Labrosse Dani autodidakta művész, gyerekkora óta rajzol. „Anyukám egy animációs stúdiónál dolgozott és az elkészült rajzfilmeket mindig hazahozta videókazettán. Kimásolgattam belőle a figurákat és a jeleneteket” – idézi fel Dani a kezdeteket. Ide vezethető vissza jellegzetes, képregényeket és rajzfilmeket idéző stílusa, amely festményeit egyedivé és azonnal felismerhetővé teszi. A festészet mellett Dani grafikával, illusztrációval, animációval, fotózással és térbeli alkotással is foglalkozik, ezek egymást erősítő hatása érződik minden munkáján.
Városi megfigyelő
A 24 éves művész Budapesten született és nőtt fel, képeinek jellegzetes témája a nagyvárosi nyüzsgés és a benne élő emberek, a felfedezésre váró mikrotörténetek. Bármikor, bárhol rátalálhat egy ötlet. „Szeretek úgy gondolni magamra, mint megfigyelőre. Alfred Hitchcock Hátsó ablak című filmjében egy fotós a törött lába miatt csak üldögél egy épületben és onnan figyeli a szomszédokat és a járókelőket, rálát a mindennapi tevékenységeikre, a kis rutinjaikra. Én is így szeretem figyelni az embereket a városban” – avat be munkamódszerébe. Dani jellegzetes, ablakokkal túlzsúfolt és emberektől hemzsegő épületeket ábrázoló festményei olyanok, mintha Keith Haring Tesz-Vesz városába csöppentünk volna. Érdemes a képek minden egyes apró részletét megfigyelni, hogy észrevegyük a rejtett gegeket, a mindent átható játékosságot és humort. Dani munkáival már sok helyen találkozhattunk, a Marie Claire számára is készített illusztrációkat. A Dózsa György úti metrómegállóban pedig várakozás közben tanulmányozhatjuk egyik hatalmas rajzát, amely az M3 metró felújítását ábrázolja.
Igaz történetek?
A legújabb, True Stories (Igaz történetek) című tárlatán Dani olyan városi legendákat és mítoszokat elevenít fel, amelyek egykor valóságosnak hatottak, erre utal a kiállítás címe. „
A képek urbánus legendákat, mondákat és tündérmeséket dolgoznak fel, különböző kultúrákból.
Közülük sokat ma már meg tudunk magyarázni a tudománnyal, vagy egyszerűen kiderült, hogy nem igazak, de régen ezeket a meséket minden további nélkül valóságként fogták fel. Az akkori emberek számára igaz történetek voltak” – mutat rá az alkotó.
A kiállítás azt hangsúlyozza, hogy ezeknek a történeteknek ma is megvan a létjogosultságuk, fontos a megőrzésük, újraértelmezésük. Elgondolkodhatunk, hogy a képek által felidézett ősi mondákból mit tudunk a mai életünkre adaptálni, milyen tanulságokat szűrhetünk le belőlük.
A pokol a kedvenc
Ősi legendáktól kezdve a modern, horrorisztikus történetekig sok minden megelevenedik a vásznakon. Az eddigi visszajelzések alapján a közönségnek éppen a művész egyik kedvence tetszik a legjobban: a Hell (Pokol) című kép, ami egy Hieronymus Bosch-parafrázisként is felfogható. A festményen különféle korábbi alvilág-ábrázolások figurái láthatók, mondhatni „a Pokol kimaxolva”. Dani többszáz éves kódexek démonleírásai alapján rajzolta meg groteszk, félig állat-félig ember karaktereket, akik mellett megjelennek a görög mítoszok alvilági lényei, sőt Dante és Vergilius is, utalva Az isteni színjátékra.
Labrosse Dániel: The Dancing Plague
Ennél azért könnyedebb témákkal is találkozhatunk, éppen a Pokollal szemben látható – erős kontrasztként – Az égig érő paszuly mese óriását ábrázoló kép, amely a kiállításon szereplő óriás-sorozat egyik darabja. „Érdekes, hogy mennyi összekötő szál van a világ különböző pontjairól származó történetek között. Például az óriások teljesen eltérő kultúrák mondáiban is megjelennek, ott vannak a kínai, a görög, a dél-amerikai mítoszokban is. Ugyanez igaz a sárkányokra is. Izgalmas belemélyedni, hogy a különböző kultúrákban miért használják, illetve mit jelentenek ezek a figurák” – mondja a művész.
Dani már tervezi a következő kiállítása anyagát, amely a különböző társadalmi rétegek kapcsolódásáról, illetve egymástól elszigetelt létezéséről fog szólni.
Labrosse Dániel: True Stories
Godot Labor
1036 Budapest, Fényes Adolf utca 21.
Megtekinthető: február 27-ig
Kiemelt kép: Labrosse Dániel: Ship of fools
