Miért kezdtél el a táplálkozással foglalkozni szakmailag?
BSc-s egyetemi éveim alatt bélegészség témakörében végeztem kutatást. Abszolút ennek az iránynak a folytatása volt a cél, így kötöttem ki a londoni King’s College Egyetemen azzal az előre eltervezett szándékkal és reménnyel, hogy a MSc elvégzése után csatlakozhatok a bélegészséggel foglalkozó kutatócsoporthoz. A képzés közben ez mégis változott, és miután 2019-ben megszereztem a táplálkozástudományi MSc diplomámat, úgy döntöttem, hogy más területen, jelen esetben a nem-testsúly központú egészségfejlesztés területén belül szeretnék az embereknek segíteni. 

Hogyan fordultál az intuitív étkezés felé? Hogyan étkeztél korábban, voltak egészségi- vagy súlyproblémáid?
Az én életemben is jelen voltak a kultúra által egyébként teljesen normalizált diétázási szokások (kalóriaszámlálás, étkezések kihagyása, testmozgással való kompenzálás).

Aminek a motorja a testemmel való elégedetlenség volt. Nem volt különösebb súlyproblémám, sem egészségügyi problémám. Szerintem egy nagyon átlagos és tipikus fiatal lány voltam, akire nagy hatással volt a diétakultúra által prezentált szépségideál, és az ismereteim fényében igyekeztem mindent megtenni annak érdekében, hogy el is érjem azt. Az intuitív étkezés módszerére érdekes módon nem a tanulmányaim során bukkantam rá, hanem egy Google keresés eredményeképpen (jó sok évvel ezelőtt külföldi oldalakon). Mivel, hogy személyes tapasztalatom is volt krónikus diétázással és negatív testképpel, rögtön rezonált velem az üzenet, és jobban beleástam magam a témába és az azt támogató tudományba. Azóta elvégeztem több kurzust is az intuitív étkezés témakörében, jelenleg is folyamatban van a „hivatalos”  Intuitive Eating Pro tanácsadói papír megszerzése. Jelenleg pedig már a PhD tanulmányaimban is ezt a vonalat viszem.

Mi ennek a módszernek a lényege? Mi az, ami megkülönbözteti bármilyen másik diétától?
Elsőnek is fontos leszögezni, hogy ez nem egy újabb diéta. Az intuitív étkezés módszere abban segít, hogy helyreálljon a kapcsolatunk az ételekkel és a testünkkel, amely a diétakultúra és a sok éves diétázás hatására romlott el. Ami megkülönbözteti mindentől, amit eddig ismertünk az az, hogy az elsődleges célja a testi, lelki és szociális jóllétünk, és nem pedig a testsúlykontroll.

Mi lehet annak az oka, hogy manapság ennyi diéta van, de mégis sokan küszködnek túlsúllyal? 
Ez egy nagyon jó kérdés. A köztudatban a korlátozó diéta követése (és a fokozott testmozgás) a megoldás a testtömeg csökkentésére, a testsúlykontrollra, valamint az egészségi problémákkal, valamint a testsúllyal kapcsolatos aggodalmak csillapítására. Viszont mégis azt látjuk, hogy az elhízással kapcsolatos statisztikák nem változnak pozitív irányba. 
Azt tudjuk, hogy a testsúly kialakulásában számos tényező szerepet játszik (genetika, környezet, szocio-ökonómiai státusz, iskolázottság, stb.) nem csak az étkezés és a testmozgás, éppen ezért a megoldás nem pusztán az étkezés megváltoztatásában keresendő. Személy szerint én azt gondolom, hogy a probléma a túlzott testsúlyra való fókuszálásban van, a hosszú távú összjóléti állapot helyett. 

Kurucz Salome (Fotó: Hajdú Réka Szonja)

És az miért lehet, hogy ennyire elfelejtettünk táplálkozni, ami pedig az egyik legalapabb ösztönünk kellene, hogy legyen? 
Én a médiából érkező ellentmondásos információkat látom a legnagyobb ludasnak itt. Az étkezés eleinte abszolút egy ösztönös tevékenység, gondoljunk csak az újszülöttekre vagy a kisbabákra. Hallgatnak a testi jelzésekre. Jeleznek, ha éhesek, és nem kérnek többet, amint megérzik a teltségüket. Viszont később felnőtt- vagy már tinédzser korban a diétakultúra hatására eltanulunk olyan magatartásokat, amelyek sajnos lerombolják ezt a harmóniát közöttünk és a testünk között. Értem itt például az éhségünk elnyomására irányuló módszereket, vagy annak a teljes ignorálását.

