Napóleon például figyelmes férj volt. A borogyinói csatából, negyvenezer hulla mellől, esténként a sátrában ilyeneket írt Mária Lujzának: „Okvetlenül kocsizzál ki, ha jó az idő.”

Száztizennyolc levelet küldött neki a hadjárat során. Miközben átírta a világtörténelmet, feljegyezte a naplójába, ha a felesége hidegebben viselkedett vele.

Sok évvel később, egy másik csatából, ő, a parvenü, az apró tizedes (le petit caporal), Franciaország császára értesíti nejét, Ausztriai Mária Lujzát, hogy elbukott.

“Barátnőm – kezdi –, megkaptam 7-ről keltezett leveledet. Örömmel olvastam, hogy egészséged javult… – néhány sorban hírt ad a fegyverszünetről, a totális bukásáról, azután rátér a praktikus ügyekre – Írjál atyádnak és kérd magad számára Toscanát, mert nekem nem kell más, csak Elba szigete…”

Miközben az egész világ a vereségen csámcsog, ő a háztartási költségek lehetséges lefaragásáról értekezik a feleségével.

Császárként elbukott, férjként állta a sarat.

Különösen annak fényében, hogy egész életében első feleségébe, Jozefinába volt szerelmes. Állítólag nevével az ajkán halt meg.

Neki is írt a csatákból: “Mivel foglalja el egész napját, Madame?”

A szépséges Jozefina hat évvel volt idősebb Napóleonnál, igaz, négy évet letagadott, a lovagias Bonaparte pedig másfél évvel vallotta magát idősebbnek. Napóleon kizárólag birodalmi érdekből kötött házasságot a Habsburg hercegnővel, mert Jozefina nem tudta fiúörökössel megajándékozni.

Mária Lujza nem volt különösebben vonzó teremtés, ellenben izgalmas sem. Napóleon megpróbált jó társa lenni. Számos bűnét és érdemét feljegyezték a történelemkönyvek, ám nem sok figyelmet szenteltek férji minőségének. Ez azért is sajnálatos, mert – tökéletesnek nem nevezhető házasságaik dacára – mind az első feleség, Jozefina, mind a második, Mária Lujza, figyelmes férjként emlékezett Napóleonra.

Az ember, akármilyen tűzvészt gyújt körülötte a sors, csodálatos erővel tudja magát függetleníteni akár a történelmi katasztrófáktól is. A szerelem külön világ a világban.

Ez a lapszám az együttélés technikáiról szól. A szenvedélyes téveszmékről, a követelések határairól, önismeretről, valóságérzékről.