Én az első Smiley kitűzőmet 12 évesen kaptam, meggyőződésem volt, hogy kamaszként minimum divatnagykövet vagyok, amikor a Németországban élő rokonoktól megörökölt farmerdzsekimre tűzöm. Még egy pulóvert is köttetett anyukám a Burdából, amiről fekete alapon sárga Smiley mosolygott mindenkire, aki szembejött velem. Fogalmam sem volt, hogy a Smiley, ami nyilván akkoriban ért el hazánkba a Popcorn, 100xSzép és Bravo újságok által, akkor már vagy tizenöt éves vagy sokkal, de sokkal több… És akkoriban még én is mosolyogtam mindenkire, talán szükség sem lett volna erre a ruhán viselt plusz üzenetre, bár ha jobban belegondolok, lehet, hogy inkább lesütött szemmel jártam akkortájt, kamaszos zavaromban.
A kis sárga mosolygós arccal kapcsolatos eredeti arc poetica úgy szólt, hogy tegyük boldogabbá a világot, de mára haladtak a korral, vagy elfogadták, hogy az élet nem habostorta, esetleg ez volt a fogyasztói igény… a lényeg, hogy már egész ikonvilág áll rendelkezésre.
A Smiley nevéhez hűtlenül már nemcsak mosolyog, hanem csodálkozik, sír, haragszik, felháborodik, nevet, sőt röhög – még nagyobb karriert futott be, mint valaha elképzelni lehetett: aki a telefonján, számítógépén üzenetet ír, posztol, kommentel, biztos, hogy igen gyakran használja ezt az emojit.
Bár az alap smiley jelentése megváltozott időközben, legalábbis a The Guardian cikke szerint: azt hinnénk jóindulatot, nyitottságot tükröz, de szerintük az utálat jele. Egy lesajnáló fejsimogatás a mondat végén, színtiszta irónia az a kis sárga arcocska. Legalábbis a Z-generáció már így használja az emojit. Meg is kérdeztem egy húszévest rögtön és valóban: ez fiatalok között egy flegma mosolyt jelent. De idősebbeknek szívesen küldik, hogy értsék… – meg talán amúgy is flegmák volnának velünk?
Azt hiszem utóbbi mondat végére dukált volna egy Smiley jel… esetleg egy kacsintós emoji – hiszen mi ugyanúgy értjük, magunk között vagyunk.
De vajon mi olyankor a teendő, ha megszólítanánk az ifjabbakat és szembesülünk, hogy talán mégsem használjuk megfelelően az univerzális nyelvet?
Venni kell a lapot, felzárkózni, ennek megfelelően alkalmazni üzenetváltásaink során a smiley emojikat vagy maradni a saját generációnk jelentéstartalmainál? Szokták mondani, hogy nincs annál kínosabb, ha az ember elkezdi használni a gyereke nyelvezetét, mert azt hiszi, így könnyebben eléri, szót ért vele. Vagyis egy kínosabb helyzet biztos, hogy akad: ha mindennek fültanúi a gyerekünk haverjai is.
Egyébként más orgánumok is azt állítják, hogy elárulja az életkorunkat az emoji használatunk. Ha az első tíz leggyakrabban használt emoji között ott van például a sírva röhögő, illetve a vicsorgó smiley, akkor teljesen biztos, hogy az idősebb korosztályhoz tartozunk – megint csak a fiatalok szerint.
Az alap smiley ikon így vagy úgy, tényleg a jó szándékot hivatott kifejezni, és engem személy szerint egyáltalán nem zavar, hogy merchandising termékek garmadája lepi el a világot, ami nyilván így az ötvenedik évforduló környékén kap egy újabb lendületet. A párizsi Galeries Lafayette-ből már most hömpölyögnek a sárga mosolylufik, és a tervek szerint számtalan világcég rukkol majd elő valamilyen mosolygós meglepetéssel.
Take the Time to Smile – hangzik a mottó, azaz legyen idő mosolyogni.
Legyen idő erre tényleg, hiszen egy mosoly javítja a mosolygó ember közérzetét is, és azét is, akire mosolyog.
Mosolyogjanak csak mindenhonnan a sárga arcocskák, üzenetváltós emojik, érzelmi intelligenciánk még mindig úgy dekódolja, hogy aki smiley-t használ, rossz ember nem lehet. 2022-ben talán kilábalva a világjárványból, a tavasz felé közeledve süssön végre a nap, nyíljanak a nárciszok, és sárguljon be teljesen a világ. De most nem az irigységtől, hanem lepjék el a telefonokat, a pólókat, a bögréket a sárga figurák – nehéz idők ellenére vagy után jót fog tenni a lelkünknek egy kis derű.
Kiemelt kép: Getty Images
