Általában ekkor szólal meg bennünk egy belső hang: ,,Semmi értelme itt lennem. Rossz pályát választottam? Nem is értek az egészhez, erre mégis ebben a pozícióban dolgozom… Más, biztos, hogy sokkal jobban végezné a rám bízott feladatokat.” Ne hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk az imposztorszindróma – helyette inkább:

Gondolkodjunk hosszú távon!

Adjunk időt magunknak akklimatizálódni. Legyünk éberek és figyeljünk jól a meetingeken – raktározzunk el minél több információt (az elhangzottakról és a felszólalókról egyaránt), hiszen a jövőben ezeknek az adatoknak segítségével tehetünk igazán értékes közbevetéseket. Nehéz lehet fékezni a kezdeti, kicsattanó lelkesedésünket, de, lássuk be, az első alkalmakkor többet profitálunk az aktív hallgatásból.

Fotó: Morsa Images/Getty Images

Értelmezzük újra az ,,érték” fogalmát!

Nem kizárólag azzal válhatunk a hasznossá, hogy folyamatosan a hangunkat hallatjuk. Hagyományosan négy alapvető szereplőre van szükség egy sikeres munkahelyi megbeszéléshez. Ezek:

• A vezető: összehívja a megbeszélést, és irányítja a napirendi pontok megvitatását.
• Az időmérő: jelzi a vezetőnek, mikor szükséges a következő napirendi pontra térni a tervezett időbeli keretek betartásához.
• A facilitátor: döntéshozatalra motiválja a résztvevőket, igyekszik fókuszban tartani a csoport figyelmét.
• Az írnok (jegyző): jegyzőkönyvet készít az ülésen elhangzottakról, vagy táblán követi le mindezt. A megbeszélés befejeztével a jegyzetet eljuttatja a munkatársakhoz.

Maguk módján mind nélkülözhetetlen tagjai a megbeszélésnek. A vezető és a facilitátor szerepéhez elengedhetetlen alaposan ismerni a cég pontos működését, céljait és a napirendi pontokat – míg időmérő vagy írnok (esetleg akár a kettő összevonásával létrejövő koordinátor) egy új munkatárs is lehet. Az utóbbiak közül bármelyik szerep vállalásával kisebb kockázatot vállalva járulhatunk hozzá a megbeszélés sikeréhez – és érezhetjük nem hiábavalónak jelenlétünket.

Amennyiben az írnok szerepét vállaljuk, a megbeszélés végéhez közeledve jegyzeteink segítségével rövid, szóbeli összefoglalást tarthatunk az elhangzottakból. Az írásban rögzítettek tartalmát kiküldés előtt fussuk át a vezetővel együtt. Igen hálás szerep az írnoké, hiszen a letisztázott jegyzetet ő juttatja el a többi kollégához – ez pedig lehetőséget biztosít a munkatársakkal való kapcsolatteremtésre.

Fotó: Luis Alvarez/Getty Images

Ne legyünk restek (vagy bátortalanok) kimondani a nyilvánvalót!

Nem kell, hogy minden hozzászólásunk világmegváltó legyen. Könnyen nyerhetünk piros pontokat azzal, ha visszautalunk egy a meetingen már korábban elhangzott információra, vagy pályafutásunk kapcsolódó élményeit, esetleg valami számunkra teljesen nyilvánvalót közlünk. 

Ahány ember, annyi különböző tapasztalat és nézőpont – könnyen megeshet tehát, hogy a többiek figyelmét elkerülte az, ami majd’ kiszúrja a szemünket. Közlésünkben legyünk magabiztosak, de ne arrogánsak – jó esély van rá ugyanis, hogy rengeteget fogunk még kollégáinkkal egymástól tanulni. Végül pedig: legyünk engedékenyebbek! Jól tudjuk, hogy aki dolgozik, az hibázik is, hogy gyakorlat teszi a mestert, és így tovább… Ahogyan egyre több meetingen veszünk majd részt új munkahelyünkön, úgy egyre kevésbé lesz szorongató ezeknek a gondolata.

Idővel pedig minden ujjgyakorlattá válik!

Forrás: Harvard Business Review; Kiemelt kép: Hinterhaus Productions/Getty Images