Épp elég kihívást jelent, ha kettőnknek akad gondja – még nehezebb, ha egyszerre három személynek kellene türelemmel, empátiával és nyitottsággal bánnia egymással. Egy 2017-ben publikált kutatás szerint általánosan elmondható, hogy kevésbé tartós az olyan párkapcsolat, amelyben idejekorán felmerül a szóban forgó probléma, ami bizalmatlanságot, feszültséget és kételyeket ébreszthet a felekben, akiknek ebbe bizony beletörhet a bicskája.

Mit tehet a szerelmes fél? 

Mindenkivel szemben igazságtalan, hogy egyáltalán lehetséges nem egy hullámhosszon rezegni azokkal a személyekkel, akikkel ugyanazt a harmadikat (a kettőnk között félúton elhelyezkedő, fejét minden valószínűséggel kétségbeesetten ide-oda kapkodó középsőt) szeretjük.

Miután ebben megállapodtunk (és kiduzzogtuk magunkat miatta), tudatosítsuk egymásban, mennyivel hatékonyabb és felvilágosultabb dolog ilyenkor a körülmények ellenére is csapatban dolgozni. Miután megbizonyosodtunk afelől, hogy jóra érdemes, valódi társra találtunk: végezzünk önreflexiót! (Bár ezt egyébként is érdemes minden félnek gyakorolni – helyzettől, év- és napszaktól függetlenül, rendszeresen.) Saját szándékaink legyenek tiszták – ne féltékenység, rosszindulat vagy hatalomvágy motiváljon bennünket! Közelítsünk jóindulattal a velünk látszólag szemben elhelyezkedő személy felé egyaránt, hiszen előfordulhat (és bízzunk benne, hogy valóban így van), hogy igaz barát lévén nem minket utál forrongó dühvel, hanem csupán számára szintén fontos partnerünket félti az esetleges (következő) párkapcsolati csalódástól (kiváltképp, ha az illető hajlamos a rózsaszín ködfellegekben teljesen elveszni).

Fotó: Westend61/Getty Images

Ne vegyük személyes sértésnek, amit nem annak szántak, és magunk is tartózkodjunk a személyeskedéstől! Ugyanazt a harmadikat szeretjük, csak eközben épp egymást nem – de nem is feltétlenül kell. Elég, ha képesek vagyunk a másikat megtűrni és intelligensen viselkedni a társaságában – ezzel valójában szerelmünkkel teszünk igazán jót egy számára nehéz helyzetben. Nem tehetünk róla, ha nem kedveljük partnerünk barátait – de annak érdekében, hogy jó társsá váljunk, igyekezzünk előzékenyen és nyitottan közelíteni feléjük. Állítsunk egészséges határokat a kapcsolatban – vizsgáljuk meg, mi az, ami nekünk még belefér és mi az, ami már nem, majd juttassuk kifejezésre mindezt higgadtan és türelmesen. Amennyiben véleményünk szerint nincs jó hatással szerelmünkre a barátja viselkedése, érveljünk magabiztosan, de sose adjunk ultimátumot!

A „vagy én, vagy ő” felvetések amellett, hogy a bántalmazás pengeélén táncolnak, az eredeti szándékkal ellentétes hatást válthatnak ki – tehát hatékonynak sem igazán nevezhetők.

Tartsuk tiszteletben mások autonómiáját! Bizonyára van valami a többiekben, ami számára vonzó, amit inspirálónak vél. Ha ez egy valóban ön- és/vagy közveszélyes, kártékony személyiségvonás vagy szokás, amellyel semmiképpen sem tudunk megbékélni – fontoljuk meg a kapcsolat feladását. Amennyiben viszont nem ekkora a baj, próbáljuk jobban megérteni kapcsolatukat. Igyekezzünk külön entitásként és ne csupán választottunk barátjaként megismerni a delikvenst – még az is kiderülhet, hogy több bennünk a közös, mint elsőre gondoltuk. Lássuk meg a lehetőséget azokban a szabad órákban, amelyeket partnerünk a (szerintük végzetesen idegesítő) barátaival tölt! Ezt a néhány órát szánhatjuk például a szerelmi bánatából kievickélni igyekvő barátnőnkre, rokonokra, egy régi fotóalbum nézegetésére, de akár bűntudatmentes semmittevésre, zenehallgatásra, otthoni wellnessre is.

Végső megoldásként: nyugodjunk bele, hogy bizony bármekkora is az összhang, társunkkal nem egy és ugyanazon személy vagyunk, érthető tehát, hogy valamelyest eltérő embereket fogunk szimpatikusnak találni. Tegyünk egy lépést hátrébb, és adjunk időt a dolognak! Fogadjuk el, hogy nem egymás baráti körével való viszonyunk, hanem az a legfontosabb, hogy mi ketten szeressük és motiváljuk egymást – kiálljunk kettőnkért, ha a szükség úgy hozza.

