen az egész sorozat az emberi kapcsolatokról és az érzelmekről szól, amihez a foci világa csak díszletként szolgál.
A legváltozatosabb élethelyzeteket és érzelmi viszonyokat vonultatja fel a sorozat a szülő-gyerek kapcsolattól kezdve a szerelmi háromszögön át az igaz barátságig. A második évadban már egészen háttérbe szorul a foci, meccseket is alig látunk, annyira a szereplők magánélete kerül fókuszba.
A sorozat egyik legfőbb erőssége, hogy nem csupán a néhány főszereplő útjára koncentrál, hanem időnként egy-egy mellékszereplőre irányítja a reflektort. Ezáltal nagyon sokféle emberi sorsba nyerhetünk bepillantást. A sorozat sokszor igazi érzelmi hullámvasút: az egyik pillanatban még hangosan nevetünk az egyik poénon, a következőben pedig már könnyes szemmel izgulunk egy feszült jeleneten. Pont jó a vicces és a drámai helyzetek aránya, egyik sem megy a másik rovására. Ez alapvetően egy könnyed, ún. „feelgood-sorozat”, a drámai elemek azonban vígjátékra nem jellemző mélységet adnak neki.
Fontos női karakterek
Bár a jelenetek nagy része egy férfiöltözőben játszódik, a sorozatból nem hiányoznak a vagány női karakterek sem. A női főszereplő a futballklub tulajdonosa, Rebecca egy ötvenes bombázó, aki éppen elhagyta a sorozatosan hűtlenkedő, playboy férjét és ebből próbál felállni. A hirtelen jött magány, megalázottság és bizonytalanság elegyét agresszióval és megjátszott magabiztossággal próbálja leplezni, ugyanakkor nyilvánvaló sérülékenysége és cinikus humora miatt nem lehet utálni a karaktert akkor sem, ha valódi, nemes jellemvonásai eleinte rejtve maradnak a nézők előtt. (A szerep megformálásáért Hannah Waddingham színésznő tavaly szintén Emmy-díjat kapott.)
A cuki mellékszereplőként feltűnő modell-influenszer focistabarátnő, Keely a részek előrehaladtával az egyik legfontosabb és legszerethetőbb szereplővé lép elő. Kicsit ízléstelen ruháival, kacér stílusával és hebehurgya megnyilvánulásaival eleinte inkább a vicc-faktor növelésére szolgál a jelenléte, később azonban kiderül, hogy hatalmas szíve van és érzelmileg ő a legérettebb mindenki közül.
Forrás: Getty Images
A sorozatban feltűnő többi női szereplő is erős karakter: az idős pultosnő a kocsmában, aki focirajongó és úgy káromkodik, mint egy kocsis, a haverkodást visszautasító, kőkemény csapatpszichológus és a másodedző flúgos barátnője.
Közös ezekben a nőkben, hogy nem tökéletesek, de igyekeznek a gyengeségeik és félelmeik ellenére boldogulni, és a maguk számára legjobb helyzetet kialakítani, akár karrierről, akár párkapcsolatról van szó.
Mindeközben végig megmaradnak nőknek és női eszköztárral dolgoznak: nem férfias vonásokat erőltetve igyekeznek helyet kapni a férfiak asztalánál, hanem már eleve ott ülnek és jól érzik magukat.
Angol és amerikai humor egybegyúrva
Az angolokra jellemző szarkasztikus, cinikus és néha kegyetlen humor áll ellentétben a Ted által képviselt látványos, de kevésbé kifinomult és néhol tahóba hajló amerikai humorral. Ted iszonyú sokat és iszonyú gyorsan beszél, ezért igencsak résen kell lenni, hogy egy poént se mulasszunk el: rengeteg filmes és egyéb kulturális utalást rejtenek a párbeszédek. Érdemes eredeti angol nyelven, felirattal nézni a sorozatot és lubickolni az ezerféle akcentus gyönyörűségében, mivel nincs két szereplő, aki ugyanazt az angolt beszélné. Természetesen vannak olyan finom poénok, amiket csak a fociban jártas nézők fognak elcsípni, de ez már tényleg csak hab a tortán.
A Ted Lasso színészei a 73. Emmy-díjátadón Los Angelesben 2021. szeptember 19-én. (Forrás: Getty Images)
Nem sértőek a sztereotípiák
Az angol-amerikai koprodukcióban készült sorozat a legjobbat hozza ki a két nemzet kulturális különbségeinek szembeállításából. Annak ellenére szórakoztatóak tudnak lenni ezek a poénok, hogy semmi új nincs bennük: az angolok teázási szokásait vagy az amerikaiak hurráoptimizmusát sokan és sokszor megénekelték már, itt valamiért mégis működik.
A sorozat erénye, hogy sikerül elkerülnie azt, amibe más produkciónak már beletört a bicskája: úgy mutat be sztereotípiákat, hogy azok nem sértőek. A focicsapat tagjai például sokféle nemzet fiai, és egy-két ecsetvonással vannak csak ábrázolva: a szupermodellekkel hetyegő francia, a darabosan őszinte holland, a focira gyermeki izgatottsággal tekintő mexikói. Csak egy-két olyan pillanat van a sorozatban, ahol picit megremeg a léc, de szerencsére egyszer sem sikerül leverni. Talán azért, mert ezek az apró sztereotipikus jellemzők sosem a karakter ellen szólnak, sőt, általuk csak még jobban megszeretjük és megértjük őket.
Jöhet is a következő évad – akár azonnal.
(Kiemelt kép forrása: Getty Images)