Egy idő után ezek a jelzések elhalkulnak, és így alakulhat ki az, hogy már csak eszünk, mert tudjuk, hogy ebédidő van, vagy, hogy a kalóriaszámláló applikációra hallgatunk, nem pedig a teltségérzetünkre, hogy mekkora adagot együnk.

Az intuitív étkezés módszere ezzel a problémakörrel is foglalkozik egyébként.

Mik a legalapabb hibák, amiket egy átlagember elkövet az étkezései során? Tényleg le tudjuk szoktatni a testünket, magunkat arról, hogy odafigyeljünk a jelzésekre?
Én talán nem hibáknak nevezném őket, mert gyakran úgy csináljuk ezeket, hogy a társadalom és a kultúra által teljesen normalizálva vannak ezek a magatartások. Ahogy fentebb említettem már, az éhség ignorálása vagy elnyomása, étkezések kihagyása, testmozgással való kompenzálás, túl szigorú korlátozás az étrenden, rugalmasság hiánya az étkezésben, stb. Viszont azért mégis lehet őket hibának nevezni, mert ezek a rendellenes étkezési szokások azok, amelyek később falásrohamokhoz, ételekkel való megromlott kapcsolathoz, étkezések után érzett bűntudathoz vagy szorongáshoz vezethetnek.

Miért fordulnak hozzád a legtöbben? Milyen problémákkal, célokkal?
A leggyakrabban a diétázás mentális terhe az, ami arra sarkallja az embereket, hogy segítséget kérjenek. Az ételekkel való megromlott kapcsolat és a saját testünkkel való elégedetlenség nagyban rányomja a bélyeget a mindennapjainkra, a közérzetünkre, az önértékelésünkre. Illetve azért is, mert szeretnének görcsölés nélkül egészségesen élni. 

Mennyi idő átállni agyban erre a módszerre? Mennyire sikeres, vissza lehet esni a korábbi hibákba?
Jó a kérdés ugyanis a titok a szemléletmódváltásban rejlik, és aztán arra épülnek rá az új szokások. Viszont ez előtt érdemes megvizsgálni és kiiktatni a diétás viselkedést és gondolkodást az életünkből. Erre is fókuszál az intuitív étkezés módszere. Úgy érdemes elképzelni ezt, mintha egy új hangszeren tanul játszani az ember. Időbe telik és gyakorlásba. Nem lesz senkiből pár hét alatt virtuóz. Elrontani nem lehet, maximum úgy, hogy még diétás gondolatokkal próbálja az ember alkalmazni az intuitív étkezés gyakorlatokat, vagyis a rövid távú testsúlykontrollra fókuszálva, nem pedig a hosszú távú egészségére.

Kinek javaslod, nem javaslod? Van-e olyan betegség, például inzulinrezisztencia, amikor inkább nem? 
Mindenkinek javaslom, aki úgy érzi, hogy megromlott az ételekkel és a testével a kapcsolata és ezt szeretné helyreállítani. Olyan esetekben is alkalmazható, ahol egészségügyi probléma vagy fennáll, hisz ahogy azt már az elején említettem az Intuitív Étkezés módszerének az elsődleges célja a testi és a lelki jólétünk, tehát, ahol egészségügyi okok miatt van étrendi korlátozás az értelemszerűen megmarad az egyén egészsége érdekében. Bár érdemes hozzátenni itt, hogy nagyon kevés olyan állapot van, ahol a szigorú korlátozás hosszútávon igazolt. Legtöbb esetben lehet diétamentesen vagyis korlátozás mentesen is megközelíteni a kezelést.

Te hogyan tudsz segíteni a klienseknek, miért kell ehhez „edző”?
Egészségfejlesztő táplálkozástudományi szakemberként rálátok a szigorú diétázás okozta negatív hatásokra az emberek életében. Az Intuitív Étkezés szakértői végzettséggel pedig tudom támogatni a klienseket abban, hogy elhagyják a diétás szokásokat és helyette hosszú távon is fenntartható egészségmegőrző szokásokat építsenek ki, amely támogatja őket, mind a testi, mind pedig a mentális jólétükben.

Kiemelt kép: Kurucz Salome (Fotó: Hajdú Réka Szonja)