Mit tehet a barát?

Először is próbáljuk megtartani jóhiszeműségünket! Lehetséges, hogy barátunk szívének választottja valójában ártalmatlan, mi több, jó hatással van rá, fejlődésre buzdítja és segíti, feltételek nélkül szereti őt – igyekezzünk észrevenni, amennyiben valóban boldog, kiegyensúlyozott és egészséges párkapcsolatra találtak ők ketten. Fogadjuk el, hogy már nem mi vagyunk az elsők számára – és lássuk ennek természetes, örvendetes mivoltát.

Adjunk teret kibontakozni a turbékoló párnak, legyünk türelmesek (még ha fáj is az átmeneti figyelemhiány) – hiszen az őszinte kapcsolódások kiállják az idő próbáját, a mézeshetek (hónapok) lecsengésével pedig visszatalál hozzánk barátunk.

Ezt követően a fentebb taglalt nyitottsággal és elfogadással közelítsünk az új párkapcsolat felé – ellenségeskedéssel lökhetjük őt csak igazán távol magunktól (éppen célunkkal ellentétes módon).

Amennyiben viszont új kapcsolata hatására szinte kifordul magából barátunk: juttassuk tudomására, hogy észrevettük ezt a rossz irányt, és bár itt leszünk neki, ha szüksége lesz ránk – a kapcsolatot nem tudjuk tiszta lelkiismerettel, ezzel egy időben teljes mellszélességgel támogatni. A legfontosabb, hogy egyszerre legyünk őszinték és tapintatosak ennek kommunikálásakor.

Mit tehet az, aki egyszerre lenne mindkettő?

Szándékosan, figyeleméhségből sose hangoljuk egymás ellen a számunkra legfontosabb személyeket, sőt, igyekezzünk a mediátor (sajnos nem túl hálás) szerepét minél inkább magunkévá tenni. Miután mi vagyunk azok, akik a helyzet összes szereplőjét jól ismerjük, próbáljunk kiötölni olyan programokat, amelyek közelebb hozhatják az ellenségeskedő feleket egymáshoz. Mi az, ami mindkettejüket egyformán érdekli – kulturális-, gasztro- vagy sportesemény? Szervezzünk társasjáték-estet, vagy olyan programot, amelyben kényelmesen érezzük magunkat – ezáltal hatékonyabban oldhatjuk a kettejük között szikrázó feszültséget.

Fotó: Westend61/Getty Images

Ugyanakkor lelkiekben készüljünk fel rá, hogy esetleg csalódnunk kell majd. Legyünk éberek, de ne túl gyanakvók! Igyekezzünk észrevenni, ha valamelyik fél (harmad) kisajátítani, irányítani szeretne bennünket, esetleg (passzív-)agresszív módon kommunikál, manipulatív panelmondatokat alkalmaz, közönyössé válik, vagy elzárkózik.

Szintén nagyon fontos, hogy külön-külön minőségi időt töltsünk mindkettejükkel, és kérdezzük őket frusztrációikról. Biztosítsuk őket tiszta szándékainkról, melyeknek lényege, hogy minden fél a lehető legkomfortosabban működhessen triumvirátusunkban – ugyanis sok időt fogunk még hármasban (még ha nem is együtt) tölteni. Beszéljük meg velük, mik a számukra elfogadható feltételei a folytatásnak. Mi is húzzuk meg saját határvonalainkat, és ne legyünk restek kifejezésre juttatni ezeket! Jóakaróink támogatnak majd minket abban, hogy ésszerű, ugyanakkor a számunkra legideálisabb és kielégítőbb körülményeket teremtsük meg saját életünkben.

Amennyiben a fenti lépéseket már végigjártuk, de nem vezettek eredményre: gondoljuk át a baráti, majd külön a szerelmi kapcsolatunk eddigi történetét. Lehetséges, hogy egy régóta elhúzódó nézeteltérés vagy probléma bukott a felszínre éppen most, aminek alapvető oka nem is a két fél egymás iránt táplált antipátiája. Végül pedig: ne féljünk véget vetni rossz kapcsolatainknak! Azáltal, hogy kilépünk egy kedvezőtlen viszonyból, helyet biztosítunk az igazán jóknak – legyen szó akár barátságról, akár szerelemről.

Forrás: The Atlantic, InStyle, Bustle, TheZoeReport, Brides; Kiemelt kép: Westend61/Getty Images